ULICKAJA
Ide írhatsz...
2023. március 1.
Az írónő neve Ulickaja, ezt a nevet azonnal megjegyzi az ember, pedig az orosz nevekkel sem könnyebb, mint a franciákkal. Thomas Mann naplójába általában bejegyzi, hogy mit olvas. Feltűnően kevés a szerzők közt a nő, ezen tűnődöm, mint a József és testvéreiben Jákob.
лестница
Milyen jó, hogy nem tanultam meg rendesen oroszul,
így neved azt jelenti nekem utca, mindegy hogy hol van,
az utcát mindig újrarendezed, s az utca ugyan az marad,
csak út van, min nézelődünk, vagy égbe röpít hirtelen Chagall,
fentről nézni mily öröm Moszkvában egy Vityepszki utcát,
s hiába kocka létünk, hiába zárt be piros négyzetét Malevics,
ruhánkon Natalja Goncsarova virágai nyílnak, kijutunk minden honnan,
mert az utca általad bennem van, az hogy létra
még ezt az egyet mondd ki Ljudmila, milyen a zenéje,
egyik ismeretlen ősöm tudta, talán megpendül benne Apolló húrja.
A LÁDIKÓ
Nem olvastam Ljudmila Ulickaja minden könyvét, még a töredékét sem, nincs is olyan szerző, akinek minden könyvét olvastam, de úgy érzem, hogy erre nincs is szükség, a hatás, mit nem lehet megmagyarázni pont nem a teljességből adódik, inkább rezdülésekből, egy jó mondat doszta elég. Így lehetséges az, hogy írásaim útját, ami egyik szerzőtől a másikig vezet, vannak akik nálam jobban ismerik. Tudják, hogy ha kacskaringózva is visszafogok térni L.-hez, olyan ez mint amikor sétálsz valakivel, a séta nem tarthat örökké, szépen elválsz a partneredtől, majd visszatérsz, és persze sajnálod, hogy megint mennyi idő ment veszendőben. Kivételesen tudom, de nem igen érdekel, hogy holnap leszek 59 éves, valami felfoghatatlan időszámítás szerint, így határozza meg a világ az életkorom, nem szoktam megajándékozni magam, nem rohanok el valamit venni, virágot se kapok magamtól, de most kivételt teszek, ezzel a ládikóval, ami üres.
A láda egy szuszék miniatűr másolata, apámtól kaptam, nemigen voltam több 30 évesnél, amikor nekem adta üresen. Jó lett volna benne valami, de az én családomtól az írás messze állt, őseim iskolázatlan emberek voltak, olyanok mint Jákob és fiai, nem akad köztük egyetlen József sem, nem írtak le semmit, de meséltek, ami a ládában is lehetne, azt az emlékezetemre bízták, de én csak egyre felejtek, így 59 születésnapomon, tehát holnap elhatározom, hogy feltöltöm ez a ládát, a szép beszélgetések arról a múltról szólnak, amit nem ismerünk, de engem és Ljudmilát is valamiért nem hagyja nyugodni, a gyökereink sokkal mélyebbre vezetnek, mint egy nép története, nem is eszerint kutakodom, a kút legmélyén lévő történet lélekből ered, semmi köze a genetikához, amiben megtalálom, felfedezem az az olvasás, sokkal több emberhez köt, mint egy író személye, de általa nyilvánul meg, az írás által, mert a többiek hallgatnak, de testvér lélek munkál bennük is, így lesz az írás, ha az író olyan varázsló, mint Thomas Mann vagy Ljudmila a lélek legmélyének megszólaltatója. Ezért olyan fontos Ábrahám, Izsák és Jákob őstörténete, ami mindannyiunké, ezért térünk olyan gyakran vissza Jákobhoz, aki addig harcolt az angyallal, amíg megtudta, hogy kicsoda is ő valójában, és mi a feladata. Látszólag ennek a néhány beszélgetésnek semmi köze sincs ahhoz, hogy el fogom olvasni Ljudmila könyvét a "Jákob lajtorjáját", de egyetlen történet sem akkor kezdődik, amikor belecsapunk az időbe, s azt mondjuk, hogy most pedig itt a kezdet, minden általunk kitalált kezdetnek van előzménye, nem ismerjük a kezdetek kezdetét, hiába kezdődik úgy egy történet, hogy kezdetben volt az ige, de mi volt előtte. Mielőtt belekezdek Ljudmila ismeretlen könyvének megnyitásába, a történetbe, megpróbálom előszedni a szöveget megelőző történetet, ebben Ljudmila szóba se kerül, de mégis benne kell hogy legyen, mert beleteszem a Két nő beszélgetését az apámtól kapott ládikóba, legyen az előzmény két nő találkozása, itt persze mindjárt számos találkozás juthat az olvasó eszébe, ha két nő valóban találkozik, az akár lehet olyan is, mint Erzsébet és Mária találkozása, és lehet olyan is ami súlytalan, elvész, nem előkészítése a történetnek.
KÉT NŐ BESZÉLGET
A beszélgetéseik rövidek, este hat után történnek, az egyik nő É. nem nevezhető ateistának, de nem nevezhető kereszténynek sem. A másik nő, a nevének kezdőbetűje J. talán izraelita vallású, de nem nevezhető É. részéről izraelitának de ez nem is fontos számára .
É. mindig bajban van, nem meri kimondani azt a szót, hogy zsidó, nehogy megsértse vele J-t. É. még sohasem beszélt a zsidóságról olyan emberrel, aki lehet hogy izraelita vallású.J. édesanyja holokauszt túlélő, édesapja keresztény, már nem élnek, É. édesanyja 85 éves. Legyen a két nő 60 év körüli, egyedülálló, bár ez sem biztos, É. magától elmondja, hogy özvegy, de nem érdeklődik J. családi állapotáról, beszélgetnek, semmiképp sem akarják meggyőzni egymást, csak elmondják, amit tudnak, természetesen rengeteg hétköznapi dolog is szóba kerül, mint egy sapka vagy egy nadrágszíj színe, mindkettő piros.É. naplót ír, de sokáig gondolkodik azon, hogy írhat-e a naplójában J-ről, J. megjegyzi, hogy ő is ír naplót. É. az egyik beszélgetés után azon gondolkodik, hogy J. megemlíti-e őt a naplójában, ha megemlítené, akkor neki sokkal könnyebb lenne, írhatna J-vel folytatott beszélgetésekről. J-ről É. a naplójában annyit jegyez fel, hogy J. talán angoltanár vagy a angol fordító, és beszél vagy olvas héberül. É-nek rossz a nyelvérzéke, anyanyelve rendkívül érdekli, a szavak története is, de nem beszél idegen nyelveket.Első beszélgetésük egy paraván előtt történt, a paravánon régi fotók voltak a város egyik parkjáról, amit felújítanak. A lebontott zsinagógáról kezdenek el beszélni, É., nem emlékszik az épületre, lehet, hogy nem is látta, J. még emlékszik rá, majd egy másik épületet néznek, É. számára a gyermekorvosi rendelő volt valamikor, de tudja, hogy korábban izraelita kórháza működött benne, még mikor Szabó Magda írónő a városban lakott. É.-nek mindig eszébe jut az doktor néni aki megvizsgálta, és aki az anyját a keresztnevén szólította a szép. K.Izabella.- Erzsike ennek a kislánynak ki kell venni a manduláját - É. nem ijed meg, mert nem most azonnal veszik ki a manduláját.J. tudja kiről van szó, mert ismerte K. Izabellát, ettől fogva É. úgy érzi, hogy J. bár most beszélgetnek először, valahonnan ismerős neki. É. nagyon ügyel arra a naplójába, hogy bár mindketten mesélnek a családjukról, ne áruljon el semmit J. családjáról, mert azt J.-nek kell megírnia a naplójában, É. anyja és J. egy nap találkoznak É. munkahelyén, É.-nek fáj a torka, az anyja palacsintát hoz, J. már menni készül, É. még bemutatja az anyját, a két nő, mert talán így szokás egymásra mosolyog. J. a későbbiekben amikor elmegy, ez többször is előfordul, az elköszönés előtt, még arra kéri, hogy adja át az üdvözletét az édesanyjának.
1944-ben J. édesanyját, nagynénjét és a nagymamáját deportálták a városból, viszonylag szerencséjük volt, ha erre a helyzetre lehet ezt a szót használni, Ausztriában kerültek koncentrációs táborba, visszatértek a városba. É. már ismeri a történetük, de nem meri leírni.
É. is felveszi a kabátját, J.-nek piros baret sapkája van, É-nek egy vastag fonalból kötött lilás-fekete bojtos sapkája, a fejébe húzza, úgy dönt nem érdekli hogy néz ki benne.- Az izraeliták - lehet, hogy zsidót mondott, de akkor valamiért visszafojtotta a hangját - nem hisznek a túlvilágban - valahol, talán az 5 világvallásban olvasta, s így jegyezte meg.
- Ez valami tévedés - mondja J. - és mesél É-nek a zsidó túlvilágról, ami a Paradicsomhoz hasonló kert - itt J. mond egy héber szót, de É. elfelejti ezt a szót, másnap utána néz, lehet hogy J. azt mondta, hogy DZSANÁNAK nevezik, rátalál erre a szóra, és eszébe jut a Jézus Krisztus szupersztárból a Hé dzsana, ho zsanát ismételgető dicsőítő dal, a Dzsana szó viszont máshova vezeti a wikipédián, a buddhista meditációhoz, de É. nincs azon a szinten, hogy meditáljon, csak le írja reggelenként a beszélgetéseik foszlányait. É. valamiért úgy érzi, hogy el kell olvasnia a József és testvéreiből azt a részt az egyiptomi kertről, hazafelé eszébe jut Thomas Mann, a park aminek a régi képeit J-vel nézték elkészült, át is adták, de nem tud rá úgy nézni, mint ahogy tavasszal fog, amikor beültetik virágokkal.
Talán ez a park volt az oka, ahonnan eltűnt a zsinagóga, semmi sem emlékeztetett már rá. A Mann családból É. mindig Katie-t szerette a legjobban, az író feleségét, akinek a származása miatt elhagyják Hitler Birodalmát, valami miatt szimpatikus volt neki az a nő, J. az ortodox zsidó családokról mesél neki, a házban az asszony szava a döntő, ha akarja akkor lilára festi a falat, a férj nem korlátozza, É-nek eszébe juta Tóbiás, a tejesember, J. láthatóan örül ennek, képeket mesélnek egymásnak a filmből.J. nem mondja ki azt a szót, hogy Isten, egy másik szóval jelöli azt, amit É. Istennek gondol, ez a szó az ÖRÖKKÉVALÓ, a szóra gyanakszik, hogy előhozta Thomas Mannt és a József és testvéreit, de lehet, hogy a park az oka .HOZSANA MENNYORSZÁG, DZSANNA, DHJÁNA, a buddhizmusban
1.A mennyország a vallási-teológiai nyelvben az Istentől remélt és beteljesült üdvösség, az üdvözült embernek juttatott örök boldogság helye,[1] ahol Isten, az angyalok, a szentek stb. élnek. A keresztény és a zsidó vallás szerint Isten és angyalai transzcendens lakhelye. A látomások, meditációk, különféle vallási nézetek és művészi alkotások számtalan formában mutatták be a mennyország elképzelését.Rövid neve: menny, egyéb nevei: mennyek országa, Isten országa, Dzsanna stb. Egyéb megnevezései: beteljesedés, örök boldogság (hona), a szentek öröksége, hazája stb. Az ábrahámi vallások alapján az ember halála, illetve a végítélet után mindenkiről eldől, hogy a mennybe kerül-e vagy a pokolba, a Sátán birodalmába. (Wikipédia, Mennyország)
2.dzshána jelentése meditáció a hinduizmusban, a buddhizmusban és a dzsainizmusban. A buddhizmusban a tudat megművelt állapotainak egy sorozata, amely elvezet a tökéletes egykedvűség és éberség állapotához. A szanszkrit dhjána szó kínai átírásban csanna vagy röviden csan. Ennek a kínai írásjegynek a japán kiejtése a zen.[4]
A NŐ
Az ortodox hagyomány szerint egy év kell, hogy a házasok összeszokjanak - mondja J. - egy évig a férj a felségével marad, nem viszik el még akkor sem, ha háború van, a férj, ha el akar menni valahova, engedélyt kell kérni a nőtől, a férj számára az ortodox zsidó családban a legfontosabb a feleség, mindent megbeszélnek, a férj nem sértheti meg a feleséget, a feleség nem sértheti meg a férjet, a megbántásnak a lelkükben nyoma marad.
Napok teltek el, hogy a két nő nem beszélgetett, de É. tovább írta a naplóját, így bizonyos értelemben beszélgetéseiket akkor is folytatták, amikor a másik nem is tudott róla.
- HA A NŐKÖN MÚLNA SOHASEM LENNE HÁBORÚ - írta a naplójába É.
Azon a reggelen, mikor ezt feljegyezte egy operát akart meghallgatni vagy legalább belehallgatni. Mark Adamo Lysistrate or the Nude Goddess - Lüszisztraé A meztelen istennő operáját nem sikerült megtalálnia interneten, de megint olyan érdekesnek találta Arisztophanész görög komédiájának átdolgozását, hogy tovább keresett. Azt akarta elmondani J-nek, hogy nem tud aktuálisabb darabot ebben a helyzetben, mikor háború van körülöttük, mint a Lüszisztrate története, s kedve lenne ahhoz, hogy fellázítsa a nőket
- É. világéletében gyáva volt, viszont a Naplójában vakmerően bátor, egy partizán - mivel a nők fegyvertelenek mesélte J-nek, és csak a testük van - itt egy kicsit elszégyellte magát, hogy ilyesmiket mond J-nek - egyetlen békés megoldás létezik, egy fegyver van a nők kezébe, a szerelem megvonása az oroszoktól, ezek az elavult dolgok, mint a fegyverek és a szankciók semmit sem érnek.
É. hallotta, ahogy J. kimondja, mert ha valami meglepőt hallott mindig ezt a szót mondta, valami olyan hangsúllyal, amit csak tőle hallott.
- Tényleg? - Tényleg, a görög nők tisztában voltak a háború szörnyűségeivel, évekig húzódott a peleponnészoszi háború, úgy emlékszem, hogy Athén és Spárta közt, a nők nagyon megunták ezt az egészet, és cselekedtek, kár hogy az orosz nők mostanában nem ilyen darabokat néznek a moszkvai színházakban, bár nem tudom mi megy mostanában Moszkvában, de ha még egzisztálna - ezt a szót viszont nem szerette, néha a nem szeretem szavak hamarabb eszébe jutottak, mint azok, amelyeket szeretett - az régi Új Színház, akkor reményeim szerint Mihail Bulgakov felvetné az igazgatónak, hogy próbáljanak már valamit tenni, valahogy így:
- Szergej, miért nem játszunk a moszkvaiaknak Arisztophanészt.Nos, mint azt tudod kedves J. Mihail Bulgakov fordító és dramaturg is, főleg Shakespeare-t fordított, és amikor ezt mondja az igazgatónak, akkor tulajdonképpen arra gondol, hogy neki nagy kedve lenne egy Lüszisztraté átdolgozáshoz, de a feleségét, Jelenát , aki Művész Színház egyik színésznője, róla mintázta Margarita Ivanovnát, a gyöngyöt, nem ajánlaná egyik lázadó nő szerepre sem.
Milyen kár, hogy ez nem történt meg.É. ezen a reggelen nem adta fel Lüszisztraté ügyet, talán a kitartásának a jutalma volt, hogy mégis megtalálta, a másik zeneszerzőt, Petrovics Emilt, aki egészen közel volt hozzá, még emlékezett rá a gyerekkorából, fekete-fehér képernyőn megjelent egy férfi, valami furcsát érzett a beszédén, egy másik dallamot, csak később tudta meg, hogy ez a nagyon okos férfi, aki a Ki mit tud-ban értékeli a fellépőket apai ágon szerb származású, és valamiért pont a Lüszisztratén dolgozik.
PETROVICS EMIL: ILYEN A HÁBORÚ
Bernard Malamud: A segéd"a betért olyan, mint a ma született gyermek" (Jevámot 22.).É. feltétlen meg akarta említeni J-nek Malamud A segéd könyvét, korábban, már megemlített néhány írót, Szerb Antalt és Radnóti Mikóst is J-nek, meggyőződése volt, hogy olvasói ízlését Szerb Antal határozta meg a Világirodalom történetével, mind a két író munkaszolgálatos volt, 1944-ben bekövetkezett meggyilkolásuk története É-ben összemosódott. J-vel együtt keresték a lehetőségek elmulasztását a megmenekülésre, próbáltak rájönni, hogy miért nem fogadták el a segítséget. J. arra emlékezett, hogy Radnóti és Vas István egy táborban voltak, Radnóti név hamarabb van a névsorban, mikor megérkeztek a papírjai, Radnótit már félre állították, Vas István már megmenekül. É. pedig azt a történetet mondta el, hogy Szerb Antalt Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs próbálta megmenteni.
- Olvastad Fanni naplóját?
-Nem még nem - felelte J. - Mik kérte meg, hogy vezessen naplót, gyorsírással írt.
- Igen, emlékszem volt egy gyors- és gépíró iskolája. - Milyen jó fényképek készültek róluk, van az a sielős fénykép és az a evezés a Dunán.É. elfelejtette elmondani, hogy Fanni mennyire szeretett úszni, eszébe jutott a napozós kép, és az erkélyük, ahova már tavasszal kiült napozni, milyen sokszor megemlíti, hogy az uszodában volt, de az az uszoda már nincs meg. Azt se mondta el, hogy pont az a Rubikon szám tűnt el a könyvtárból, aminek a címoldalán síelnek, napokig keresték, hogy ki vitte el pont azt a Rubicont.É. megbánta, hogy azt mondta J-nek, hogy azt a verset, a "Két karodban" Mik nem Fanninak írta, sokáig ő is úgy hitte, hogy a vers Fannié, de egy másik szerelemből született már a házasságuk alatt, örült, hogy nem jutott eszébe a nő családneve, akinek pont az volt a keresztneve, mint J-nek.
É. másfelé terelte a beszélgetést.
- Régen olvastam Malamud Segédjét.
- Én is - mosolygott J.
- A történetben egy goj (előző beszélgetésükben már tisztázták a szó jelentését, mikor a Tóbiás, a tejesemberről beszélgettek, A gój mai jelentése nem zsidó; általában pejoratív felhangja van.), meglop a munkaadóját a zsidó kereskedőt, de az nem torolja meg a lopást, sőt nagyon jól bánik a segéddel, aki szerelmes lesz a lányába, megbánja a tettét, és szeretne zsidó lenni, de ez nem lehetséges, mert zsidónak születni kell. É. el fogadta a történetnek ezt a magyarázatát, hogy zsidóvá senki sem válhat, zsidónak születni kell. - Tényleg - mondta J. - valójában ez máshogy van. J. a befogadásról beszélt, amit É. nem tudott a naplójában pontosan leírni, de hogy megjegyezze a befogadás lényegét, bemásolta a Wikipédiából a zsidó vallásról szóló szócikk részletét. "Noha a zsidóság nem térítő vallás, lehetséges az egyéni betérés is, illetve a rituális zsidó örökbefogadásban részesültek is zsidó vallásúak lesznek. Hagyományosan az számít zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, illetve az, aki betért. " A betérésről három rabbi dönt, a betérő szándékát vizsgálják meg, s azt hogy betartja-e a Tóra törvényeit. J. mesél egy nem zsidó asszonyról, ki példa a közösségben, zsidó férfihez ment feleségül és betért. É. semmiképp sem akarja azt a látszatot kelteni J-ben, hogy érdeklődésének hátterében bármi betérés-i szándék megfordulna, eszébe jut Simone Weil a zsidó származású misztikus, ki egész életében nem tudta megtenni az utolsó lépést, keresztény volt, aki nem keresztelkedett meg, de zsidó is volt, aki nem hagyta el az ősei vallását, a vallások fölé emelkedő misztikus, akinek jegyzeteit É. időnként elő is vette, a szövegek az Emberhalász kiadónál jelentek meg, a zsidó vallás leginkább abban okozott neki meglepetést, hogy a zsidók nem akarnak téríteni, sőt a jelentkezőt igyekeznek lebeszélni, mert zsidónak lenni inkább nehézség, hátrány, mint bármiféle előny. É. nem mondhatta meg, vannak dolgok, amelyek esetleg váratlanul érintik a másikat, hogy őt valójában egy nem létező világ a Mennyország érdekli, nem a Túlvilág, hanem ez a világ, amely után Oláh Erzsébet Izabella vágyakozott. J-vel - ezt mindenképp rögzíteni akarta - a nevekről beszélgettek, megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy a zsidóknak van egy világi neve, a birodalmi rendeletek miatt és van egy igazi nevük, Franz Kafka igazi neve Anselm volt. - Tényleg - mondta J. - a nagymamámat Bellának hívták. - Azt jelenti szép - É. egy gyönyörű Bellára gondolt, Marc Chagall feleségére, ahogy ott repülnek éjszakánként Vityebszk felett, de ezt nem mondhatta el, nehogy J-t megijessze, hogy neki merre kószálnak a gondolatai. Két nap múlva szombaton - É minden bizonnyal felfázott - próbálta megkeresni a könyvtárában A Segédet, nem emlékezett rá, hogy megvan vagy soha nem is volt meg neki a könyv, az ilyen keresgélések mindig máshova vezetnek, talál valamit, amiről mintha nem is tudott volna.É. leemel egy könyvet, rácsodálkozik a vékony, fehér kötet borítóján a megfejthetetlen képre, Leonardo Keresztelő Jánosára, mennyi fejtörést okozott ennek az arcnak a sejtelmes mosolya és a kéztartása, ahogy felfelé mutat, mint Platóm, arra ahova az ember a Mennyek országát képzeli, leolvassa a könyv címét a szerző nevét, REGGELI CSENDESSÉG Visky András, - kiemeli a többi közül, de még nem tudja miért.- Van reggeli csendesség és van hajnali részegség - írja a Naplójába É. és még eszébe jut egy szó, holnap advent első vasárnapja, ő sohasem járt rorátéra, nem úgy mint Oláh Erzsébet Izabella, a hajnalok aranymiséire.CSERNYIVICI város UkrajnábanÉDENKERTI MESÉK A FRICSKÁRÓLÉ. délután tovább kereste a könyvtárában Malamud Segédjét, mikor megtalálta azt az alsó polcot, amit el is felejtett, hogy van, ott gyűjtötte a zsidóságra vonatkozó könyveket és zsidó szerzők munkáiból néhány kötetet. É-nek megint eszébe jutott egy kijelentés, hogy a Mennyország egy könyvtár.- Ezt el is felejtettem - mondta a fel- leszaladgáló Mirónak, az most mérges mókust játszott, felborzolta a szőrét, a farka majdnem olyan lett a haragtól, mint a mókusoké, ettől mindig nevethetnékje támadt. Az elfelejtett könyv Icik Manger Az Édenkert könyve volt, majd 40 éve vette meg, abban az időben, amikor a Jézus Krisztus szupersztárt hallgatta és a Koponyák hegyét olvasta, úgy emlékezett, hogy vidám történet."Életem legszebb évei azok voltak, amelyeket az Édenkertben töltöttem. Ha visszaemlékszem erre boldog időre, még ma is összeszorul a szívem, és könnyek szöknek a szemembe. Gyakran lehunyom a szemem, és még egyszer átélem a boldog éveket, amelyek sohasem térnek vissza többé.Hacsak a Messiás el nem jön. " (Icik Manger: Utolsó napom az Édenkertben fejezet.)- Pont erre van szükségem - valami zörgött, Miró bebújt a folyosón egy papír szatyorba - egyhiteles Édenkert leírásra. A mosógép lejárt, Miró elaludt a lábánál, ő pedig Samuel Abéról olvasott, aki elmesélte milyen volt az élete születése előtt az Édenkertben, mielőtt a részeges Medve Simon lehozta a földre, a szabályzat szerint Samuelnek, mint ahogy többi embernek mindent el kellett volna felejtenie, mert akinek egy másik angyal, most pont Medve Simon megfricskázza az orrát, és levágja a szárnyit az elfelejti az Édenkertet, csakhogy Samuel túljárt Medve Simon eszén, leitatta messiás borral, a orrára agyag orrot ragasztott, mindenre emlékszik, és mindent el is mesél a földieknek - írta É. a naplójába.- Valóságos csoda, hogy rátaláltam erre történetre, ami minden gondom meg fogja oldani, ha már van valaki, aki járt ott, és van szemtanú, akkor ez legalább annyira hiteles beszámoló az élet előtti életről, mint a halál utániról.É. kíváncsi lett arra a helyre, ahol Izik Manger született, nyilván oda született, ha nem is írja le Samuel Abbé is, a legtöbb író saját élményt összevegyíti a fikcióval, minek egy várost, egy otthont kitalálni, amikor van sajátja.- Merre van ez a Csernyivici?A Ukrajnában van, korábban Romániához is tartozott, valamikor a városnak 40 zsinagógája volt, a lakosság 15% zsidó, 200 000 izraelitát deportáltak, itt született Paul Celan, az ő verseit É. néhány éve olvasta, de olyan nehéznek és komornak érezte a költészetét, hogy feladta azt a vágyát, hogy megértse.Az Édenkert története tündéri, É. úgy dönt, hogy esténként majd elolvas egy fejezetet az igazi Édenkertről, és a meséket feltétlen megemlíti J-nek is.Majd minden fejezet után elmondja, hogy hamarosan véget ér a háború, mert az nem lehet, hogy ahol az angyal lakott, ahol Édenkert volt valaha, oda nem érkezik meg a Messiás, csaknem felejtkeznek el Csernyiviciről az égiek, egyszer jobb lesz az az eljövendő világ, a gyerek, aki lejött, már vissza is ment, csak egy villanás a földi élet, É. ezt olvasta a Melankólia Dicsérete könyvbe, É-nek még eszébe jutott valami, aminek utána kellett néznie, meg akarta jegyezni ezeket a szavakat.HÉBER - MAGYAR SZÓTÁR GAN-ÉDENA Mennyország a héber nyelv szerint egy kert is lehet)kert - גן (gan) OLAM HA-BA (héb. עוֹלָם הַבָּא). Az olam ha-ba (szó szerint: "az eljövendő világ") kifejezés az olam ha-zeh-vel (szó szerint "ez a világ") ellentétben a túlvilágra utal, amely az ember földi életének befejezésével kezdődik.Paul Celan: ZsoltárSenki sem gyúr újra földből, agyagból,senki porunkat fel nem igézi.Senki.Dícsértessél, ó Senki.Kedvedre vágyunkvirulni.Szembenveled.Semmivoltunk, vagyunk,maradunk, virulva:semmi-, senki-virága.Bibénklélekvilágos,porzóink égkopárak,pártánk pirosa tüske, ó, a tüskeközt énekeltbíborigénktől. [19]KORONÁS SZELLŐRÓZSA - (Anemone coronaria)É. a koronás szellőrózsát, latin nevén az anemone coronariát mindenképp meg akarta kérdezni J-től, de nem tudta, hogy térjen rá erre a virágra. Az furcsa lett volna, ha É. egyszer váratlanul csak megkérdezi - Jártál már Izraelben? - mert erről a pipacsra hasonlító virágról azt tudta, hogy kora nyáron virágzik és beborítja Jordán és Izrael mezeit.- Ha azt mondaná, hogy igen, akkor elmondhatná, hogy milyen szépnek találja ezt a virágot, esetleg megemlíthetné azt a pipacsos mezőt a Napfivér Holdnővér filmből, de ha nemet mond, akkor nem tudja megbeszélni vele Izrael kora nyári szellőrózsás mezőit.A MAZEL TOVÉS A SABBAT SALOM"Apám le s fel járkált a szobában, hangos "sólem áléhem"-mel köszöntötte az angyalokat, akikről azt mondják, hogy péntek este benn vannak a lakásban. Én is alaposan körbe néztem, de egy szál angyalt sem láttam a szobában. " (Icik Manger: Az Édenkert könyve, 20.p.). BORBÉLY SZILÁRD: Egy haszid kommentárA Megváltó akkor fog eljönni,mondta Reb Hersele, ha a világmár nem tud többé elrejtõznielõle. A Világ Királya ugyanisa Teremtésnek csak a másolatáthozta létre. Az eredetit a Messiásjobb szemébe rejtette el. Reb Taubpedig, a kállói Szent, azt tanította:A Megváltó minden Sábeszkoreljön. Megáll a szombat küszöbén.Arra vár, hogy azt mondják: Jöjj,võlegény! Szép Arád, a SzombatKirálynõ, mindjárt megérkezik!A Messiás csak áll a küszöb elõtt, sbehunyt jobb szemébõl könny szivárog.E. ha olvasott, igyekezett kideríteni a szövegben előforduló ismeretlen szavak jelentését, de a "sólem aléhem"-mel nem boldogult, mindig ugyanazt dobta ki az internet, keressen inkább Sólem Aléchem névre. E. rákeresett. Sőlem Aléchem (jiddisül שלום עליכם, oroszul Шолом-Алейхем), eredeti nevén Sólem Rabinovics, Perejaszlavban született 1859. március 2-án, New Yorkban halt meg, 1916. május 13-án, zsidó vallású, jiddis nyelven alkotó népszerű orosz író, legismertebb regénye "Tóbiás, a tejesember". - Ó, tényleg, E. szerette ezt a történetet, de hogy kerül az Édenkerti történetbe, ha a tejesember megjelent, E. gondolatai megint elkalandoztak, Marc Chagall szállt a a feleségével Bellával a peredelkinói házak felett, de eszébe jutott az a szatócsboltos is a nagyapja falujában, akiről az anyja mesélt. É. ezen a héten nem találkozott J-vel, csak péntek este jutott eszébe J., de tulajdonképpen nem is bánta, mert Icik Manger könyvéveben megakadt a második fejezetnél, aminek az volt a címe, hogy "Az első szombatom a Földön". Az angyalból lett gyermek olyan dolgokról beszélt, a sabbatról, aminek utána kellett néznie.- Folytatnom kellene a beszélgetéseket - E. hazafelé tartott fél hét körül lehetett, a lakótelepen az ablakban karácsonyi füzérek világítottak, a lakásához közeli ablakban felfedezte a hét ágú gyertyatartót, aminek tudta a nevét. - Egy menóra - elnevette magát, tele volt a szatyorja, bevásárolt, az online sajtófigyeléshez, hogy hétfőn legyen mit csinálnia a táskájában egy köteg Magyar Nemzet volt, a Buddhista mesék című mesekönyvvel, amit ezen a hétvégén akart áttanulmányozni, és most még egy menóra is.- Leszakad a vállam - mondta J-nek és megállt, hogy megnézze a menórát. - Sabat salom - szólalt meg a képzeletbeli J. - a menóra az égőcsipkebokor, most így néz ki, de régen egy egyszerű lámpás volt. E. megismételte a köszönést, abból nem lehet baj.Sabat salom. Ma sabat salom, máskor Mazel tov- jegyezte meg, nem értette a különbséget.- "Jer, fogadjuk jó barát, / Szombatot a szép arát - J. ugyan nem énekelt, de a szövegnek volt egy olyan dallama, amit úgy érezte hallott már valahol.A szép ara - ilyenkor lázasan kutatott az emlékeiben, s most is eljutott valahova, ahonnan nem tudott tovább lépni, egy költő neve volt a végállomás, Borbély Szilárd.Egyidősek lennének, ha B. Sz. még élne, de nem merte megkérdezni J-t, hogy ismeri-e az öt éve önként eltávozott költőt, akivel egy városban élnek. B. SZ. görög katolikus volt, mint E. de ez mégsem volt ilyen egyszerű, mint ahogy E. sem tudta volna valahova besorolni magát, ha hagyják elgondolkodni. Irtózott az ilyen leegyszerűsítésektől, ami csak arra jó, hogy egy csomó dologtól megfossza. - Mazel tov - sok szerencsét, de jelenti azt is, hogy gratulálok, a sabbat salom, békés szombatot jelent - sorolta J.- Békés szombatot neked is J., de még nincs szombat.E. szerette a péntek estéket, ha szombaton nem dolgozott, minden pénteken rengeteg terve volt arra, hogy mivel tölti a két szabadnapot, péntek este a szabadság volt, az utánna következő két nap amikor nem aggódott, hogy elkésik valahonnan, amikor mindegy volt mikor fog felkelni, amikor azt csinálhat, amit akar, most buddhista meséket fog olvasni.- Már le is késtük. E-n volt a sor, hogy azzal a hangsúllyal, ami J-re olyan jellemző volt, megkérdezze, tényleg.- A szombat szent ünnepe ma 15 óra 36 perckor köszönt be, a királynő pontban 16 óra 46 perckor távozik körünkből - válaszolta J. - Ó, a királynő, E. nem értette, péntek volt, és most J. azt mondja, hogy szombat van, de a királynő, aki szombatra érkezett már el is ment.- Próbáld máshogy is megérteni az időt, nálunk egy nap estétől estig tart. - Nálunk reggeltől másnap reggelig, ez nem olyan nagy eltérés, hatkor harangoztak, fél hét körül van nálatok el is kezdődött a szombat, a hét megkoronázása, ő lesz a királynő. - Igen, a nyugalom napja.- E. elérte a lépcsőt, valami ilyesmit keresek a Buddhánál is - össze kellett szednie magát, hogy mindent felcipeljen a lakásba, szerette magára zárni az ajtót, szerette a lakás csendjét, de ebből nem lett semmi. A lakótársa, Miró a macska két napja rettenetesen viselkedik, addig nyivákol az ajtóban, míg kiengedi a folyosóra, fél hogy a szobamacska eltéved, megijed, nyitva hagyja az ajtót, időnként kimegy, hogy bekönyörögje, így telik az estéjük.E. nem vette elő a buddhista esti meséket, és Icik Manger: Az Édenkert könyvét sem, kifáradt a veszekedésben.- Hogy nem tudod megérteni, hogy maradj nyugton - mondta a macskának és átaludta a sabbatot.Szépet álmodott, becsengetett hozzá Reb Medve Simon. - Sabat Salom! Nem érkeztek hozzád angyalok?- Nem, pedig az ajtó is nyitva volt a macska miatt, az én angyalaim nem igaziak, rongyol vannak. megmutassam őket?- Nem a rongyangyalok nem érdekelnek. Sajnálhatod, hogy elaludtál, mert a sabbat olyan mint egy nap az Édenkertben, de megkedveltünk, hol vannak a gyertyák?- Egy az ablakban, az adventi, a többi a fiókban. - Na akkor szedd elő őket. - Medve Simon kipakolta az asztalra a kalácsot, a bort és a gránátalmát, majd mivel E. mégiscsak egy goj, azt mondta, gyújtsa meg a gyertyát, és próbálja maga felé ölelni a lángját, és gondoljon az őseire.- Reb Simon, nekem minden ősöm görög katolikus.Reb Simont ez mintha meglepte volna, mert csuklott egyet, majd azt mondta. - Nem számít, az őseid az őseid, elmondom rád a kiddust.E megrémült. - A Kidus a szombatköszöntő áldás, vegyél elő egy nagy poharat és töltsd ki a bort. E. előszedte a teásbögrét, mert annál nagyobb nem volt, ettek a kalácsból, ittak a borból, megbontották a gránátalmát, néhány csepp a piros léből a terítőre hullt, de E. azt mondta, nem számít.- Medve Simon, mesélj valamit! - És Medve Simon elmesélte, hogy miért szabad sírni a fiúknak a Paradicsomban. - Kinek a története ez - kérdezte E. - A Jákobé - mondta J., most vette észre, hogy ő is velük volt az álomban.december 16.E. felírta magának egy cetlire Monteverdi Orfeó, nem tudott beülni az opera történeti előadásra, de J. végig hallgatta. Az előadás után váltottak néhány szót a vajszín városról, ami E. lélkben már elhagyott, nem tartozott hozzá. J. elvitte az Ókutat. E. azon az utcán ment haza a könyvtárból, ahol az óvoda volt, és arra gondolt, hogy milyen nehéz lesz leírni a Naplójába, hogy miről beszélgetett J-vel, amikor észrevette a járda szélénél a kukázókat, reggel szokták kihúzni a kukát, de ezeket most rakták ki, sohasem értette, hogy honnan tudják a kukázók, hogy kint vannak. E. megtorpant egy férfi és egy nő kutatott, a járda másik oldalán 5 éves forma gyermek állt, és azzal bajlódott, hogy felvegye a teletömött hátizsákját. E. fejében megfordult, hogy segít neki, a szülők elfoglalták magukat, nem látják a kínlódását,de mire odaért a gyermek már a hátára húzta a csomagot, még annyit se tudott segíteni neki, hogy ráadja. E-t elöntötte valami rossz érzés, amit nem tudott szavakba foglalni, több mint ötven éve, annyi idős volt, mint ez a ma esti gyermek, ilyen tájt lépett ki az óvoda ajtaján az anyjával, hogy haza menjenek, soha nem látott kukázó családot a Tímár utcában, nem tudta felfogni, se megérteni hogy történhetett meg velük ez az este.
2023. március 3.
A SZÜLETÉS ÉS A HALÁL
Március harmadika van, a születésem napja, erről a napról kedves Ljudmila nem faggatom anyámat, ő se mesél róla, mint minden születés fájdalommal és örömmel járt, de velem csak az örömöt éreztették, mindezt csak azért említem, mert korán keltem, azaz a szokásos időben, hajnal négykor, még átnéztem a tegnap írt szöveget, mindig sokat kell javítanom, lendületből írok, meglehetősen gyorsan, tele feszültséggel és félelemmel, hogy a legkisebb rezdülés is eltérít, hogy kifutok az időből, a kapkodásból adódnak a nyelvhelyességi, stilisztikai hibák, amit később lenyugodva orvosolni kell, ahogy ezzel elkészültem, a javítással talán fél órát töltöttem, kinyitottam a könyved, nem először, a Jákob talán két éve van a szobámban, a kedvenc polcomon, ahol a művészeti albumok, Hamvas Béla könyvei vannak, itt van egy sor, ami a könnyebb megtalálhatóság miatt az orosz szerzők polca.
A könyv arról árulkodik, hogy már egyszer belekezdtem, a 18 oldalig jutottam, ott elkövettem egy felső szamárfület, amit most szégyenkezve kihajtogattam, de két lap olvasása után, elfogott a vágy, hogy bizonyos mondatokat aláhúzzak grafit ceruzával, hogy a margóra megjegyzéseket írjak, sőt a címoldalon, tartva attól, hogy regény eláraszt megjegyezhetetlen orosz nevű szereplőkkel, bejegyezzem azok nevét, akikről úgy gondoltam, hogy vissza fognak térni.
Születés és halál az ember életében a kezdet és a vég, ami közte van az út, amit megteszünk, ilyen magasztos, nem különösebben bölcs gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a szokásos reggeli kávémat ittam, köszöntöttem hajnali társam, van valaki a szemközti házban, aki négy órakor kell, felkapcsolja a villanyt, aztán a három nőre gondoltam, folytassam vagy hagyjam félbe, tengernyi nekirugaszkodásom volt már, ami jól indult, aztán nem tudta megszülni, létrehozni önmagát, mint megtermékenyítésre váró, szunnyadó petesejtek alszanak az anyaméhben.
Elképzeltem, hogy teát isznak egy nyári délelőtt a kertben, a teába mézet csepegtetnek, de cseppje hull a méznek, az egyik bosszankodik, hogy a mézet szinte lehetetlen kivenni a terítőből, a másik elrejti, rárakja a csésze aljat, így nincs a szemük előtt, a harmadik pedig olyan szépnek találja a fehér terítőn a méz csillogását, hogy nem tud betelni vele, pont így jártam kedves Ljudmila a könyv első fejezetével, egy szuszra olvastam, belefeledkeztem, meglepődtem, annyi minden tűnt ismerősnek, de ez lehetetlen, nem ismerem Nórát, a díszlettervezőt, Maruszja unokáját, gyermekem sincs, a nagyszüleim rég elvesztettem, a nagymamám semmiben sem hasonlított Nóra nagymamájához, mégis van valamiféle rokonság, ahhoz hogy hol van, ahhoz szét kell szabdalnom a szöveget, és ha vissza akarok menni az időben, akkor az 1910-es évekbe jutok Kijevbe, de most még élvezem Moszkva leírását.
Nora fia Jurek most született, a történet azon a napon kezdődik, amikor Maruszja meghal, Nora úton van, hatalmas lelki megpróbáltatás a kezdet és a vég között lenni, nekem hozzám közel állok temetése, kimerevített képekben maradt meg, ezek a képek, bármikor előjöhetnek, a temetés olyan, mint egy színmű, megkomponált szertartás, nézője és szereplője is vagyok, búcsúelőadás, misztérium játék, aminek egyszer főszereplője leszek. A születéssel elkezdődik a történet, kinyílik a könyv, a halállal véget ér, ezt mesterien megkomponáltad Ljudmila,
Maruszja és Jakov történetét Nora nem ismeri, pedig az ember mindig azt hiszi, hogy ismeri a hozzá közel állókat, ő hányszor hittem ezt magamról, mikor a városban naponta ugyanazokon az utcákon járok, ahol a nagyanyám, Oláh Erzsébet Izabella fiatal lány korában járt, s ahogy rá nézek egy öreg házra, ami akkor is ott állt, mint új ház, amit megcsodáltak, azt kérdezem, ugyan mit tudsz erről a házról, és ugyan mit tudsz arról a lányról, járt-e valaha a nagyanyám abban a házban, ahol dolgozom, a neve Ljudmila Killer-ház, a bútorkereskedő Killer Ede építette, azokban az években, amikor Maruszja és Jakov, kit majd később ismerek meg Kijevben találkoztak, 1911. március 16-án, ezt a dátumot én megtoldanám két nappal, és 19-ét írnék, csak azért mert akkor van József napja, a Jákob lajtorjájával párhuzamosan több könyvet is olvasok, többek közt Thomas Mann József és testvéreit. Teljesen értelmetlenül, csak valami sugallatra jutott eszembe, Franz Kafka levelezése, ami majdnem ekkor kezdődik, hogy miképpen hatottak rám Franz levelei, azt drága Ljudmila megpróbálom megírni, akkoriban ismertelek meg, akkoriban olvastam a Médea és gyermekeit, 2013 nyarán.
2023. március 4.
A ZENEDOBOZ és a ZONGORA
Mától kezdve pedig egyetlen állam se merészeljen "háborút» mondani akkor, amikor én "békét» mondok. Földkerekség népei - békesség veletek
VLAGYIMIR SZOVOLJOV
Rendre ugyanaz történik velem, vagy az Ószövetség őstörténeteibe keveredem, vagy az 1900-as évek Oroszországába, gyakran Kijevbe, vagy a 30-as évek Németországába, Berlinbe vagy Münchenbe vagy a gyerekkorom éveibe, vagy egyszerre mindegyikbe, bár lennék jártasabb a Bibliában, a német és orosz irodalomban, és a huszadik századi magyar költészetbe, mindegyikben benne vagyok, de felületesen, van egy visszatérő elem, ez pedig a zsidóság sorsa.
A kijevi 1910-es éveknek örülök, bár meghal Tolsztoj, de Csehov megírja a Három nővért, Maruszja és így a történet mesélője Nora is zsidó származású. M., a nagymama Kijevben született, Bulgakov is Kijevben született. Maruszja 1893-ban, Bulgakov 1891-ben.
Marija apja " A nap nagy részét a műhelyben töltötte, de nem a kuncsaftokkal foglalkozott, akik gyakorlatilag nem voltak, hanem a zenedoboz javításával. " (45.p)
Mi lehet ez a zenedoboz, milyen zenét játszik. Játszhatna Rahmanyinovomot, a C-moll zongoraversenyt 1901-ben írta, de a zenedobozok nem tudnak nem képesek ilyen komoly darabokat lejátszani.
(RAHMANYINOV C-moll zongoraversenyét ma reggel úgy hallgatni, mint ahogy elképzelem, azt, ahogy Maruszja hallgatja Kijevben egy hangversenyteremben az 1903-as progrom után. A második tétel az egyik leggyakrabban játszott Rachmanyinov, a zűrzavar után egy szebb élet iránti vágyat érzek benne, ami ott van, Szovoljov, Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Nietzsche írásaiban is, ebben az órában bennem is, valamennyiünkben. Egyébként azt olvastam, hogy a darab egy alkotói válságból való kilábalás, öngyógyítás, terápia R. a művet az orvosának ajánlotta, hipnózissal kezelték, később Freud már nem alkalmazta a hipnózist, de lehet hogy R. esetében jótékony hatású volt, hozzásegítette az alkotáshoz, ha Maruszja olvasmányaira gondolok, akkor Ahmatova és Cvetajeva versei jutnak eszembe, egy szalma szőke hajú lány Kijevben, aki rajong értük. Marujsza könyvei Norához kerülnek, az lehetetlen, hogy ne lenne a két költőnő könyve abban a porosodó könyvkupacban.)
Maruszja temetése
Nora meg az apja kivitték a ládikót meg a könyveket a kocsiba. A ládikó befért a csomagtartóba, a könyveket pedig ömlesztve bedobálták a hátsó ülésre, úgy, hogy még az ablakokat is eltorlaszolták velük." (35.p.).
Nora egyedül marad nagyanyja könyveivel, áttörölgeti őket, a gerincüket meg se kell néznie, mert tapintással felismeri őket. Milyen lehet egy 1912-es Cvetajeva könyvet, a Csodalámpát megérinteni? Az örökösök mostanság túladnak a könyveken, szétszórják a hagyatékokat, egész könyvtárat, hacsak nem valami különlegesen jól válogatott gyűjteményről van szó, amihez az örökösnek köze van talán megtartanak, máskülönben megszabadulnak a régi könyvektől. Norának köze van ehhez a gyűjteményhez, nekem sokkal nehezebb kapcsolatot teremteni vele, mert egy másik nyelv kultúrájában nevelkedtem, amely ha kapcsolatban is volt az orosz kultúrával, megválogatta, hogy mi az amihez hozzá enged, Cvetajevát nem tiltotta, de nem is szorgalmazta, évek óta keringek körülötte, valami miatt, hozzá vonz valami, amit nem tudok megmagyarázni, csak úgy mint Marija: mikor azt írja az egyik versében: "A dalnok álma érti a csillagtörvényt s virágformulát."
Cvetajeva: Terem a vers
Terem a vers, mint csillag és a rózsa,
s akár a szépség, oly szükségtelen.
S a koszorús apoteózisokra csak egy a válasz:
- Ki küldte nekem?
Alszunk - s a kőlapon keresztül
égi vendég emel föl négyszirmú csodát.
Értsd meg világ! A dalnok álma érti
a csillagtörvényt s virágformulát.
1918. augusztus 14.
Baka István
Tűnődések
Mindig mondom, hogy egy leselejtezett könyv is annyi boldogságot okozhat, csak meg kell találni azt, akihez tartozik, így jártam azzal a komor kinézetű könyvvel, ami igen súlyos, és a címe "Oroszország és a Szovhetúnió XX. századi képes kronológiája 1990-1991. Mostanában ilyen nagy haszonnal járó könyv nem is volt a kezemben, de be kell osztanom, egyenlőre az 1900-1913-ig tartó időszakot néztem át, és csak a kultúra részről készítettem jegyzeteket.
A saját nemzeti kultúrám megismerése is nagy feladat, egy másik nemzeté pedig beláthatatlan. A történet elrejti, hogy Maruszja kiről a legfontosabb tudásom, hogy az idejét olvasással tölti, hogy mit olvas, a kijevi otthon a francia származású apa, és az ukrán származású anya jóvoltából kultúra egy szigete, a kezdeti anyagi jólétet elvesziti a család, de aki egyszer már élt a Parnasszuson, az nem dagonyázik a szellemi mocsárban.Maruszja első 16 évét a könyvek és a zene határozza meg, de milyen könyvek, milyen zene, kik II. Miklós Orosz Birodalmának máig ható vagy éppen elfelejtett alkotói. Ez rendkívül érdekel, s hogy valóban értsem Maruszját, mert úgy szeretném megismerni, mint Nora, némi időt szánok az 1900 és 1913-om közötti idő áttekintésére.
1900
- Meghal Vlagyimir Szolovjov, a keresztény univerzalizmus filozófusa, a XIX. századi orosz bölcselet meghatározó alakja.
- Megjelenik az Iszkra c. illegális marxista lap Lipcsében, az első négy évfolyam szerkesztője Lenin.
1901
- Megjelenik Maxim Gorkij Dal a Viharmadárról és Csehov Három nővér színműve
- Szergej Rahmanyinov befejezi a C-moll zongora versenyt
1902
- Elkészül Gorkij Éjjeli menedékhely és Kispolgárok darabja
- Megjelenik Szesztov könyve A jó Tolsztoj és Nietzsche tanításában
1904
- Megindul az orosz szimbolizmus új vezető folyóirata a Veszi (Mérleg)
- Megjelenik Blok Versek a Szépséges Hölgyről kötete-
Ebben az évben hal meg Csehov
1905
- Megjelenik Kuprin regénye a Párbaj, Andrejev Vörös kacaj könyve a japán-orosz háború borzalmairól
.-Megjelenik az első bolsevik lap, a forradalom oldja a cenzúrát Novaja Zsizsny (Új élet)
1906
- Megjelenik Gorkij Az anya regénye,
Blok: Komédiásdi(Balagancsik)1907
- Színre kerül Rimszkij Korszakov Krityezs város legendája operája
- Moszkvában kiállít a "Kék rózsa" csoport - Natalija Goncsarova, Vaszilij Gyenyiszov, Kandinszkij, Larinov, Malevics, Rerberg
- Megindul "Az alkotás lélektanának és elméletének kérdései" periodika
1908
- Megjelenik Kuprin Szulamit regénye, elkészül Lenin Tolsztoj mint az orosz forradalom tükre írása
- Rimszkij-Korszakov befejezi az Aranykakast
- Megjelenik Trockij szerkesztésében a bécsi Pravda
- Megjelenik a Szatirikon politikai élclap
- Az "Aranygyapjú Szalon" kiállítása Moszkvában francia képzőművészek munkáiból - Degas, Van Gogh, Matisse, Gauguin
.1909
- Pszichoterápia címmel pszichoanalitikus folyóirat indul Moszkvában
1910
- Marina Cvetajeva első kötete Vecsernij albom (Esti album)
- Lev Tolsztoj halála
- Pétervárott megjelenik a Csillag marxista lap
- Bemutatják Igor Sztravinszkij Jégmadár darabját
- Kandinszkij megfesti első absztrakt képét
- A "Káró Bubi" első kiállítása Moszkvában
- Pétervárott megrendezik a "Háromszög" csoport kiállítását.
1911
- Megszerveződik a Céh poétov (Költők céhe) csoport a tagok közt van Ahmatova
- Párizsban bemutatják Sztravinszkij Petruskáját
- Pétervárott Mejerhold, Moszvában Sztanyiszlavszkij rendezésében bemutatják Tolsztoj Élő holtest művét
-Ülésezik az első filmkongresszus Moszkvában
1912
- Megjelenik Ahmatova verses kötete a Vecser (Este) és Cvetajeva Volsebnij Vonar (Csodalámpa) kötete és Krucsoni és Majakovszkij közös kötete a Pofon ütjük a közízlést
- Káró Bubi csoport előadás sorozatot szervez a kubizmusról
1913
Majakovszkij első kötete Já (Én)- Megjelenik Gorkij életrajzi regényéének - Gyermekkorom első kötete
- Malevics megfesti a Fekete négyzetet
- A párizsi balett színre viszi Sztravinszkij Tavasszentelőjét
- Megjelenik a Szamárfarok és céltábla futurista gyűjtemény
KIJEV és egy órásműhelyMariinszko-Blagovecsenszkaja utca és a Mariinsky Place
Természetesen elképzelhetem a Mariinszko-Blagovecsenszkaja utcát Kievben, azt a házat, ahol Maruszja született, azt a házat amit a Franciaországból Kijevbe vándorolt órásmester vásárolt, egy házat ismerek ebből a városból, azt is azért, mert Mihail Bulgakov Kijevben született és azért is, mert egyik darabja, ami még a diktátor Szálin tetszését is elnyerte, a Turbin családot játszották Moszkvában és nálunk is, a darab ebben a házban játszódik, de ott van a Mester és Margaritában is hiába moszkvai történet, az író szabadon használja az emlékeit, egy valóságos ház bárhol lehet, Moszkvában, Prágában, Kijevben, Budapesten. A ház szobái, napsárga cserépkályháit, és függönyeit fel tudom idézni, jót tett nekem, hogy interneten megkerestem a Andrej utcai házat, így természetes, hogy látni akartam a Mariinszko-Blagovecsenszkaja utcát, csakhogy ilyen utcára nem kaptam találat, a kereső kijavított, és megmutatta a Mariinsky teret az ukrán elnök rezidenciáját. Az épület barok stílusban épült, ami a puritán, vajszínű városhoz szokott szememnek feltűnt, míg mi habschburg sárgák vagyunk ebben a kisvárosban, a kijevi palota színéről valamiféle kékes-zöld, a pétervári Téli Palota jutott eszembe, Moszkva meg se fordult.
Nem állítom, hogy Kijevben nincs Mariinszko-Blagovecsenszkaja utca, miért ne lehetne, csak nem találtam meg.
Azon eltűnődtem, hogy most 2023. március 5-én Európa számára ez a Palota különösen fontos, itt zajlanak azok a tárgyalások, itt fordulnak meg Európa vezető politikusai, hogy ebből a rettenetes helyzetből, a háborúból kiutat keressenek, de ezt Ljudmila azt hiszem, Te magad se sejtetted, hogy az órásmester utcája ilyen végzetes, és ilyen elkeseredett hely lesz majd számunkra hat évvel azután, hogy megírtad Jákob lajtorjáját, s most azt kérdezem, miért nem jönnek le az angyalok, hogy béke legyen újra?ű
Némi magyarázat arra, hogy ma hajnalban a regény miatt, hogy zuhantam bele az orosz/ukrán kultúrába, szép reggel volt, ami már tegnap készülődött, amikor még nem olvastam Jakov naplóját.
Tűnődések
MARIA ÉS MARUSZJA
Ez már csak olvasói túlkapás, hogy azt képzelem Maruszjáról, hogy Cvetajeva költészetéért rajong, és a keresztnévből származó azonosság miatt olvasta el az első Cbetajeva verset.
Maria Cvetajeva Moszkvában született, apja az egyetem művészettörténet professzora, nevelő anyja kiválóan zongorázik, több nyelven beszélé
Azon, űnődöm, hogy Jakob lajtorjája a könyved címe, ha Maruszja szülei zsidók, ha 1905-ben Kijevben a család túlélője egy progromnak, miért nem Rachel, mint ahogy az az őstörténetben van Jakob szerelmének a neve?
Marija Cvetajeva sohasem találkozott Blokkal
.Versek Blokhoz 1. "Neved – madárfiók…"
Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem.
Szájmozdulat, egy-rezzenetű.
Neved - négy betű...
Szép labda, égbe szökellő.
Ezüstszivü csengő.
Csendes tóba vetett kavics visszhangja neved
.Döndül tompa zenével,
mint éji lódobogás, úgy enyész el.
Verdes, mint a magányhomlokodhoz
szoritott fegyver ravaszán.Neved
- tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra hullt csókjára nevednek.
Kék csobogású, hűs italom neved,
álom, mély nyugalom.
1916. április 15.Rab Zsuzsa
Kedves Ljudmila,
több dolog miatt is boldog vagyok, az egyik, hogy Jakov zeneszerzést tanul, belevethetem magam az orosz zeneszerzők műveibe, persze csak módjával, elsőre eltévesztettem, mert rögtön Rachmanyinovra gondoltam, de aztán kiderült, hogy Rimszkij-Korszakovot kell előbb hallgatnom, hamarjában le is ment reggel hat és hét között a Seherezádé és a Hópihe, amit nagyon szeretek, még abból a gyermeki időszakomból, amikor a Gyed Maróz mellett a Sznyegorucskát is imádtam, 10 éves korom körül, de most is remek volt a zenében a hópihék tánca és a madarak éneke.
A másik örömöm, azonkívül, hogy Maruszja olvas, az hogy az unokája Nóra díszlet- és jelmeztervező, és beléphetek újra és újra az orosz balettbe, a színházba, ez régi szenvedélyem, nem azonosítom Norát Natalja Goncsarova festőnővel, de rendkívül hálás vagyok azért, hogy feltételezhetem, hogy Nóra is rajong érte, nem lehet másként, hiszen Natalja zseniális, itt lehet velünk a regényben., azzal nem számoltam, de lehet semmi jelentősége sincs, hogy a Moszkvai Zsidó Színház második embere voltál néhány évig, a moszkvai zsidó színházzal még nem találkoztam, csak a prágaival, Franz Kafka gyakran járt oda, azt hiszem Buber is, a cseh társulat úgy emlékszem kapcsolatban volt a varsói társulattal, zsidó színház természetesen Berlinben is volt a történeted idején. Több alkalommal is próbáltam elkerülni ez idő tájt a Moszkvai Művész Színházat, de mint valami bumeráng, Csehov Három nővérével folyton visszatér hozzám, megadom magam, jöjjön a Három nővér.Salom színház - Óh micsoda véletlen rákerestem a Moszkvai Zsidó Színházra, a neve Salom, ráadásul remélem jól olvasom a Varsói utca 71-ben van ( Варшавское ш., 71.)
március 7.
JAKOV OSZECKIJ (1890–1956), az ismeretlen nagyapa naplója
TALÁLKOZÁS A SZABADBAN
Egyetlen és végső találkozásunk helyszíne kafkai lesz,
valahol Berlinben nem mi választjuk a menedéket adó parkot,
így kellett történnie, a nyelvek elválasztanának,
ezért mint a mindent tudó bölcsek, mint az utolsó állomáson
Lev Nyikolajevics hallgatunk, a távolban egy játszótér,
ülünk magunkba mélyedten, ez az ártatlan játék,
hogy romlott el,már minden angyalon túl vagyunk,
már mindenkit kiismerünk akit kell, a harcok folytatódnak,
ördögszekérré lesz egy vétlen falevél, így törte szét
az angyalok lajtorjáját a huszonnegyedikei örvény.
A naplókat komolyan kell venni, mint olvasó, és mint naplóíró, a naplókból tanultam a legtöbbet, Kafka Naplói meghatározták életemet, ha nincs mert nem lehet, a szellemi igényünknek megfelelő környezetben lenni, akkor a legjobb társaság egy Naplót választani. A Napló persze hogy illetlen kukucskálás is egy másik ember gondolataiba, de építőbb jellegű olvasmányt nem tudok, az érzés, hogy nem vagyok egyedül, ugyanakkor az önművelés rendkívül fontos olvasmánya, hogy egy általam csodált ember, hogy teremtette meg a saját világát, hogy jutott el addig, hogy képes kifejezni önmagát és a kort, amiben él, mit gondol az irodalomról, művészetről, milyen zenét hallgat, milyen darabokat lát a színházban.
A fiktív naplókat bár tudom, hogy kitaláltak is szeretem, mert közel engednek, a lehető legközelebb ahhoz az alakhoz, akiről majd a történet szól. Jakov Oszeckij naplója 1910-ben indul, és számomra egy kultúrsokk, ilyen elszánt küzdelemmel a tudás birtoklásáért, mint amit Jakov elkövet, Szerb Antal naplójában találtam, kihasználni minden időt, hogy felkészüljön arra, hogy zeneszerző legyen. Olykor önelégülten olvasok, máskor kétségbeesetten, önelégülten, mert ismerem Dosztojevszkijt, olvastam Turgenyev Rugyinját és Tolsztojt, hallgattam Rimszkij-korszakovot, de fogalmam sincs, hogy ki Arcibasev, Giliére és Dimitrov.Jakov túlérzékeny, magányos, pontosan olyan, mint amilyennek egy önmagát kereső kamasz, nem lázad ugyan a szülei ellen, akik meleg családifészket jelentenek, de nem is akarja megismételni azt a kispolgári unalmat, amiben szülei élete eltelik, bár nem tudja meghatározni, hogy milyen életre vágyik, habzsolja a kultúrát, főleg az irodalmat és a zenét, szerencséje van Kijevvel, mert Bulgakov életrajzából tudom, hogy Kijevben a zenei élet ez idő tájban kiváló, a Bulgakov család is zenekedvelő, minden jelentős zenei eseményen ott vannak, Saljapin évente koncertet ad a városban. Mi az 1910-es év nagy és megrendítő eseménye Jakovnak?
- Lev Nyikolajevics halála, ami nem is olyan egyszerű az akkori sajtóban, mert előbb jelentik be a halálát, mint ahogy meghal, Csehov már halott, egy korszak lezárul. Jakov pedig eltűnődik az emberi lét múlékonyságán, hírnévre vágyakozik, mint Andrej Bolkonszkij, nagy dologra akarja tenni az életét, ugyanakkor Tolsztoj halála után rádöbben, hogy milyen könnyen elmúlik a világ dicsősége. Számtalan ajánlatot kapok Jakovtól, hogy minek nézhetnék utána?
Kezdetnek elolvashatnám Csehov Anna a férje nyakán novelláját és a Menyasszonyokat, újra nézhetnék néhány pointilista és impresszionista képet, Georges Seurat: Vasárnap délután a Grande Jatte szigetént mert annyira szerettem mindenképp, de akkor néhány szimbolista verset is illene újraolvasni, mondjuk Ady Endrét, rengeteg zenébe kellene belehallgatni, Strausst, Muszorszkijt és még Wagnert is, a Tanhauzert, de akkor itthoni zenét is, elsősorban Bartókot, aminek rettentő következményei lennének, mert elúszna az időm. Jakov első bejegyzéseinél, mert természettudományos érdeklődése is van, arra gondoltam, hogy Jakov a másik Zsivagó, és verset fog írni, tévedtem, Jákov műveltségeszménye a teljességre törekvés, ami lehetetlen, így azt kell mondania, hogy sutba kell dobni a művészettörténetet, minden szépség eszményt és fogyasztani kell, habzsolni, agyon mérgezni magunkat ízekkel, és abból majdcsak kialakul valami.
Nos Ljudmila feladtad a leckét, ennyi felé aligha tudok szakadni, egyébiránt egy nagytakarítást terveztem be, meg is vettem hozzá a szükséges tisztítószereket, csillagászati összeget fizetem egy kereskedésben, az egyik vérnyomás-csökkentőmhöz nem tudok hozzájutni, hiánycikk lett, állok, mint szamár a hegyen, nevelt lánykám Mirocska, ki olyan színű, mint Puskin volt, se nem fehér se nem fekete kiskamaszkorban van, össze-vissza futkos reggelente a lakásban, egy pillanatra se hagy békén, egyre aggasztóbbnak találom, hogy képtelen érzelmeit megfelelő módon kifejezni, nem tud dorombolni, sokáig fel se tűnt nekem, hogy annyira tartózkodó, görcsös, ijedős. Talán korán lett szülőanyukájától elválasztva, nem rögzültek benne a hangok, én pedig nem tudok dorombolni. Ezen a kurva interneten minden van, csak dorombolás nincs, hogy valahogy rávezessem a dorombolás csodájára, ami rám is jó hatással lenne, legfőképpen a vérnyomásomra. Mirocska egyetlen dologgal törődik igazán, az pedig a körmei, amit nem tud rendesen lekoptatni, a hátsó lábairól leharapdálja, olyan mintha tyúk lábat szopogatna, ilyenkor nem tudom, hogy mi a helyes eljárás, rászólni vagy hagyni, félek hogy bokán harapja önmagát.
Visszatérve Jakov naplójához, megemlíti hogy a szecesszió leginkább az építészetre nyomja rá a bélyegét, igaza van, próbálom is összeszedni ebben a vajszín városban a szecesszió megjelenéseit, de nekem a szecesszió jóval tágabb, leginkább lakberendezésben, például a lámpákban és porcelánokban jelenik meg és az ékszerészetben, kedvelem a szecessziós gyűrűket, fülbevalókat, nyakékeket, de úgy látom Ljudmila, hogy ezeket Te is kedveled, leginkább az opál színű kövekért vagyok oda, és persze a jáspisért, mint a kínai császárok.
U.i.
Telefonáltam anyámnak, hogy mikor menjünk a temetőbe, rettentően félek, mert anya beteg lett, belázasodott, megint tele vagyunk vírusokkal, megtiltotta, hogy odamenjek, de hát ilyesmit nem lehet betiltani, a sógorasszony is kénytelen az ágyat nyomni, felhívta a háziorvosát, de az azt mondta maradjon otthon és szedjen algopyrint, így anyám meg se meri kérdezni a saját orvosát, vajon mivel szabad manapság orvoshoz fordulni és mit kell magunknak kikúrálni.
Nagy reményeim vannak arról a környezetbarát fémtisztítóról, amit most szereztem be, 8 küszöböt kell megtisztítanom, de ha megunom, akkor Csehovot fogok olvasni. Tegnap próbáltam kideríteni, hogy Berlinbe költöztetek, vagy Moszkvában vagytok, de nem sikerült, mintha a sors megint ismételne, hány író vonult emigrációba, az emigráció elhagyást és bezártságot is jelent számomra, átlépés egy másik nyelvterületre és bezárás az anyanyelvbe, Thomas Mann talán még szerencsés, amikor 1933-ban Svájcban marad a feleséével, még nem záródik rá a nyelv, amin ír, de Amerikában már más a helyzet.
Lehet írni Berlinben oroszul? Tudom, hogy lehet, csak több lesz benne a vágyakozás Moszkva iránt, azt is tudom, hogy egy másik ország, nyelv, új szellemi közeg, elő lehet venni Goethe naplóit, vagy elő lehet venni Tolsztoj naplóit, nem tudom melyiket választanám, ha rám záródna a nyelv. Jákov szorgalmasan tanul németül, naponta egy órát.
Lulu
március 8.
Tűnődések
"Csupán mi vagyunk. Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó művészetében.A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák. Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt ésatöbbi, ésatöbbi le kell dobni a Jelenkor Győzhajójáról." ( Pofon ütjük a közizlést)
Azt hiszem ezt a szöveget akkor sem és ma sem tanítják a középiskolákban.
ANNA A FÉRJE NYAKÁN ÉS VICOSZKIJ
Megtaláltam a Csehov novellákat a könyveim közt. Egyébként ma nőnap is van.
Azt hiszem Ljudmila megértettem Csehov novellájából azt, amit a fiatal Jakov is leszűrhetett belőle, mikor megemlítette a Naplójában, hogy hova vezet a megalkuvás, a célok feladása, bár Annának még céljai se igen voltak, csak a nyomor elkerülése, bár egy ponton úgy tűnik, hogy szembe fordul a tehetős, rangkórságos, ellenszenves férjével, de nem úgy mint Ibsen Nórája, benne marad a mókuskerékben, a haszontalan, értelmetlen életben, senkin sem tud segíteni, se a részeges apján, se a nyomorgó testvérein.
Nagyon régen, az 1980-as évek végén, amikor a magát emberarcúnak látó szocializmus elaggani látszott, a mi kis városunk színházában volt egy este, amikor négy ifjú zenész, az együttes nevére már nem is emlékszem, Vicoszkij dalokat énekelt, már arra sem emlékszem hogyan vetődtem egy szál magam a színházba, valójában semmilyen életterv birtokában sem voltam, azonkívül, hogy nem akartam megismételni a szüleim életét, akik a legjobbat akarták nekem, furcsa helyzet volt egy lázadó dalait hallgatni, de aligha értettem Vicoszkijt, mégis az egyik legemlékezetesebb este volt számomra, nem gondoltam, hogy amikor Viszockij szövegei elhangzanak, az előkészület a változásra, olyan előhang, mint Csehov és Tolsztoj halála, természetesen félő volt, hogy olyan is lehetek, mint Anna, nem férjhezmenetellel, csak azzal ahogy beleunok a világba, élő halott leszek, de Vicoszkij pont azt üzente, ne legyél azzá, kispolgárrá, a hétköznapok rabjává, mentsd ki magad közülük, az üzenet korábban még szemtelenebb volt, mert Majakovszkijtól úgy hangzott, hogy vágjuk pofon a közízlést, de bár csábító az ajánlat, de azért aligha lennék képes rá, ma már nem, de akkor még megijesztettek, de nélkülük semmire se lehet menni, ők a bátrak.
Egyszer hallottalak verset mondani, a Pandémia idején volt, a különleges az volt, hogy a saját versedet mondtad, bár ez sem lett volna különleges, ha a vers nem kapja azt a felvezetőt, hogy gyermekkorodtól írsz verseket, de nem publikálod őket. Én azért nem publikálom a verseim, mert nem elég jók, de mivel nőnap van és kedvem van olyanná lenni, mint Majakovszkij volt, meglegyintem a közízlést, a nőnapozás nekem inkább valami kényszeredett dolog, olyan illendőség, ami mögött nincs igazi tartalom, ezért elbír egy rossz verset, ki kellene dobálni a verseim nagy részét, de egy nagy válogatáshoz lusta vagyok, inkább írok egy másik rosszat. Persze, ha egy férfi, mert úgy érzi, hogy ez számára fontos, őszintén köszönti a nőket, ellágyulok, és még meg is hatódom, de a kötelező illendőséget, a cirkuszt ki nem állhatom.
KOROM NŐSZEMÉLYE mert most élek, én vagyok,
sok tekintetben nem azonos velem,
porlad bennem tengernyi oly elem,
mi már avitt, lompos,régies és idegen.
Az évek felhalmoznak, az ifjúság szeles,
és könnyen kidobálja mi a kornak felesleges,
ízlésem rákfenéje mélyre nyúlik, de minek ez az évődés,
hiszen minden úgyis elmúlik, szeretem a Prédikátorok könyvét,
ha ünnepelnek szégyenlősen elbújok,
hol vannak már a Klára Zetkinek,
hol vannak a Rosa Luxemburgok,
s ha igazat akarok mondani, én is untam őket hajdanán,
mit akarnak ezek a nők, nyolc órát dolgozik és még hármat
otthon anyám, Hosszú ruhában botladoztak,
fejükön malomkerék kalap, s azok a versek,
hogy riasztottak, vad március tépázta fehér ingünk,
mikor a fáradt asszonyoknak lehajtott fejű,
olcsó hóvirágot adtunk, az idő megteremti a nosztalgiát,
most a fiúkat sajnálom, mi csenevészek szegények,
nem esznek eleget vagy hamburger kövérek,
a kávéba édesítőt dobok.
Ez a nőnap, már belőlem is kimúlt,
nem vágyom virágra, az első férfinak,
ki ma szárnyas kabátban repül felém
csokoládét dobok, a színjátékról inkább hallgatok.
március 9.
ÖRÖKBECSŰ LILIOM ÉS AZ ÖRÖKBECSŰ LIMLOMOK
"Az egyszerűtől a bonyolult felé haladás nagy törvénye, amit hol teremtésnek, hol evolúciónak neveznek, a kultúrát, mint az emberi tudat legmagasabb termékét hozta létre. Ebbe vagyunk valamennyien belevetve, mint hal a vízbe... Enélkül beszélni sem tudunk miről." 8.p
Nem akartam ennyire belelépni a világodba, de ott van a polcom az "Örökbecsű liliom" - amit úgy értelmezek, mint szép beszélgetéseket, (ha nincs ilyen, akkor meghalok, megfulladok, vízhez kell jutnom,) amit bár másokkal folytattál, mégis olyan, mintha nekem mesélnél Ulickajáról.
A liliom szó, érzékenyen érint, lim-lom, illat, és egy bolondos pipaszár vékony lábú kismadár rejlik benne, és egy reménytelen költői szerelem is a Lilla versekben, többször is megigézett a liliom képe, a legerősebb talán az, amikor a munkahelyemre biciklizem, a kertben fehér liliomok nyílnak, nyár eleje van, kellemes idő, E. kemoteráoiára jár, s arra kér fényképezzem le a liliomokkal a kertben, a könyvtárhoz mindig azon az egyirányú utcán megyek, ahol van egy rózsakert, a rózsakert miatt teszem meg ezt az utat, de egy nap az egyik ház előtt észreveszem, hogy kinyíltak a tűzliliomok, kétségbeejtő szépség az út szélén, amit itt fogok hagyni, s még az is eszembe jut, hogy mennyire háttérbe húzódott ez a tűzlilom a nyárban, mennyivel erősebb hatása van a fehérnek.
A könyved borítója krémsárga, ezt már ezerszer megjegyeztem, de most megint kimondom, mint Kijevben a Bulgakov ház függönyei, de ha lefejtem a borítót, akkor a tűzliliom színbe kötötték a lapokat. Ilyen lenne Ulickaja, aki titokban verseket is ír, de nem mutatja meg, egy tűztenger, egy magyar költő, a neve Weöres Sándor, neve, mint a Kreml fala, egyik kötetének címe, "Hódolat a tűztengernek", ó ez csak egy asszociációs játék volt a szavakkal, de számomra a költészet lényege, a legtöbb költő végtelenül szégyenlős, de a liliom bármikor nyílik is ki örökbecsű marad, így vagyok a költészeteddel, amit lehet soha sem fogok megismerni, így vagyok a saját írásaimmal is.
Csehov novellái örökbecsűek, újra olvastam a Csinovnyik halálát, és az Ó Asszonyok, Asszonyokat is. Micsoda név Szergej Kuzmics Pocsitajev, a Fityiszt az orrodra című napilap szerkesztőjének életproblémája, hogy nem akarja Procsuhancsev szerelmes verseit közölni, borzasztónak találja az írásait, néhány kis szöszenetet elmond feleségének, aki viszont csodálatosnak találja Procsuhancsev költészetét, néha újraolvasom a saját verseim és egyszerre van bennem Szergej Kuzmics undora és feleségének a csodálata, a költészet ilyesmi, mindenki úgy érez a vers iránt, ahogy neki jólesik, érezheti a mi korunkban felesleges limlomnak míg más az örökbecst érzi meg általa.
Sokszor mondják rád, hogy Csehov szellemi rokona vagy..., te pedig valami olyasmit válaszolsz, hogy biológus vagyok, de Csehov orvos volt, azt nem tudom, hogy mellesleg volt orvos, vagy mellesleg írt, hogy egy biológus és egy orvos, hogy kerül kapcsolatba a színházzal azon lehetne tűnődni, de mindegy, az a lényeg, hogy születik valami, a biológus és az orvos máshogy szemléli az életet, mást lát meg, mint egy könyvtáros, egy könyvtáros nem tud olyan mélyre menni, nem tud jól rendszerezni, felületes, és ez bizony látszik a szövegein, de azért egy bábállapotú lény is csodálhatja az orvost és a biológust, aki viszont őt csodálja, hogy mikor változik már át valamivé, és csak írnak, és írnak, bombázzák szegény bebábozódott könyvtáros kisasszonyt, hogy legyen már belőle valami, mielőtt megkezdi a lepke létet, a pusztán szellemi átváltozást.
Azt mondod, a tűzliliom 10 oldalán, hogy "Volt amikor szerettem Moszkvát. De már régóta nem. Megszoktam, részben megbékéltem vele. Elég sok olyan hely van, ahol jobban szeretek élni. Tetszik New York, és az izraeli Ein Karem, jól érzem magam Berlinben, és egy Genova alatti faluban, Beucában. De egyenlőre nem tudok elszakadni Moszkvától. "
Amióta csak írok máshol vagyok, elhagyom, ha tehetem ezt a várost, írásaim egy része ebből a vágyból született, hogy kiléptem belőle, és mégis itt vagyok, mert ide kényszerített a sorsom, már minden csapot, mindent zajt elzártam, minden érzelmi szálat széttéptem, hogy ne halljam ennek a városnak a zagyvaságait, ostoba beszédeket, lebutított egyetlen újságjának meghamisított híreit, az emberi kapcsolatokat leépíteni akaró, mesterséges intelligenciájának ködképében egy érzelmektől mentes, új világgal kecsegtető homályos új korszakot, végtelenül sajnálom, hogy ebbe a helyzetbe hozták, a honi ostobaság legfényesebb, kiégett, állócsillaga lett, szellemi holtbolygó, pedig volt, hogy az értelem fénye világított benne, semmiben sem különbözik Moszkvától, persze az vigasztal, hogy akármi is lesz vele, titokban az örökbecsű liliomok nyílni fognak az egyirányú utcákban.
március 10.
A GYERMEKKOR és az olvasmányok
Igazán örülök Ljudmila, hogy a Jákob lajtorjájának az olvasása így alakult. Reggel folytatni akartam a történetet, de az "Örökbecsű liliomért" nyúltam, és milyen jó volt az fél óra, mennyire pont ez a beszélgetés kellett a Jákobhoz, sejtettem, hogy a könyvnek köze van a családtörténetedhez. Elmesélted a családfát, a két kijevi órásmestereket.
. Apai ágon Galperint, dédapádat az órásmestert, és Jákov nevű fiát nagypapádat.
Anyai ágon Iszak Ginzburg szmolenszki ükapádádat és fiát Haimot a dédapádat, akiből órásmester.
Már az is érdekes, hogy az egyik dédapa Jákov, a másik Iszak, de hogy mindketten órásmesterek az igazán mulatságos.
Öt emberöltőig visszalátni a családtörténtben, a fényképüket látni a falon, igazán nagyszerű, én csak három generációig látok vissza, és mivel egyszerű földművesek voltak, a dédszüleimről nem maradt fénykép, a nagyszüleimről csak időskori képeim vannak.
Egy fontosat akarok mondani az a könyvszekrény, létezik és a tiéd.
Maruszja könyvszekrénye, a kezdete 1905 körül van, a kijevi progrom után, nagymamád gyűjtötte és olvasta a könyveket, és te is szabadon válogathattál már Moszkvában a könyvek közül. Izgalmas megtudni, hogy egy orosz kislány mit olvasott az ötvenes években, tudom, hogy pont emiatt a könyvszekrény jutottál olyan olvasmányokhoz, amit egy könyvtárból kölcsönző gyerek nem kaphatott meg, mert ott nem voltak meg vagy elzárták őket.
A könyvben szereplő Nora is ezeket a könyveket olvasta, buta kérdés, hogy ha ez egy családtörténet, akkor Te vagy Nóra, persze hogy nem, de Norának, és nem lehet Ibsen Norájától elszakadni, nem véletlen a névválasztás, mégiscsak a saját függetlenségének a megteremtése tét amikor úgy dönt, hogy megszüli Jurikot, ez mindig motoszkál bennem, ha Noráról szóló részekhez érek, a mai történethez, de egyenlőre Jakov naplójegyzetei érdekelnek a legjobban.
Az olvasmánylista: : Freud, Ahmatova, Cvetajeva, Anatole France, Osztrovszkij: Az acélt megedzik, Borisz Paszternák, Nővérem az élet, Dekameron, ennél jóval többet soroltál fel.
Osztrovszkij kamaszkorom egyik furcsa élménye volt, nem olvastam, a filmet vetítették a tv-ben, sorozat volt, igazándiból már a történetre sem emlékszem, csak arra hogy nagyon vártam a folytatást. A Paszternák könyvet azért említem, mert nem oly rég megpróbáltam megszerezni, de nem sikerült, viszont kitaláltam magamnak egy nővért, Irénnek hívják, és tényleg olyan, mint az élet, valójában Irént nem is én találtam ki, hanem egy magyar író, Bereményi Géza, én pedig elloptam magamnak Irént, egy ideje velem él, de továbbra is kíváncsi vagyok Borisz Paszternák nővérére.
Az első, megrendítő érintkezésed a modern irodaalommal Nabakov és Platonov volt. A kérdésed, hogy miben különbözik a tehetséges író a zsenitől, úgy válaszolsz, hogy a zseniális kitágítja a világot, döntsd el magad, hogy most olvaslak, és mi történik velem, pedig Csehovot még nem is említetted, bizonyára Csehov és Ibsen is van nagymamád könyves szekrényében, Csehov mindenképp beszélnünk kell.
március 9-11.
Tűnődések
Ott zártam le az előző bejegyzést, hogy Csehovról, de legfőképp a Három nővérről beszélnünk kell. A történetedben Nóra a szerelmével, a nős rendezővel, Tengizzel dolgozik a színházba a Három nővéren. Tengíz bizonyára zseniális, másképpen közelít a Csehov darabhoz, mint az elődei, a főszereplő ebben az előadásban a dada lesz, nagyra értékelem a szövegben megcsillantott humorod, láttál egyet-mást a próbákon. A bemutatóból nem lesz semmi, a darabot a főpróbán betiltják, a rendező pedig hazarepül a családjához, szünetel a szerelem. Nóra összeomlik, akár Irina, amikor elveszíti, vagy Mása, aki benne maradt ........ távozásával abba a szörnyű házasságban, Mása nem harcolja ki a szabadságot, de Irina a darab végén magához tér a kábultból, és dönt a sorsáról. Ez történik Norával is, leszámol a reménytelen szerelemmel, nem kiszolgáltatott többé, sajnálom ......, de Irina boldog lett volna abban a házasságban, amiről kijelenti, hogy nem érez szerelmet, a sor kimenekítette, de a sors nagyon kegyetlenül oldotta meg az életét. Norának a Három nővér kell, hogy döntsön.
A darabból azt hiszem mindenkinek megmaradt az, hogy a nővérek Moszkva után vágyakoznak, Moszkvába akarnak utazni, Moszkvában lennének boldogok, a gyerekkoruk helyszínén, csakhogy Moszkva egyre elérhetetlenebb lesz számukra.
Ó Moszkva, de hogy lehet elhagyni Moszkvát vagy egy várost, ahol évtizedekig éltünk. A Három nővér számos más műnek lett ihletője, a világ minden pontján játsszák és játszották. Az én játékomban csak a neveket vettem át, a darab szereplői munkatársak, három nő elképzelt története egy amatőr színtársulatban. Most azt teszem, mint amit a modern gyermekregények és nyomozós történetek használnak, akit érdekel az egész történet, a Három nővér átirat, az nyissa meg a PINCE menűpontot, akit nem érdekel, de még bírja, az elolvashatja azt a több napig írt történetet, aminek Te voltál az ihletője, a MÚZSÁJA Ljudmila, még nem tudom, hogy érdemes-ezt a novellát egy kisregényre duzzasztani, vagy ennyi elég belőle.
március 11.
Tűnődések
(A magyar kiadód oldalán találtam a hírt, hogy hamarosan megjelenik a következő könyved aminek a címe Az igazi nevem, és persze eltűnődtem....)
Ó Ljudmila tudom, tudom mi ez, Kafkánál tanultam meg, hogy a zsidóknak lehet két nevük, az állam által megkövetelt név, és az igazi a zsidó nevük, azt hiszem a születésükkor kapták. Kafka igazi neve Anselm vagy Anzelm, nekem írói álneveim vannak, mint Pessoának, a születési nevem az igazi, másról nem tudok, azt hiszem a vallásuktól elszakadt zsidóknak már nem volt igazi nevük, a családtörténetedben a nagyapáknál még ott van az Isak és Jakov, de édesapádnak azt hiszem már orosz keresztneve van, de ettől még lehet igazi neve. MOST játszom, azt kell eldöntenem, hogy igazi neved Jákovtól, vagy Izsaktól származik, ha Jákobtól, akkor Ráchel, bárány a neved, ha Izsáktól, akkor Rebeca, talán igézőt jelent, ha egyiktől sem akkor Mirjam, de valahol olvastam, hogy van egy kislány unokád, aki Maria, vagyis Mirjam, de ha a sorsodból akarom levezetni a neved, akkor Eszter lehetsz csillag, vagy Judit, Júdeából származó nő, mindent összevetve mégis szerintem Sára vagy a Hold, nagyon várom, hogy megtudjam az igazi neved, s az én igazi nevem, amit nem választottam, a nevét ritkán választhatja meg valaki, azt adni szokták. (Még van két név, de azokat nem is gondolom komolyan az egyik Margarita (gyöngy), a másik a Magdaléna (Magdalóból származó).Persze az is lehet, hogy a szláv keresztnév az igazi neved, ezt most találtam. Ljudmila jelentése: Lujmila neve a szláv, orosz eredetű, azt a kedves embert jelenti, aki mélyen szeret és érez. A Ljudmila név szláv, orosz eredetű és lánynév. A Lyudmila nevű emberek vallásuk szerint általában zsidó vallásúak.