V I N C E N T, AZ AJÁNDÉK

lousalome@gmail.hu - https://www.facebook.com/profile.php?id=100088530387270

2022.december 24.

V I N C E N T, AZ AJÁNDÉK

így szignózta a képeit, így írta alá a leveleit. Vincent Van Gogh és Modigliani az első külföldi festők voltak, akiknek a képeit láttam, ha megpróbálom visszaidézni a gyerekkorom festményeit, az első kép Szinnyei Merse Pál Lila ruhás nője, ezt követi Van Gogh Iriszek képe, Modigliánitól elsőként egy kalapos nő ugrik be. Van Gogh és Modigliani nem a kiváló ízlésemnek köszönhető, szó sem volt róla, csak egy könyvcsomagnak, amit anyám rendelt, és ennek a két festőnek az életrajzi regénye ott volt a könyvek közt Tolsztoj Háború és békéjével, és Mark Twain Huckleberry Finnjével, úgy tűnik meghatározó könyvei lettek az életemnek, ha majd 50 év múlva is Vincent Van Gogh képeit és leveleit nézegetem és olvasom 2022 karácsonyán, nem hiszem, hogy ez véletlen találkozás, de nem is elrendelt, inkább felismerés és vágy valaki megértésére, aki ugyanazzal küzdött, mint annyian, mint például Rilke, az Áhítat könyvének megírásával, a Képek könyvével. Vincent első rajza, az információt a Wikipédiában találtam A falra mászó macska és a Kutya. Nagy rajongója vagyok a macskáknak, ez a kép nem maradt fent, legalábbis nem találtam. Az oldal nem kronológikusan halad, nincs rendező elve, inkább a szemlélőre éppen abban a pillanatban kiváltott hatást rögzíti. Már meggyőződtem Van Gogh leveleinek szépségéről, amelyek segítik Vincent világának megismerését, a belépést a képeibe, egy alkotó lelkébe, így a levelek ugyanúgy fontosak számomra, mint a képek. A szenteste asztalánál, ahol együtt vagyok a szűkebb családunkkal, egy pillanatra elkalandozok, visszatér ez a szöveg, a gyermek és a könyv találkozása, gyermekkorom egyszerű és gyakran komor hangulatú képeihez viszonyítva a mostani könyvek pompáznak a színekben, a rajzokban, még mindig meghat ha gyereket látok könyvet nézegetni, a legfiatalabb a két és féléves T. talált egy képeskönyvet, és a legidősebbel, mert mi többiek beszélgettünk együtt nézegette a 85 éves anyukámmal, akinek sokat romlott a látása, de erről a gyermek mit sem tudott. T. a felismerés örömével szemlélődött, lehetséges, hogy van ilyen tárgy, amit lapozni lehet, máshogy, mint egy mobilt, mert azt is tudja használni. A est számomra másik fénypontja az volt, amikor a színes kávéskészletet rakosgatta, bizonyos korú gyerekek szeretnek ezzel a porcelán készlettel játszadozni, a készlet az anyámé, de bármelyik hozzáérkező gyerek játszhat vele. T. leejtette az egyik csészét, nem láttam melyiket és megkérdeztem

. - A feketét - válaszolta anyám - és ettől annyira boldog lettem, hogy ezen a karácsonyon a fekete eltört, de majd megragasztjuk.

T. megszeppenve állt az ajtónak dőlve, őszinte megbánással az arcán, hogy eltört a fekete. T. időnként különlegesen viselkedő gyerek, árad belőle a jóindulat, és bizalom, egy ideig mellettem ült az asztalnál, ritkán találkozom vele, s nekem ő még túl kicsi, baba, nehezen találom az utat hozzá, de ezt ő nem tudja vagy nem akarja érteni, egészen váratlanul megsimogatott, és a képembe vigyorgott, de ez a mozdulat, nem annak szólt, hogy értékeli a személyiségem, hisz nem is ismer, ez nála alap, ami mindenkinek kijár, ez a tündéri viszonya a világhoz.

Utána már csak vidám dolgok történtek, az unokahúgom hazaszállított, az este néhányszor eszembe jutott Miró, a macskám, akit otthon hagytam.

M. magányos macska, nem ismer és nem is fogad el rajtam kívül mást, ha nem ilyen lenne,  velünk tölthette volna a karácsonyt, de fel sem merült, hogy ezt a vadcicát magammal viszem, a kocsiba kiszámoltam mennyit volt egyedül, 10 óra körül lehetett, mélységes megbánásomba felrohantam a lépcsőn, mintha ez bármit jóvátenne a bűnömből, hogy egy élőlényt akinek én vagyok a világ közepe, a legyek után a legfontosabb, magára hagytam.

Most is kirontott az ajtóm, semmi mást nem akart csak a nyomomba lenni, így az se zavarta, ami máskor mindig, hogy a kádszéléről beeshet a vízbe. Hosszúra nyúlt az este, és lekapcsoltam a villanyt. Miró mellettem motozott és rágcsált, megismertem a papír zörgést, az ÉS-re ágyazott magának, reggel még mindig ott feküdt, nem evett ki belőle semmit, az ÉS-en belealudt a karácsonyba.

Nem tudom Rilke mit szólna ehhez a dologhoz, remélem nem mondaná, hogy mennyi felesleges dolgot írok le, persze azonnal visszaröpíteném a labdát, hogy koppanjon a kerítés másik oldalán.

- Rilke úr, szerintem ez az a szép magányosság, amit annyiszor megdicsért már.

VINCENTÉRT, MINT karácsonyi ajándékért köszönet Ingo F. Walthernak és Rainer Metzgernek, akiknek a könyvét használom, Vincent leveleinek gyűjteményére még várnom kell, de már megrendeltem, majd megkapom valamelyik antikváriumból, szeretném még a Keleti: japán, kínai, indiai közmondásgyűjteményeimet is bevonni a játékba, és köszönet mindazoknak, akik interneten megosztották a világ egyik legmagányosabb festőjének életművéből fakadó élményeiket.

Időben nem ez az első levele Vincentnek, de ezt találtam meg elsőnek.

..WIKIPÉDIA
Vincent van Gogh (holland kiejtése IPA: [ˈvɪnsɛnt vɑŋˈɣɔx], Loudspeaker.svg kiejtése✩, magyar beszédben "vinszent van góg",[1][2] eredeti nevén Vincent Willem van Gogh) (Hollandia, Groot-Zundert, 1853. március 30. – Franciaország, Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.) holland festőművész,
Édes Húgom,Leveled nagy örömet szerzett, és ma időm is van, hogy nyugodtan válaszoljak neked. Párizsi látogatásod ezek szerint jól sikerült, nagyon szeretném, ha jövőre megint idejönnél. Pillanatnyilag azzal vagyok elfoglalva, hogy úgy bútorozzam be a műtermet, hogy bármikor szállást adhassak valakinek. Odafenn ugyanis van 2 kis szoba, amelyek egy gyönyörű parkra néznek és reggelente látni, ahogy felkel a nap. Az egyik szobát úgy rendezem be, hogy barátaimnak szállást adhassak, a másik az enyém.Ide csak nádszéket, egy asztalt és egy vörösfenyőből készült ágyat akarok. Fehérre meszelt falak, a kőpadló vörös. De nagy számban szeretnék a szobába portrékat és festett alakos tanulmányokat is, azt tervezem, hogy szép lassan megcsinálom mind, egyiket a másik után. Kezdetnek van is már egy,: egy ifjú belga impresszionista portréja. Kissé költőszerűnek festettem: a finom metszésű, feszült arc mély ultramarine égbolt háttérből rajzolódik elő ragyogó csillagok között.Aztán ott a másik szoba, majdhogynem elegáns legyen, azt szeretném, diófa ággyal, rajta kék takaró.És mind a többi, a toalettasztal és a fiókos szekrény is nyers diófából. Ezt az apró kis szobát japán módra szeretném teleaggatni legalább 6 nagyon nagy méretű vászonnal, elsősorban hatalmas hatalmas napraforgócsokrokkal. Tudod, hogy a japánok ösztönösen a kontrasztokat keresik, édes borsot, sós édességet, sült fagylaltot, és fagyasztott sült halat esznek. Ugyanezen rendszer szerint valószínűleg egy nagy szobába csak csupa kis méretű festményt kell akasztani, egy nagyon kicsi szobába meg sok-sok nagyot. Remélem eljön a nap amikor megmutathatom neked azt a csodálatos tájat. Épp most fejeztem be egy vásznat, mely egy kávéház lámpákkal megvilágított belsejét ábrázolja éjjel. Néhány éjszakai ördög alszik a sarokban. A terem vörösre van festve, s benne a gázlámpa alatt egy zöld billiard asztal áll, mely hatalmas árnyékot vet a földre. Ezen a vásznon 6 vagy 7 fajta különféle vörös látható, a vérvöröstől a halvány rózsaszínig, melyek ugyanilyen sokféle világos- vagy sötétzölddel alkotnak kontrasztot. Ma küldtem Theonak erről egy rajzot, japán metszetre hasonlít. Theo azt írja, japán metszeteket adott neked. Ez a legpraktikusabb módja, hogy megértsd, milyen irányban halad manapság a festészet: színes és világos. Nekem a magma részéről itt nincs szükségem japán metszetekre, azt mondom magamnak mindig, hogy én itt Japánban vagyok, így hát csak a szememet kell kinyitni és lefesteni, ami az utamba kerül és ami megindít.Láttad nálunk annak a mosolygó, kövér japán nőnek azt az egészen kicsi maszkját? Annak a kis maszknak valami egészen csodálatos az arckifejezése.Gondoltál rá, hogy viszel tőlem festményt a magad számára? Remélem, és igazán érdekel, melyiket választod. Én magma arra gondoltam, hogy te a fehér kunyhókat választanád a kék ég alatt, a zöldben, azt, amelyiket Saintes-Maries-ban festettem, a Földközi-tengernél.Már rég vissza kellett volna mennem Saint-Maries-ba, most, hogy emberek is vannak a parton. De végeredményben annyi dolgom van itt. Szentül elhatároztam, hogy festek egy csillogó égboltot. Gyakran úgy érzem, hogy az éjszaka sokkal színesebb, mint a nappal, tele ibolyaszín, kék, és igen intenzív zöld árnyalatokkal.Ha jól figyelsz, meglátod, hogy egyes csillagok citromsárgák, másoknak pedig rózsaszínű , zöld, nefelejcskék ragyogásuk van. És anélkül, hogy hosszabb fejtegetésekbe kezdenék, magától értetődő, hoy a csillagos ég megfestéséhez abszolút nem elég, ha a kék-fekete háttérre fehér pettyeket rakunk.Az itteni házam kívülről friss vajsárgára van festve, élénkzöld spalettákkal, ott áll a tűző napsütésben a téren, ahol egy zöld parkban platánok, oleanderek és akácfák sorakoznak. Belülről mindenütt fehérre meszelték, a földet vörös kőlapok fedik. És fölötte a mélykék ég. Itt tudok élni és lélegezni és gondolkozni és festeni. És azt hiszem, inkább megyek még lejjebb, délnek, mint vissza északnak, mivel nagyon nagy szükségem van a forróságra, hogy a vérem rendesen folyhasson az ereimben. Itt sokkal jobban érzem magma, mint Párizsban.Nos, semmi kétségem, hogy a Dél a te tetszésedet is rendkívüli módon elnyerné. Hozzánk, Északiakhoz sohasem jut el eléggé a nap. Jó néhány nappal ezelőtt jutottam idáig ezzel a levéllel, és most folytatom. A munkám szakított félbe, az, amelynek eredményeképpen új festmény született, egy kávéház kívülről, este. A teraszán apró figurák ülnek, iszogatnak. Hatalmas sárga utcai lámpa világítja meg a teraszt, a homlokzatot és a járdát, még az utcakövekre is fényt vet, melyek ibolyakék-rózsaszín árnyalatot kapnak. A csillagos kék ég alatt futó utca házainak homlokzata sötétkék vagy ibolyakék, és egy zöld fa is látható. Olyan éjszakai festmény ez, amelyen nincs fekete, csak gyönyörű kék, és ibolyaszín meg zöld és ebben a környezetben a megvilágított tér halvány kénsárgával, zöldes citromsárgával telítődik. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy éjszaka, ott helyben festek. Azelőtt először megcsinálták a rajzot, aztán nappal a rajz alapján a festményt. Az ugyan előfordulhat, hogy a sötétben zöldnek nézem a kéket, rózsaszínes lilának a kékes lilát, mivel a tónus karakterét nem lehet jól megkülönböztetni. De ez az egyetlen módja, hogy megszabaduljunk a konvencionális fekete éjszakától, azzal a szegényes halvány és fehéres fénnyel pedig már egy egyszerű gyertya is a leggazdagabb sárga és narancssárga árnyalattal ajándékoz meg minket. Közben magamról is készítettem egy portrét tanulmányképpen, úgy nézek ki rajta, mint egy japán. … Édes húgom, azt hiszem, nekünk manapság a természet gazdag és gyönyörű aspektusait kell megfestenünk. Szükségünk van az örömre és a boldogságra, a reményre és a szeretetre.Minél csúfabbá, vénebbé, dühösebbé, betegebbé, szegényebbé válok, annál inkább bosszút akarok állni magamért a ragyogó, jól összerendezett és sugárzó színekkel.Az ékszerészek is vének és csúfak, csak akkor tudják szépen elrendezni a drágaköveket. Festményen összerakni a színeket, megremegtetni őket és ellentéteiken keresztül megfelelőképpen érvényesíteni valamennyit, ez olyasmi, mint ékszereket összerendezni vagy ruhát tervezni.Meglátod, hogy ha most, majd rendszeresen nézegeted a japán metszeteket, még jobban szeretsz majd virágcsokrot kötni, virágokkal dolgozni. Be kell fejeznem ezt a levelet, ha még ma fel akarom adni. Nagyon örülnék a Mama portréjának, amiről írsz, ne felejtsd hát elküldeni. Add át üdvözletemet a Mamának, gyakran gondolok mindkettőtökre és nagyon örülök, hogy most már jobban ismered az életünket. Félek, hogy Theo nagyon egyedül fogja érezni magát, de a napokban meglátogatja egy belga impresszionista, az akiről már ennek a levélnek az elején is írtam, nos, ő egy darabig Párizsban less. Aztán sok más festő is visszatér Párizsba a nyári szezonban készített tanulmányaikkal.Szeretettel ölellek a Mamával együtt,Vincent

"A szívedbe a színek kívülről is látszanak" /Japán közmondások, 94.p.)

"... mint bánkódók, noha mindig örvendezők. " - Szent Pál Korinthus béliekhez írt második levele (Van Gogh: a festői életmű, 38. oldal)

Szalmát iszik a nyári a nap

tengerszemben  villan  a  kék és a zöld

 a parti íriszek szomjaznak .

december 25.

KARÁCSONY ESTE D-nek, "egyszer szép lesz ez is" - Szabó Magda: Abigél, egy mondat a filmből, amit Zsuzsanna testvér mondott Ginának 1944 karácsonyán, ezt a mondatot valamiért sikerült nem elfelejtenem.

Mégis eljött Mozart, bár meglepő volt a színe,

 ennyire erős ez a megnevezhetetlen bécsi zöld,

s míg 10 feléhasadt a kés alatt a kör már látszott,

 fatörzs rejtőzködik a pisztácia alatt,

melyik dallam illene hozzád idei karácsonyi torta,

 megkísértett több melódia, az Éj királynője hallgatott,

 még Papagino se szakította át csendet,

 Oberndorf bei Salzburgban,mert mindenhol megszülethetett,

gondban van Mohr tiszteletes egerek rágták szét az orgonát,

 míg odakint havazott, nálunk egész nap esett,

a Csendes éjre véletlen talált rá egy kéz,

nem volt se jászol, se angyal, se pásztorok,

még unokaöcsénk, nem tudjuk kivel online sakkozott,

 a Gruber kántor úrra kattintott,

 s ha majd ünnepek után innen visszatérsz,

Ottobrunnban, - oroszlán őrzi ott a múltat

címerében szilárdan áll a két fenyő

- , Salzburgon mellett halad a pálya

térj be majd Mozarthoz, együtt ettük a tortát,

egyszer majd lesz időd, mikor ez az esténk hozzád visszatér.

január 8

Drága Vincent megkaptam a leveleid válogatod kiadást, így elkezdődhetnek a beszélgetéseink, az én kis Orfeuszom Rilke levelei és költeményei is kéznél vannak, és egy igen használható könyv az orosz pszichonalitikusokról, és egy regényes életrajz rólam, erre tényleg kíváncsi vagyok, nagyravágyás tudom, hogy a Négy macska a réten versembe magamat is beleírtam, és felhasználtam hozzá az egyik képed, bocsáss meg érte.

Szeretettel üdvözöl, Lou. .

Lou Salome: NÉGY MACSKA A RÉTEN

Nyári éjben a csillagok alatt,

 bojtorjánok közt négy macskaül,

kik lehetnek ők a Holdat szemlélők

, az a nagy orrú, Charels Bukovszkij,

most sajnálja le a létezést,

dörögve dorombol lányok

hol van itt a lé,

mint búvárharang merülnék

.

Paul Verlaine a pitypangokat méltatta,

ahány virág,annyi látomás,  kis képek

könnyed lepkeszárnya. Sándor

pedig tündéreket látott, méltatta a táncot,

ahogy koronájuk elfújta a szél,

repülni vágyott,az est csónakjába szállni

, ezüst csajkán az eget átszelni.

 Lou Salome,a negyedik,

ki azt a hármat szemléli,

együttérzése végtelen

a létet magába fogadó,

mint fényt a tó, mély szerelem

.Paul Verlaine: Asszony és macskaA macskájával mulatott:Ily bűvös látvány kincset ér; –Játszott az esthomályban ottKéz s karom, mindkettő fehér.Amannak csalfán bujtatottKörmén bár kesztyű feketél:Tudtam: tíz gyilok fénylik ott,Tíz köszörült borotvaél.Emez is kedves volt igen,Karmát bevonta szelíden –Az ördög vesztes mégsem lett:A szobában, hol bizton álltÉs jó kedvűen nevetett, –Négy kis pont izzón foszforált…Fordította: Sajó Sándor

január 8.

1878. december 26."A karácsony előtti komor napokban mindent hó borított. A középkori képékre emlékeztet, a paraszt Brugelre, és azokra akik meggyőzően ki tudják fejezni a piros és zöld, a fekete és a fehér sajátságos hatását" (Van Gogh válogatott levelek, 18.p.)Drága Vincent, a mi Brugelünk messziről tekint rá a téli városra, olyan távolról, ahogy valaki egy dombról látja a nyüzsgést, és szépnek találja, de minél közelebb megyünk, annál inkább láthatóvá válik, hogy a tél nagy próbatétel. A tél képe, valami számomra rejtélyes oknál fogva, nagyon erősen beépült a tudatba, s onnan mint szép emlék elő tud lépni, egy fénykép, egy festmény és egy film is elő tudja hívni.

KELVIN SZÓ ÚGY ÉL BENNEM, MINT OLYAN SZAVAK, TÉL, HÓ, JÉGCSAP, HIDEG, SZÁNKÓ Kelvin az abszolút 0 fok, amikor a molekulák nem végeznek hőmozgást. A kelvint a brit fizikus, Lord Kelvin tiszteletére nevezték el, aki bárói nevét a Glasgow-i Egyetem területén keresztülfolyó Kelvin folyóról kapta.

Egy fimre gondolok, - számtalan filmre gondolhatnék - Tarkovszkij Solarisára, ahol megvan ez a kép, Kris Kelvinben - ő a főszereplő, ha a nevét hallom, működésbe lép a szó asszociációs sor, furcsa ez a név, jégcsap - felfakad, kiolvad egy emlék, mint bennem a gyerekkori szánkózások egy régi temetőben, a sírokat befedte a szűz hó, s én ott álltam egy dombocskán a kis barokk kápolna tövében, nagy lélegzetet vettem, mert a társam, egy lány már lecsúszott, a domb alja ahova megérkeztünk elsíkosodott, s megvolt annak a veszélye, hogy a nagy sebességtől kisiklik a szánkóm, de ez volt benne az izgalmas. Andrej Tarkovszkij is őriz egy ilyen téli képet, fehér-piros-feketét, nem Bruegel színeit ebben a téli emlékben, amiben újra éli a gyerekkort, a film további képeiben többször is érezni vélem a Bruegel képek színvilágát, leginkább azt a furcsa, homályos téli égboltot, mindenkinek van tudatalatti téli képe, a tied Vincent különösen szép, de azt hiszem, nem vagy, nem leszel a tél festője vagy ki tudja, lehet hogy mégis előhozod majd a tél képét a festményeiden.

Rilke: KÖSZÖNTŐ (Képek könyve)

Akárki vagy: esténként lépj előszobádból, hol mindent megért az agy;túlról házad a messzeségbe nő:akárki vagy.Alig hagyja el megfáradt szemedaz otthonod elhasznált küszöbét,fekete fát emel képzeleted:magában áll és háttere az ég.S világot alkottál. És óriás,akár a szó, amely a csöndben érett.S akaratod amint tudtára ébred,elválik szemedtől a látomás...Garai Gábor fordítása

Lou Salome

Mondd Uram, hol szerezhetnék egyetlen mustármagot,

mi tavaszra kihajt, mélyen gyökerezik,

szívedből tőr elő, enyém a felelősség,

hogy megóvjam őt, kerítsem körbe,

 egy nap majd higgyem, hogy nagyra nő,

s ha bányászok és favágók közelítenek,

szóljak, el ne tapossák, mert az élet ilyen korán kényes

,elég egy fuvallat, s hitünknek vége,

 a szál megszakad, most Tél van uram,

 s keresem, ki tudja melyik képben

 találom meg mutármagodat.

Miért is ez az elhatározás, drága Vincent, hogy megnézem a képeid, és elolvasom a leveleid, Lou Adreas-Salomét gyakran vádolják azzal, hogy érzéketlen, hogy rideg, hogy nem érdekli, hogy milyen szenvedést vált ki másokból, engem viszont benned Vincent és Rilkében pont az együttérzés érdekel, az az erő, aminek nem tudtok ellenállni a világ szépségeit és rútságait befogadjátok, minden átszűrődik rajtatok, ha úgy van ahogy állítják Lou-ról, akkor ti vagytok az ami belőlem hiányzik. A bányáról, a bányászok életéről szóló leveled megrázó, hiába kerestem képeket ebből az időből nem találtam, még nem festesz, még nem kaptad meg az angyali üdvözletet, de benned érlelődnek azok a képek, amelyeknek meg kell születniük, te vagy a fügefa, aminek időt kell adni, hogy teremjen, és te vagy a mustármag, ami majd kinő a földből, amikor a bányászoknak ezeket az evangéliumi tanításokat magyarázod, akkor abban te magad is benne vagy, reményt adsz nekik, azoknak akik már semmit sem remélnek, elvadultak a világtól és Istentől, megpróbálod visszavezetni őket, előbb hit kell az alkotáshoz és együttérzés, és csak utána lehetséges, hogy megszüli magát a kép, olyannak amilyena valóság, még annál is többnek, hogy bírtad mindezt elviselni, csak a hit által. szeretettel, Lou

LUKÁCS 13:6 A terméketlen fügefa.Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod."

LUKÁCS 13: 18 A mustármag.Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? 19Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között."

Drága Vincent, a ma reggel egy igen egyszerű, véletlen találkozásra vezethető vissza, tegnap történt, mikor egy aktualitását vesztett vitrinbe, nem a vitrin vesztette természetesen el az aktualitását, hanem egy időre a benne tárolt tartalom, témára vadásztam, így jutottam el két emberhez, akik élhetnének még, mert ebben az évben lennének 80 évesek, de ez nem így van, egy költő és egy énekes, regős, az ő grafikáinak gyűjteményére akadtam.Az arany ló vágtázik az éjben a borítón, egy kép, aminek beláthatatlanok bennem a következményei, jól ismered ezt a hatást, hisz írtál Teonak a Dürer képről, játszhatok az indiánnal és az idegennel, ezekből a képekből és benyomásokból állt össze a ma reggel, aminek mindjárt vége, világosodik, egy időre, legalább holnap hajnalig el kell búcsúznom tőlük.Még eszembe jutottak a gyerekkori próbálkozások, úgy emlékszem, hogy legtöbbször macskát és lovat akartam rajzolni, egyik sem sikerült, a macskák még azelőtt, hogy az eszemet tudtam volna, ott voltak nekem, megfigyeltem őket, mégsem sikerült macskát rajzolni, a ló iránti rajongásomat minden bizonnyal az indiános regények és apám szenvedélye a lovak iránt is táplálta, azokban az években, amikor már elmúltunk 10 évesek, de még általános iskolások voltunk, lovakat rajzoltunk, álló, megdermedt lovakat, az első ló, aminek mérhetetlenül hatása alá kerültem, Franz Marc Kék lova volt, oly annyira hatott, hogy sokáig láttam még azután is, hogy találkoztam a képpel, nincs rá jobb szó, meghatódtam a képtől, mint ahogy valaki meghatódik egy Madonna képtől vagy egy Krisztus képtől ebben a magányos, szép élőlényben ugyanazt éreztem, mint Dali megfeszített megváltójában, a messiások fájdalmát. A nagy történelmi festmények csatajeleneteinek lovai, bár pompázatosak voltak, semmi hatásuk sem volt rám, azok a képek nem a lovakról szóltak.

Január 11.

MARC CHAGALL 1912

Kunstmuseum Basel and Kanton Basel-StadtA NŐ, A VEMHES KANCA MEG A FÉRFI

Drága Vincent ez az egyik legtragikusabb kép, amit valaha láttam, 1912-ben festette Marc Chagall, a kép bár konkrét helyet nem jelöl, hiszen egy életkép, úgy gondolom egy falusi jelenetet látunk, a hely ma a térképen Fehér Oroszország, a kisváros Vityepszk.MADONNÁK ez a szó jut először eszembe, erről a nőről és a vemhes kancáról, egy ember és egy állatmadonna, mindkettő cipeli a terhét, a sorsot, a férfi és a hím kecske a kocsin ül, miközben a vemhes lovat üti, hátranéz a terhes nőre, aki a nyakában egy borjat cipel, a nő visszafordítja a fejét, de lehunyja a szemét, mint akinek eszébe jutott a múltja, amikor ennél jobb sorsa volt.

január 15.

Drága Vincent, talán nem fog tetszeni neked az amit tettem, de muszáj volt valahogy megoldani az órák problémáját. Az a furcsa dolog történt, hogy 2023 januárjában a lakásomban minden óra megállt, egyedül a laptopon és a mobilomon tudtam megnézni, hogy hány óra van, ez tulajdonképpen nem zavarna, ha nem időre kellene bevonszolni magam a munkahelyemre, neked aranybánya lenne az a hely, mert rengeteg arccal találkoznál, s később felhasználhatnád az emberi vonásaikat egy-egy képhez. Nem lehetett tovább halogatni egy óra beszerzését. Eddig még olyan, számomra megfelelő órával nem találkoztam, ami megdobogtatta volna a szívem, fellobbantotta volna a remény lángját, hogy majdcsak megbarátkozom vele, céltalanul kószáltam a városban, mostanában egyik komor napot egy másik még komorabb követ, ami árnyékot vet a hangulatomra, kis melankólia csupán, nem nevezném súlyosnak, mígnem az egyik kirakatban megláttam a Virágzó almaág képedre illesztett óraszerkezet. Ez lesz az, talán ez, de persze nem mertem belépni a boltba, már két hete készülök, hogy bemerészkedek oda, hogy mennyibe kerül, mert az ilyen boltok, ahol többnyire porcelánokat árulnak, és már az ajtóban füstölők és illatgyertyák égnek, nem nekem valók, a szürke sapkám is olyan idétlenül van a fejemen, mint egy ingatag Bábel tornya, mint fog gondolni a kisasszony, ha meglát egy ilyen lerobbant vásárlót, ezért se mernék egy műkereskedésbe bemenni, hacsak fel nem ajánlanád, hogy elkísérsz, akkor talán le tudnám győzni a félelmem. Hogy meglepődne Teo, ha egyszer együtt lépnénk be a boltjába. Majdhogynem rosszul lettem a kirakat előtt, sehol se volt a virágzó almaágas óra. Nagy levegőt vettem, beszívtam a jázmin illatot az ajtóban, tény hogy bizonytalan voltam, és mint egy búbos vöcsök tekergettem a fejem, hogy hol van az óránk. A hölgy jó messze volt, s szívélyesen megkérdezte mit akarok- Egy órát, azt hiszem egy Van Gogh kép van rajta - pontosan tudtam, hogy a te képed van rajta, de nem akartam elárulni hogy ismerlek, sőt leveleket írok neked. A hölgy azt hiszem meglepődött, s azt mondta, hogy van Klimt-es óra, nem akartam visszautasítani Klimtet, mert kedvelem, de nem tudok elképzelni a szobámban egy olyan órát, amin a Keresztelő Szent János fejét követelő Salome van.A hölgynek bekanttant valami, mert egy oldalsó kirakthoz lépett, ami a főutcáról nem látható, ezért nem láttam, míg tépelődtem, átrendezték a kirakatot. Kiemelte az almaágas órát, és most jött az én mindent eldöntő kérdésem. - Mennyibe kerül. Az összeg nem lépte túl azt amit még kitudok préselni magamból. Az óra remek csomagolást kapott, örültem a doboznak is, mert már tudtam, hogy söralátéteket vágok fel belőle.Vincent kedves, tudom hogy nem szereted, ha képeidet így használják fel, én se szeretem, de nem juthatok csak így egy Van Goghoz, egyébként pedig Te mutatod majd nekem az időt, és rángatsz ki a melankóliából. - Vincent kedves, most hány óra?Rád nézek és válaszolsz.

- 2023. január 15-e van, 8 óra 30, vasárnap, ideje reggelizned, és ezt az órát elhelyezni a falon, az ágyaddal szemközt.

Tsók, LuluU.i.

Mustármagot nem tudtam szerezni, így hat szem pisztáciát csíráztatok az ablakban, ha minden jól megy, ha megfelelőek a magok, miért ne lennének azok, talán tavasszal földbe kerülhetnek, és szép élet vár rájuk.

Január 16.

Sietve írok. Ugye már nincs olyan messze párizsi utazásod?

Amint aktuális azonnal írj, hogy tudjam, melyik napon, és melyik órában jössz, mert valószínűleg eléd megyek az állomásra. ...Majd mutatok néhány rajzot, amit az itteniekről készítettem. (Van Gogh válogatott levelei 23. oldal)

Drága Vincent, mint azt látod a helyére került az időt mutató almavirágzás, s alatta még volt annyi hely, hogy ugyanazon a szegen lógjon alá az a párizsi nyomat egy dilettáns festő képe lehet a Monmarte-ről, mert igen szép, és színében, talán az évtizedek alatt kifakult, illeszkedik a az Almafavirágzás égboltjához, a te képed ege mindenképp tavaszi ég, májusi, a párizsi képet decemberinek érzem, egy eső utáni pillanat, az ég szürkés kék, de már alkonyodik, így a pocsolyák a szűrt fényben sötétebben verik vissza a esőfelhős eget, ez a kép melankóliába hajló, de az Almafavirágzás reményt adó, fölöttük pedig jár az idő, sok változás elé nézek ezzel a két képpel, tekintsünk el, most az esztétikai jelentőségüktől, mert az ablak közel van, s a fény, ami eléri a képeket, saját akarata szerint, öntörvényűen fogja alaktani a látványt, sok olyan éjszaka lesz, amikor felriadok az álmomból, vagy megunom az álmatlanságom és felkapcsolom a kis éjjeli lámpám, hogy megtudja hány óra, a kép álmosan távol tartja magát, mint ezen az éjszakán is, fél kettő volt, és azt kérdezi miért nem alszol és álmodsz rólam a virágzó almafáról, hiszen ott várlak az Édenkertben Lou.A párizsi kép keretére még odafért egy hinttalovacska, szoros kapcsolatban van a kép első tulajdonosával, E-vel, aki talán 35 éve járt Párizsban egy amatőr színjátszócsoporttal, akkor vásárolta ezt a nyomatot, a hintalovat viszont én kaptam tőle egy karácsonyra, karácsonyi dísz lenne a fenyőfára, de annyira szeretem, hogy egész évben velem tart, mindig feltűnik valahol a lakásban, örülök, mert ez a képkeret pont neki valóhely, szemközt van az üvegangyallal, az angyal természetesen egy metafora, nem valóságos, mint ahogy egyetlen angyal sem az, szellemi lény, Meta, most ebben a formában jelenik meg, kapcsolatot létesít a kép első gazdája, az Almafavirágzás, az idő és köztem.A hajnalt a soron következő leveleddel kezdtem, azzal amit 1879. augusztus 5-én írtál, egy számomra ismeretlen helyről Cuesmesből, a levél természetesen Teonak szól. Mint látod megérkeztem, 2023. január 16-a van, hétfő, elmúlt hat óra, világosodik, szakadozva elolvastam a következő leveled is, azért szakadozva, mert Mirónak, az oroszkéknek reggel nagy kedve van játszani, a levél csodálatos, tömör, mindenképp újra kell olvasnom, Miróval muszáj volt fél órát játszanom, mert rettentóen félek, hogy az ingerhiánytól melankólikus lesz, kizárólag varjak repkednek felettünk, próbálom kihúzni vele ezt a komor telet, most viszont lecsendesedett, kinéz az ablakon, várja a napkeltét.szeretettel, Lou

Január 29.

MARC CHAGALL JÁKOB HARCA AZ ANGYALLAL

Drága Vincent időről időre belebonyolódom egy témába, amibe majdhogynem elveszek, Thomas Mann József és testvéreit olvasom, most jutottam el, ahhoz a részhez, ahol Jákobnak eszébe jut, hogyan küzdött meg az angyallal, és hogyan kapta meg igazi nevét az Izraelt, a történet természetesen szimbólikus, a név megtalálása, önmagunk megtalálása, valamennyien harcban állunk védangyalunkkal, hogy kicsikarjuk a választ arra, hogy kik vagyunk, mi a feladatunk. Te kedves Vincent mindenkinél nagyobb harcban vagy az angyallal, a történet csodálatosan adja magát a képi feldolgozásra, nem is kell világgá mennem, hogy négy elgondolást is találjak. A

MÉLYPONT

Mit szólsz Rembrandt képéhez?Hozzá olvastam, 1659-ben festette, a mélyponton, ekkor 53 éves. "Ebben az évben festi a Tóbiást és Annát, a Jézus és a szamáriai asszonyt, és azt a barettsapkás Önarcképet, amelyen kezeit maga előtt összekulcsolva testével bal felé fordul, meggyötört arccal, szúrós tekintettel néz szembe a nézővel." Meglepett a kép, mert mintha nem erős küzdelmet látnék rajta, Jákob becsukja a szemét, az angyal, mintha egy Madonna lenne, szeretettel öleli át Jákobot, mintha megtartaná, az erős Jákob mindjárt térdre hull, de az angyal megtartja, a képen nem igen Jákob győzelmét, inkább az angyal szeretetét, jóindulatát látom.

EGY ELMARADT TALÁLKOZÁS Delacroix "óriási méretű falfreskóján Párizsban a Saint-Sulpice templomban Jákob harcát az angyallal (1856-61) valóságos testi küzdelemnek fogja fel." Drága Vincent, ehhez a képhez kötődhetne a személyes találkozás élménye, 1990-ben, ha jól emlékszem, egy keresztény világtalálkozón voltam, amit a Taizé közösség szervezett, nemzetek szerint voltunk egy-egy templomhoz beosztva, mi a Saint-Sulpihoz tartoztunk a spanyolokkal, délben és este ökomenikus istentisztelet volt, ott ültem tehát ebben a templomban és együtt énekeltem a többiekkel, de a képre, ami lehet hogy ott volt az orrom előtt nem emlékszem, csak arra a spanyol férfira, akit nem láttam, a hátam mögött ült, és tiszta szívből énekelt, neki már megmutatta a védangyala az utat, ismerte saját nevét, én viszont a kínok-kínja közt vergődtem, talán úgy küzdöttem a hitért, mint Jákob az áldásért, de nem kaptam meg, utólag persze azt mondom, hogy jól tette az angyal, hogy legyőzött, mert mindig újra és újra kitett a harcnak és a veszteségnek, nekem ez a nevem, Kereső. Később megtudtam, hogy volt még egy kereső, akiből majdnem apáca lett, akit legyőzött az angyal, ebben a templomba járt Simone de Beauvoir is, abban pedig biztos vagyok, hogy ő látta és emlékezett is erre a képre, a küzdelemre.A harmadik kép Paul Gauguiné, Látomás igehirdetés után vagy Jákob harca az angyallal - 1888-ban készítette Gauguine, amikor itt találkoztatok, és téged is megihlettek a fehér fejkendős asszonyok, bár nem foglalkoztál annyit a népviseletbe öltözött nőkkel, mint Paul. Ezen a képen a nők ébren vannak, nem egy álomkép, valószínű, hogy annyira meghatotta őket az igehirdetés, hogy ugyanazt látják a távolban, Jákob harcát az angyallal. Vajon melyik Ószövetség-i rész hangzott el, aligha nem az amelyik ezt a képet létrehozta, a fantáziájuk megmozgatta, Jákob harca az angyallal, de miért hat ez olyan erővel az asszonyokra, hogy látomásuk lesz. A helyszín a Biblia szerint a Jordán egyik K-i mellékfolyójánál a Jabboknál van, nem messze Jeruzsálemtől, szelíden dombos, hegyvidék-i tájon, de itt a képen Bretagne-ban vagyunk, de az lehetetlen, a vörös táj, a vörös föld nem lehet Bretagne.Szerintem Vincent az a bibliai látomás, Jákob látomása, bármikor, bárhol megismétlődhet. Paul itt él az 1888-as évben Bretange-ban, és mintha Thatit festene, keresi azt a helyet, ami olyan mint a színei. Lehet hogy neked, mint egy álomról mesélt is arról a tájról? Talán ebben a látomásban megelőlegezi a kép valódi helyszínét, G. előbb festi meg, előbb teremti meg, mint ahogy meglátja, nem kell mást tennie, mint felismerni, a hely az övé, az angyal neki adta, mint Ábrahámnak és Jákobnak és az utódaiknak Kánaánt, mint a Bretange-i asszonyoknak a helyet ahol meglátják az angyal és az ember küzdelmét. Kiért imádkoznak, úgy gondolom Paulért.Marc Chagall, oly messze született az Ígéret földjétől, Vityebszkben, az Isten háta mögött és mégis eljut a Szent Földre, többször is megfesti Jákob történeteit, úgy bolyong a világban, mint Ábrahám és Jákob, lélekben övé Kánaán, de a szülőhely Vityebszk, azt meséli hogy halva született, talán rossz helyre pottyantották az angyalok, őt biztos hogy nem vágta orrba a részeges Medve Sámuel angyal, mert mindenre emlékszik a égi életből, de nincs mit tenni, az ember nem választhatja meg a születési helyét, azt elrendelik, úgyhogy megszületik Vityebszkben, ahol rögtön teknőbe rakják, szerintem addig bömböl, amíg a szülők ki nem viszik a csillagos ég alá, hogy megnyugodjon. Ma reggel Chagall önéletírását olvastam, mennyire neked való olvasmány lenne ez Vincent, milyen boldog lennél tőle."A csillagok az enyéim, az én drágáim. Elkísérnek az iskolába és az utcán várnak, amíg újra meg nem jövök. Szegény csillagok, ne haragudjatok rám, ne haragudjatok rám, amiért otthagytalak benneteket, egyedül a szédítő magasságban." ( M.C.: Életem, 9.p.)Látod Vincent, nem az angyal jön itt le a földre, hanem Jákob száll fel az égbe, nincs itt semmiféle harc, Jakob fejet hajt, talán már annál a pillanatnál vagyunk, amikor az angyal, a szellemi lény megáldja Jákobot, és megmondja a nevét, a zsidóknál bár nem igen ismerem a történeteiket, megvan ez a kettős kötődés, a hely felé ahol születtek és Kánaán felé, a születési hely a földi, az Ígéret földje az égi, az ősapák a csillagokban laknak, s ahányszor Chagall felnéz a csillagos égre, a te kavargó keresztény egedre, mind a kettőt látja Vityebszket és az Ígéretét a történet és valóság tudatalatti ötvözetét, szeretem ezt a képet, jó belebámulni az éjszakába, Jákob álmában, hogy elhiggyem, hogy az őrangyalok mégiscsak felügyelik az életünk, aztán én is felébredek a valóságos életemre, minden reggel faképnél hagy egy angyal, de Chagall angyalát felismerem, nem tudom mire adja az áldását, talán az élet folytatására, Bella arca van, Bella az első feleség, a közös élet Vityebszkben kezdődött, Bella 1946-ban egy vírusfertőzésben meghal, M. depressziós, nem fest, valahogy kilábal, Bella és a szövetség, mert égi, örökre megmaradt.