CSAK HÁROM NAP CASABLANKA
Kedves Katja és Thomas Mann, bár mindig arra törekszem, hogy folyamatosan olvassam a "József és testvéreit" rendszerint közbejön valami, például a MOZI, nem kell MOZI-ba mennem, otthonról is nézhetek filmeket, de a dolog ritkán esik meg úgy, hogy egy filmet megnézek, és akkor vége a mozizásnak, egyik film bevonzza a másikat, így aztán megint kikerekedik egy labirintus. Bár ez közben történt, utólag próbálok ezen az oldalon valami áttekinthető formát adni az eseményekhez, ugorni fogok a Naplójában, mindezt azért teszem, mert van egy olyan gyanúm, ha megtartom a kronológiát, akkor nem jutok a Naplók végére, így azt a részt olvasom a Naplókból, ami a filmek éve 1942, 1943 és 1944. Önök már Amerikában vannak, a gyerekek is, a bátyja is Heinrich azzal a förtelmes élettársával, sok emberrel találkoznak, még Alma Mahlerékkel is, nagyon is követi a háborús eseményeket, felhívást olvas be a BBC-be, esténként zenét hallgat, és örömmel unokázik, én pedig örömmel olvasom a bejegyzéseit Fridóról, Bibi kisfiáról.. Természetesen dolgozik, a Lotte Weimarbán már elkészült, a József és testvéreinek is a végére ér 1943-ban.
Három filmről lesz, hogy miért ezekről írok Önnek, annak az a magyarázata, hogy ezekben az években készültek, régen láttam őket, ezekről a filmekről vannak emlékeim.
Kedves Thomas Mann, mielőtt belekezdenék, szeretném felhívni a figyelmét egy tévedésemre, de mivel a szöveg már elkészült, a javítás a lerombolását jelentené. Biztos voltam benne, hogy az "Akiért a harang szól"(1943) című film, talán az tévesztett meg, hogy a spanyol polgárháború idején játszódik régebbi, mint a Casablanka (1942), a kronológia tehát nem jó.
2023. május 7., vasárnap este
Ebben az évben ez az első kinti, napsütéses vasárnap délután, anyák napja van. Ebéd után anyával és sógorasszonnyal kiülünk a műanyag székekre, és élvezzük a napsütést, kávét iszunk és kis dolgokról fecsegünk, megnézzük a virágokat, Francika itt lábatlankodik körülöttünk, a fejét váratlanul a térdemre tolja, nem akar semmit, csak jelzi, hogy ő is itt van, megint kapok egy gyöngyvirágcsokrot anyutól, a sógorasszony kertjéből hagymavirágokat, nem egyszerű velük hazabiciklizni, sietek, mert kiadós májusi eső közeledik, még hazaérek, E. vázájába rakom a virágokat, Dachau-i történet jár a fejemben., és már szakad az eső. Hans Beimlerről olvastam, aki az első volt, aki megszökött a Dachau-i koncentrációs táborból, Svájcba ment, onnan a spanyol polgárháborúba, váratlanul eszembe jutott Hemingway és az Akiért a harang szól, mert az amerikai önkéntes Roberto alakját Hemingway Hans Beimlerről mintázta, egy kommunista politikusról, képviselőről, akit 1933-om márciusában a Dachau-i koncentrációs táborba őriztek. Talán nem kellett volna újra belépnem ebbe a labirintusba, de már úgy szakadt az eső, hogy úgy döntöttem megnézem a filmet.
AKIÉRT A HARANG SZÓL ÉS A BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL
Hosszú film lesz, már nem szoktam ilyen hosszú filmeket nézni.
. (Lehetne ez Wittgenstein utolsó filmje, nincs már néma film, bemegy egy hangos filmre, de ki is jön, a zene, a nagy zenekar játéka összekeveredik a madarak énekével, Paul Wittgensteinek elege lesz a szavakból, cseppet sem tapintatosan kikászálódik a moziból, a háttérben egy zöld szemű nő, a neve Marija a haját tapogatja és csodálkozik, hogy Wittgenstein kimegy, pedig neki minden ott van a tekintetében.)
Hány éves is lehettem mikor találkoztam ezzel a filmmel? 16 vagy 17, valamire még emlékszem, Ingrid Bergmannak nagyon rövid haja volt. Egyszer nekem is volt nagyon rövid hajam, ilyen tájban, mikor érettségizni mentem, nagyon rövid volt, holnap megint magyar érettségi lesz a rövid és a hosszú hajú lányoknak is, nem valószínű, hogy akad köztük egy, aki megnézné velem az "Akiért a harang szól"-tat.
Mire is emlékszem még?
Egészen biztos, hogy rossz lesz a vége, nem is moziban láttam, tv-ben ment, szombat esti jutalom film lehetett, néha kaptunk ilyet is, sokáig tartott, egyedül néztem, és kedvemre kizokoghattam magam az éjszakában.
Na jó. Azt hiszem felkészültem az újranézésre kedves Thomas Mann, gondolom Önt is elcipelték a Moziba, hogy nézze meg az új Ingrid Bergman filmet.
Nyitva vannak az ablakok jó kis májusi eső, jöhet a spanyol polgárháború, ha nagyon kifáraszt, majd holnap folytatom. Nem tudok mit mondani Önnek, néha untam, a két és félórát másfél óra alatt lezavartam, ugrottam, mint ahogy a regényekben is szokott az ember.
PILAR, MARIA ÉS ROBERTO, ezzel a három névvel már találkoztam.
Pilar, talán az ő karaktere tetszik a legjobban, erős, igazságos, nagyszájú, a spanyol forradalmár nő, elég csúnya, de mutasson egy nagyon szépet közülük valaki. olyan ismerős ez a név, de nem tudtam honnan.
Mikor Saramagót olvastam., Pilár, az író felesége, akiről olyan szerelmesen, szépen ír. Valamelyik könyvében van egy ajánlás Pilárnak, amitől már nem úgy mint érzelgős, késő kamaszkoromban egy romantikus filmtől, meghatódtam.
(Inkább jártam volna a lány WC-be cigizni, de sajnos ez sohasem fordult elő velem, azt az élményt már nem lehet bepótolni, a lázadás szépségét, maradnak a kis filmes siránkozások., én ugyan le nem ültem volna ahhoz az asztalhoz, ahol Petri György leissza magát)
. Keresek egy Mariját. MEG IS VAN.
Maria Kodoma Borges második felesége, végre Borges is boldog. Maria Kodoma fiatal, szép nő, Borges vak, de érzelmileg most nem vak, az előző házasságában volt vak, pedig látott, szörnyű volt az az előző feleség.
Roberto vagyis Róbert már tudom kinek az apja egy életrajzi regényben és ki az Ingrid Bergmanja, de ezt nem akarom leírni.
Eső nem is volt ebben a filmben, és úgy emlékeztem Ingrid Bergman-nak rövidebb volt a haja., most látom először színesben a filmet, senki se gondolná Ingrid Bergmanról, hogy svéd, szegény Gréta Garbo még talán nincs is 40 és tessék kiöregedett, erre hoztak egy új svédet, egy zöld szeműt.
A film 1943-as, feltűnően kis költségvetésű műtermi, viszont nagyon jó a zenéje, ha ezt a filmet mondjuk vetítik Palesztinában, miért ne vetítenék, ekkor már Semadar lánya, őt már megemlítettem egy korábbi írásomban, olyan 20 éves lehet, Stellának hívják, még Szófiában született.
Kedves Thomas Mann ugye abban egyet ért velem, ha valaki ír egy történetet, akkor mindenben képes azt a kitalált történetet felfedezni, ami nincs is benne egy másik műalkotásban, de úgy véli, hogy milyen csodálatosan képes egy másik mű az ő művét tovább vinni.
A város legyen Jeruzsálem, tele van angol katonákkal, mert még érvényben van a brit mandátum. A filmet csak a zsidó és a keresztény negyedben vetítik, az arab negyedben nincs mozi, a filmnek nagy visszhangja van a cionista nézők körében. A lányok imádják Ingrid Bergmant, az anyukák Pilárt, ami nem a legjobb hatással van Semadarra Stella édesanyjára. Szegény Mordecaj Levi szenved is miatta eleget, a zsidók mindig is szerettek mozikat üzemeltetni, az is vállalkozás.
Megértem, hogy az akkori cionista fiatalokat, kibuc lakókat, hogy szimpatizálnak a spanyol kommunistákkal, különösen a szefárdok, akik közt bolgár zsidók is vannak, ez a film életük nagy filmje .(Könnyen meglehet, hogy egy magyarországi gyökereit kereső zsidó származású író már megírta ezt a történetet, akkor az ő könyvében Marcellből, hogy ne sértse meg az édesapja emlékét, Roberót csinál, pláne ha a szerelme szerinte Ingrid Bergmanhoz hasonlít, de persze némely néző tudja az igazságot, hogy Robertót nem egy amerikai önkéntes katonáról, kalandorról mintázták, hanem egy német kommunistáról, lehet hogy Hemingway ismerte Hans Beimlert a Dachauból szökött foglyot, aki először beszél Svájcban a náci koncentrációs táborokról, s aki a spanyol polgárháborúban hal meg, s akinek a sírját a német katonák meggyalázzák.Marcell tehát nem Roberto, Robert pedig nem Róbert, csak a regényben hívják így, hanem Hans. Ez is lehet, de más is például Robert Capa fényképész, miért ne lehetne ő a filmbéi Roberto, Capa ott van a polgárháborúban, és a későbbi szerelme Ingrid Bergman, aki most Mariát játssza, de a film megelőzi a szerelmet, Bergman és Capa később találkozik, 1945-ben.
Itthon ebben az évben készül el Latabár Kálmán filmje az Egy szoknya egy nadrág, milyen érdekes, hogy a Hemingway film most már vontatott, túl játszott, érzelgős, nincs semmi szégyellni valónk, mert a Latabár film jobban kiállta az idő próbát, viszont összekeveredett bennem két film, és nem tudom melyik mosódott bele, valahol lenni kell egy esős jelenetnek.... valószínű Ingrid Bergman miatt, biztos vagyok benne, hogy esett az eső Hemingway-nél.
Jaj MEGVAN!Később esik az eső, az is Hemingway, a Búcsú a fegyverektől, Vittorio de Scica a rendező, a Roberto nevet viszont úgy megszerette Ingrid Bergman, hogy a kisfia Roberto lett, igaz a második férjét is Robertónak hívják, Ingrid Bergmant körbevették a Robertók., hát ez így egy kicsit bonyolult lett, de egy szentimentális, romantikus történetben természetes, hogy van ilyen.
Ennek az egésznek semmi köze sincs hozzánk, , mert az Ön regényeit nem Roberto, azaz Marcell fordította héberre, hanem az apósa Mandel Izidor, aki nem is volt Mandel Izidor, mert úgy döntött, hogy Mordecay Avi-Shaulnak fogják hívni. Érthető vagy nem, mindegy, ez csak egy vasárnap esti elkalandozás volt.
Az eső véget ért, s én ott maradtam eső nélkül, sehogy sem tudtam megnyugodni, de nem akartam az egész filmet megnézni, csak az utolsó jelenetet indítottam el. Meggyőződtem róla, hogy esik az eső, hogy ennek az esőnek mi köze van azokhoz az esős történetekhez, amiket valamikor írtam, és nem merem újraolvasni, már nem is tudom, ennyire megrázott vajon ez a film, egy nőnek a halála, eszembe jutott-e míg néztem ezt a filmet Andrej Bolkonszkij halála, ma azt gondolom arról a felesége halálos ágyán zokogó színészről, hogy rettenetesen túljátszotta haldoklást, a haldokló mellett az ember nem kiabál, csendben van, hogy aki indul, az el tudjon menni, a rendező kést döfködött a szívébe, talán jó lenne legalább ezt a részt újraolvasni, úgy ahogy Hemingway megírta, abban biztos vagyok hogy olvastam, de abban is hogy valamiért elfojtottam, azt hiszem azzal a szöveggel sokan így tesznek, mert ha nem, akkor a Hemingway olvasók azóta is zokognak ebbe az igen kegyetlen világban, persze hogy az életre kényszerített férj személyes drámájában ott van az Isten tagadó is, akinek fel kell tennie a kérdést, hogy történhetett ez meg, és hogy engedhette meg ezt a Teremtő, a kérdés az, amit a filozófus is feltesz a háború után.
Kicsit hosszabb lett ez az este, mint amilyennek terveztem.
Lou
2023. május 8,
MÁSNAP REGGEL
Hogy Thomas Mann olvasott-e Hemingway-t azt nem tudom, én a kevésbé sikerült Hemingway írásai alapján készült filmek hatására olvastam, de előbb olvastam a nagy oroszokat, mint Hemingwayt, életre szóló hatása nem lett a könyveinek, de mivel nem emlékszem, remélem, hogy sokkal jobb regényeket írt, mint amit a filmipar a nézők elé dobott az írásaiból, az érettségin csak Az öreg halászt és a tenger szerepelt talán egy bokorban, Solohov Emberi sorsával, és ha már Belekeveredtem Ingrid Bergmanba, nem tartozott a nagy kedvenceim közé, de ha filmtörténeti emlékeim után kutatok, érdekes hogy a 80-as években jutnak el hozzánk a 40-es évek amerikai filmjei, mivel a történelmi háttér annyi amennyit a korosztályom béli a II. Világháborúról tudhat, azt is leginkább szovjet filmekből, akkor Bergman nagy filmje a Casablanca, mások szerint a Gázláng, megint mások szerint az Őszi szonáta, persze amikor sok-sok éve láttam, nem igen gondoltam, mert nem ismertem a történetük, hogy hagyja el Európát Thomas Mann, az utolsó pillanatban Golo Mann, Alma Mahler, Franz Werfel, ha a Casablancara gondoltam, az egy szerelmi történet, amiben Európa legcsinosabb kalapos nője Ingrid Bergman nem a szerelmét követi, és most utólag meg kell állapítanom, hogy az a kalap sokkal jobban tetszik, mint Alma Mahler 1900-as tollas kalapkölteménye. Persze nem ez a Casablanca mára, úgyhogy bár csömöröm van a negédes Hollywood-i kifacsarásoktól, megnézem a Casablanca-t is, nem tagadom azért, hogy valami fogalmam legyen arról, hogy mit tudnak a Moziban a másik kontinens lakói arról ami Európában van, persze a nézők többsége még európai gyökerűnek tartja magát, de már olyan messze van tőlük a háború, inkább kalandnak tűnhet, önmagukat látják a Casablancában, de akárhogy nézem, akkor ez a film a kortárs film, valódi élethelyzetekkel édes, romantikus limonádéba keverve.
Megkerestem a Casablankát, most reggel nincs időm megnézni, de talán húsz perc belefér, de előbb meg kell néznem Thomas Mann 1933-as naplóját, és válaszolnom kell. A FILMET KERTÉSZ MIHÁLY RENDEZTE.
(Kertész Mihály (Michael Curtiz), 1905-ig Kaminer Manó, Oscar-díjas magyar–amerikai filmrendező. A Casablanca film rendezéséért Oscart kapott.
.Budapesten a Gyár utca 12. szám alatt született 1886. december 25-én este 9 órakor Kaminer Manó néven zsidó családba, Kaminer Ignác[m 1] (Izsák) delatyini (Galícia) születésű szobafestő és a nagyváradi születésű Nott Gold (Nathan Aranka) gyermekeként.
2023. május 8,
Kedves Thomas Mann és Katja, tehát megérkeztek Franciaország második legnagyobb városába, Marseille-be. A bőrönd még sehol, de legalább itt nem kell kinyitogatni az útlevél és vámvizsgálatnál, pontosan tudom miről van szó, az ilyen vámvizsgálotosdinál nekem mindig gyomorgörcsöm volt, most pedig ha arra a bőröndre gondolok, amivel Hilda ott áll a Dachau-i állomáson, neki is reszket a gyomra, valósággal kiver a hideg verejték, még csak 1933-om van, a város nyugodt, én szívesen maradnék Marseillben, a sonkás omlett, amiről ír, mint mai reggeli számomra se elvetendő, ezt a várost megszerethettem volna földrajz órán, amikor be kellett jelölni a vaktérképen hogy hol is van, de én most a Casablanca filmre hivatkozom, mert ha az ember Amerikába akar eljutni, akkor van egy útvonal, mi majd szinte egyetlen lesz, Marseillből el kell jutni Marokkóba, legjobb Casablankába menni, útlevelet szerezni, visszamenni Lisszabonba, és onnan repülőre szállni Amerikába, vagy áthajózni az Atlanti óceánon, Alma Mahler fél a repülőgéptől, ilyen nagy útra én se merném a repülést választani, a hajó jobban tetszik Önnek is, nekem is, Almának is, persze mondhatjuk, hogy hol van még ide időben Casablanca? Ne haragudjon, hogy ezzel terhelem, Ön nagy szeretetben él a kiadójával Samuel Fischerrel, aki érthető módon nem helyesli, hogy elhagyja Németországot, ráadásul most, amikor már elkezdte megjelentetni a József és testvéreit, egy akkora piac elvesztése sok bajt okozhat, a nemzetiszocialisták aligha fogják engedélyezni a könyvei kiadását.
Nekem viszont sohasem volt kiadóm, 10 év alatt egyet se sikerült szereznem, úgyhogy tegnap összeszedtem magam és küldtem egy e-mailt egy kiadó vezetőjének, lesz, ami lesz, legalább megkapom, hogy semmire se jó, amit eddig csináltam, még arra is gondoltam, hogy úgy se kapok választ, de nem így történt, kaptam egy címet, ha összeszedem magam, akkor legalább valakinek elküldhetem a szövegeim, egyenlőre nem tudom, hogy mit küldjek el elsőnek, a legegyszerűbb az lenne, ha a Kafka-levelezést szabadítanám fel, E. történetével, ezek a legkorábbi írásaim, a másik a Gyermekkorom, a családtörténetem, de az nekem ráér halálom utánra, még az is lehet, hogy egy ilyen lassú megválási folyamat leszoktat az írásról, talán ez lenne a legszerencsésebb, ha elgondolom, hogy életem végéig írni fogok, attól megrettenek, örök gályarabságra ítélem magam. Mindenképp élni fogok a lehetőséggel, próbálok nem rágörcsölni erre az ügyre, nem álmodozom, nem várok semmit, nem nyerhetek és nem is csalódhatok. A kiadó személye, nem írom le a nevét, kerülni szeretném a később esetleg kellemetlen helyzeteket egészen érdekes, a választásom véletlen volt, de sikerült beleválasztanom, orosz, ukrán irodalommal foglalkozik, fordít is, még verseket is, így tulajdonképpen máris nyertem, mert közelebb kerülök a mostani orosz, ukrán költészethez, ez segítség nélkül nem menne, lehet hogy pont rá van szükségem, mint Rilkének Lou-Saloméra, ez lenne az egészben a vicc.
Most elvonulok Cassablancát nézni, Ön már biztos látta Amerikában, én is láttam, csak nem így.
Jó éjszakát
Lou
Kérem, bocsásson meg, azt hiszem, hogy ehhez a filmhez több időre lesz szükségem, mint amennyit terveztem, ha van hangulat. ami ebben a filmbeli bárban vonz, akkor azaz, ami oly jellemző ránk, Önre 1933-ban, akárhogy is nézem az Önök helyzetét azt kell mondanom, hogy menekültek, ha ezt az 1943-as filmet nézem, akkor arról szól, hogyan lehet kimenekülni a III. Birodalom szorításából, és persze én magam is menekült vagyok, menekülök a helyzetem, a valóság elől, mindet összevetve a menekülés lelkiállapota a MELANKÓLIA, ami minden pillanatban, pedig még csak 25 percet láttam benne van.
Talán unalmasnak találja majd, hogy ennyire belevegyülök ebbe a filmbe, de nem tehetek mást, pont ebben a helyzetben, pont ebben az időben iszonyatos erővel hat rám, pedig a Casablankáért aligha találok magam körül rajongókat, lenyűgöz a forgatókönyv, és a zene.
Még egy megjegyzés a francia rendőrkapitány
figurájáról, Louis Renaultról. Már többször is felbukkant bennem egy
kép, Hilda a bőrönddel ott van a Dachau-i állomáson, de kik vannak még
ott, SS katonák, de ebbe a szökési ügyben, hiszen ....keresik, aki
kijutott a táborból ott kell lennie a Dachau-i rendőrkapitánynak, ha
német lennék talán kideríthetném, hogy ki volt a Dachau-i rendőrkapitány
1933-ban.
Mi van ha olyan figura, mint Louis Renault, akinek semmi köze sincs a nácikhoz, de el kell hitetni velük, hogy együttműködik, mintha együttműködne velük, hány ilyen titkos eset volt, vagy hagyjam az egészet, mert a Dachau-i rendőrkapitánytól elvárták, hogy nemzeti szocialista legyen, mennyire terjedt ki a figyelmük arra, hogy azok akik valamilyen pozícióban voltak, az ő emberük legyen, ez évezredes hagyomány, a hatalom kidobja azt, aki nem az embere, megtalálja a magáét, ez így működik i.e. 3-ban, 1933-ban, 1943-ban és 2023-ban. Milyen jó lenne, ha tudnám a véleményét, mit szólna hozzá, ha Dachau-nak egy francia származású, lehetne menekült, hugenotta, már elnémetesedett, de a francia forradalomért rajongó rendőrfőnöke lenne, aki ebben a bőröndügyben segítene Hildának, hiszen pontosan tudná, hogy az Ön fontos kéziratai vannak abba disznóbőr bőröndben.
Olvasom az 1940-es bejegyzéseit. Megértem, hogy nagyon aggódnak Golóért, mert internálták, egyre nehezebb átjutni Amerikába.
Kedves Thomas Mann a Casablancához, mintha valami nekem írt tankönyv lenne olvasom a Naplóját, persze kétségbe is esem miatta, mert ugyanazt érzem, felkelek, kávézom egy fával, megnézem milyen az időjárás, játszom Miróval, reggel nagyon élénk, pár percet az orchideáimra fordítok, eldöntöm hogy olvasok valamit, többnyire Önt vagy folytatom valamelyik történetem, akármilyen idő is van, ezek akkor is boldog és békés reggelek, hálásnak kell érte lennem, ugyanakkor nem messze tőlem harcolnak, ezrek hagyják el az otthonaikat, rettegnek, a lebombázott városok sokkal közelebb vannak ahhoz a városhoz ahol élek, mint Princetonhoz Hamburg vagy London, nem képmutatás-e ilyen helyzetben egy bejegyzésben leírni milyen ez a békés reggel, milyen a napfelkelte, mit olvastam, milyen zenét hallgattam, és megemlíteni talán ugyanannyi sorban a háborút, ugyanez a kérdés a filmmel kapcsolatban is, lehet-e egy szerelmi történetben a háborúról beszélni, mire figyel majd a néző, nem ledegradálása-e ez a helyzetnek, vagy máshonnan kell néznem, nem a szerelmi történetben van a háború, hanem a háborúban van egy kis szerelmi történet, ezt Rick ki is mondja, valahogy úgy hogy olyan semmiség ami velünk történik, ahhoz képest ami a világban zajlik, azt hiszem, hogy az Ön számára is mikor leírja, hogy milyen volt egy napja az szinte lényegtelen, minden naphoz lejegyzi milyen idő volt, lezuhanyozott és K-val reggelizett, persze hogy lényegtelen, azért a pár sorért írja, amiben a világ van, a veszedelemről ír, a pokolról, amit kívülről nézünk. Egyszer már megszakította a naplóírást és most újra kezdte, az ok a háború, el kell mondani, hogy mi történt, és azt is hogyan érinti mindez az alapvetően diogenész-i embert, az apolitikust, aki távol szeretne maradni a politikától, aki jól érzi magát a saját világában, de nem lehet, kidörömbölik a hordójából a csigaházából, ha olyan hírek jönnek, mint amit Ön a naplójába ír, akkor Diogenész és Rick is, aki a maga üzletét tolja kénytelen kilépni a konfortzónájából, és még egy film is, amiben Ingrid Bergmant olyan gondosan öltöztetik a háborúról szól. Néhány bejegyzését ideteszem, elnézést hogy megfosztom a szövegét, az időjárástól, a löncsöktől, a vendégeitől, Albert Einstein látogatásától, New Yorktól, a Lotte Weimarban sikerétől, az unokái születésének örömétől, a nagy tervtől, hogy házat építenek Los Angeles környékén, mert jó ideig nem térhetnek vissza Európába, mindentől, ami széppé teszi az életét.
Princeton, 1940. április 9.
Nagy horderejű politikai események: a németek megszállták Dániát és Oslót, "mivel az angolok olyan terveire bukkantak, amelyeket meg kell előzni" (17. p.)
Princeton, 1940. április 11.
Norvégiában további német csapatoknak sikerült partra szállniuk ... Svédországra csaknem bizonyosan ugyanez a sors vár. Oroszország magatartása bizonytalan. Olaszországé szintén, ha események következnének be a nyugati fronton. (18.p.)
Princeton, 1940. április 24.
Skandináviában nagyon súlyos és aggasztó a helyzet. A Svédországra nehezedő nyomást megszüntette az oroszoknak a németek kalandjával szembeni meglehetősen kedvezőtlen magatartása. (19.p.)
Princeton, 1940. május 10.Megrázó hír a németek már várt légi és szárazföldi támadásáról, Hollandia, Belgium és Luxemburg ellen. (20.p.)
Princeton, 1940. május 14.
Churchill rövid és tragikus hangú programbeszéde. Egyhangúlag jóváhagyták. Hollandia úgyszólván teljesen német kézen. A királynő Londonban. Belgiumban némileg kedvezőbb a helyzet... De még ha Párizst is bevennék, akkor se lenne vége a háborúnak. Német győzelem által nem születhet béke. (20.p.)
Princeton, 1940. május 31.
A legközelebbi német támadás állítólag Párizs irányába lesz. Princeton, 1940. Június 9....Dr. Reichmann-nak írtam Londonba: borzongva olvastam a koncentrációs táborról szóló emlékezéseit. (24.p.) Princeton, 1940. június 13.Párizs külvárosának a közelébe ért a német hadigépezet. (24. p.)
Princeton, 1940. június 16., vasárnap..
.Amint már az angliai hírekből sejthető volt, teljes a francia összeomlás... Az olaszok bevonultak Nizzába. A gyarmatok elvesztek. Ugyanakkor Oroszország is megszállott további szomszédos államokat. ...A kezdet jár az eszemben , 1933 tavasza Arosában , amikor mindez megindult, és arra ösztönzött, hogy hosszú idő után újrakezdjem a naplóírást. (25.p.)
Princeton, 1940. június 25.
Mély levertséget érzek, ha a Franciaországban lévőkre, Heinrichre, Golóra gondolok. A nácik a név szerint felsorolt harcos emigránsok kiadatását követelik. Legalább mint katonákat lőnék agyon őket! Heinrichet talán rejtegetik a barátai, és valamiképpen át tud jutni a határon Spanyolországba. Breitbach révén értesültünk róla, hogy Golo internálva volt. Bárcsak hátára venné valamilyen hullám és partra sodorná egy biztos helyen. (27.p)
2023. 05. 12.
Nem emlékeztem rá, hogy ilyen sokat kell várni Ingrid Bergmanra, majdnem annyit, mint a Csárdáskirálynőre, de az idő nem telt haszontalanul, ismerkedtem a keleti bazárral, sohasem jártam még bazárban, igazán jól sikerültek a Casablanka-i utcarészletek, már majdnem nem is műtermi a hatás, a "Bagdadi tolvaj" jutott eszembe, az az 1940-ben készített színes film, amit angol filmnek ismer a világ, de szellemiekben magyar. Korda Sándor rendezte, a zeneszerzője, Rózsa Miklós volt, a forgatókönyvet Bíró Lajos írta, a díszlettervezője is magyar, Korda Vince.
Mi is van 1942-ben Casablankán, végül is a film helyszíne, van egy rövid részlet Párizsról, a németek bevonulása előtt és az után, nem kell részletezni mi történt, mert 1941-ben mindenki tudja, hogy mi történt Párizsban 1940 nyarán.
Casablanca még francia fennhatóság alatt áll, de megérkeznek a németek, hogy együtt működjenek a francia rendőrkapitánnyal. Casablanca fontos hely, itt lehet jó pénzért beutazási engedélyt szerezni Amerikába, farkastörvények vannak, ha fizetsz megmenekülsz, ha nem, elpusztulsz, zsidók és politikaiak menekülnek a terjeszkedő III. Birodalom elől, a franciák helyzete bizonytalan, a németek még Casablankát is megszerezhetik.
Ha megnézte ezt a filmet Kedves Thomas Mann, akkor biztos eszébe jutott az a félelem, amit harmadik gyermeke Golo és bátyja Heinrich iránt érzett, akik Európában ragadtak, majd minden Amerikába emigrálónak van kiért aggódnia, senki se tudja valamennyi szerettét, mint egy álmot átszállítani az államokba, melyik résznél is tart most a József és testvéreimben, ennyit természetesen nem ugorhatok előre a regényben. Foglalkoznom kellene Lotte Weimar-i történetével.
A 1941 és 1942-es helyzet még drámaibb,még csak
megtippelni sem érdemes, hogy ki nyeri ezt a háborút és mikor lesz vége.
A németek betörtek az
orosz területekre, megkezdődik Sztálingrád ostroma, Hitler valószínűleg
megtámadja Spanyolországot, és az afrikai kikötőket. Öntől tudom, hogy
hogy a német lakosság óriási veszteségeket szenved el, Lübeck negyven
százalékát elpusztult, Grimm
meséket is olvas, hogy is lehetne elszakadni a német kultúrától és
Németországtól, sehogy, értem, nagyon is jól értem az álmatlanságának az
okait, egy aprócska öröm, hogy a München-i dolgozószobájának az
íróasztalánál ül, és sikerült kijuttatni az amerikai házba a München-i
könyvtárat, anélkül nehéz lenne tovább írni a József és testvéreit.
Casablankában több helyen is lehet papírokhoz jutni, leginkább a
bazárban, de Rick mulatójában is, itt ismerjük meg a történet
szereplőit, Renault kapitányt, a korrupt rendőrfőnököt, aki valamiért
szimpatikus, bohém figura, talán valamikor "rossz lányokat" futtatott a
Monmarte-n, az elborult agyú, náci , és Ricket, az úgy
tűnik kiégett, apátiába süllyedt amerikai bár tulajdonost, aki egy
párizsi szerelmi csalódáson nem tudja túltenni magát.
RICK, AZ AMERIKAI
A
hófehér öltönyös Rick szabad ember, a bár tulajdonosa, a bár az ő törvényei szerint működik, úgy tűnik a politika fölött áll, igyekszik hasznot húzni belőle, valami
miatt nem mehet vissza Amerikába, nem ül a vendégek asztalához,
senkivel sem iszik, 40 év körüli, az őt megformáló színész,
Humphrey Bogart remek figura a szerepre, Rick cinikus, titokzatos, megközelíthetetlen, arca alkalmatlan a mosolyra, mégis vonzó. Bogart már túl van egy másik nagy filmen, a közönség ismeri és elfogadta, a Máltai sólymot 1941-ben forgatták, ha Ön ismerné Bogartot valószínű megkedvelné ezt a holland ősöktől származó legendát, aki nem tud leszokni a dohányzásról, nem Maria Mancinit szív, hanem Chesterfields cigarettát, de bizonyára Ön is észrevette, hogy mostanában hogy megváltoztak a cigarettás dobozokon a képek, amerikai katonák teljes harci felszerelésben Chesterfildet szívnak, és a hölgyek is egyre többet cigarettáznak,
(ő már nemcsak azért van cigarettafüst, mert egy nőt égve dobtak el, ahogy azt Karády Katalin énekelte ekkoriban még Pesten, ez érthető, a politika nálunk ekkoriban gondban van, nem tudta eldönteni mi legyen, inkább egy ilyen szerelmes cigarettás dal, mint belesodródni a háborúba, de ez lehetetlen.)
A füst a háború, de még inkább a háborús évek filmjeinek a tartozéka, mint a görög filmekben a hajnali köd, amiből bármikor kiléphet Héra vagy Pallasz Athéné, de ebből a Chesterfield-es cigaretta füstből nem lép ki senki, arra jó, hogy érezzük a melankóliát, és érezzük is, amikor a filmet nézzük..
A SZEREPOSZTÁS
Renault kapitány, a filmben francia, a valóságban viszont az őt alakító színész, Claude Rains angol, aki London egyik nyomornegyedében született, a szülei is színészek voltak, már 1912-ben Amerikában van, de az első világháború idején visszatér, hogy a londoni skót ezredben szolgáljon, az már idős Claide Rainst, mert csodálatos hangja van, felkérik, hogy olvasson fel gyerekeknek a Bibliából.
Victor László szerepére Kertész Mihály Paul Henreidet kéri fel. Pau Triesztben született, egy osztrák zsidó bankár fia, katolicizált, rá vár a hős, ellenálló szerepe, aki megszökött a koncentrációs táborból. . "Filmes karrierjét német és osztrák filmekben kezdte az 1930-as években. Ebben az időszakban erősen náciellenes volt , olyannyira, hogy később "a Harmadik Birodalom hivatalos ellenségének " nevezték ki, és minden vagyonát lefoglalták. 1934-ben Henreid megpróbált az NS-Reichsfilmkammer (Nemzeti Szozialista Birodalom Filmkamara) tagja lenni. . Elutasították, miután az NS-rezsim rájött, hogy félig zsidó . 1937-ben ismét megpróbált külön engedéllyel tagságot szerezni. Ezt a kérést személyesen utasította el Joseph Goebbels."(Wikipédia)
Carl, a pincér szerepét, a magyar származású zsidó, Gerő Jenő vagy Szőke Szakáll játssza, , születési neve Grünwald Jakab.; Pesten ismert kabaré szerző és színész, Ausztria és Németország után, 1938-tól Amerikában folytatja a pályáját.
Strasser őrnagy, az UFA egyik legjobban fizetett sztárja Hans Walter, sikeres német némafilmes karrierje után zsidó feleségével, Prager Ilonával együtt 1933-ban, a nácik hatalomra kerülését követően elhagyta Németországot. Nagy-Britanniában telepedtek le, 1939-ben felvette a brit állampolgárságot. Számos brit filmben szerepelt, köztük A bagdadi tolvajban.(1940), mielőtt 1941 körül emigrált az Egyesült Államokba.
A zeneszerző, Maximilian Raoul Steiner osztrák zeneszerző és karmester, 1888. május 10-én született Bécsben , egyedüli gyermekként egy gazdag üzleti és színházi, zsidó örökségű családban . Nevét apai nagyapjáról, Maximilian Steinerről (1839–1880) kapta, aki elsőként győzte meg II. Johann Strausst , hogy írjon a színház számára. Szülei Marie Josefine/Mirjam (Hasiba) és a magyar-zsidó Steiner Gábor (1858–1944, temesvári születésű) voltak, az első világháború alatt Angliából internálták, de sikerült papírokat szerezni, szegényen, 32 dollár érkezett New Yorkba.
ÉS MOST MŰSORON KÍVÜL KEDVES THOMAS MANN képzeljük el az első forgatási napot, talán egy ovális asztal körül ülnek, nem ismerik egymást.
"A németek tombolnak Prágában. Goebbels borúlátó cikke a Das Reichben. Inti a katonákat elégedjenek meg azzal, amit kapnak, mert a hátországnak egyáltalán semmije sincs. " ( T.M. Napló 2. kötet 104.p.)
A magyar származású, zsidó rendező, Kertész Mihály(47) ül az asztalfőn, egy svéd szépséges színésznő a jobbján , egy holland származású amerikai férfi a másik főszereplő a balján, a férfi engedélyt kér, hogy rágyújthasson, mellette egy idősebb, vidám angol színész, amellett az osztrák szépfiú, vele szemben egy menekült német színész, már angol állampolgár és egy kövérkés pesti kabaré színész, megint egy osztrák, a zeneszerző, véletlenül ő is zsidó, és négy gondterhelt amerikai forgatókönyv író.
Egészen különleges csapat így együtt, s ők is csak arról beszélnek kedves Thomas Mann, amiről Ön is rendszeresen ír a Naplójában, a hadi helyzetről, a forgatókönyv még nincs kész, van ugyan egy vázlat, de azt sokszor átírják, Ingrid Bergman, a szerepe szerint Ilse két férfi közt őrlődik, s nem tudja, hogy a férjével a forradalmár Victor Lászlóval marad, akit tisztel, vagy a szerelmével, de ezen nem csodálkozok, hiszen a háború is döntetlenre áll.
Megrendítőbb a Strasser őrnagyot játszó német színész helyzete. érzek párhuzamot az Ön sorsával. Hans Vedit pont olyan karaktert alakít, aki miatt elhagyta a hazáját, a nézőkkel elhiteti, hogy ő a rossz német, de ha a néző egy kicsit is ismeri a szereplők magánéletét, ezt persze nem kell tudni, együtt érez, a magánemberrel Hans Vedittel. A film filmje lehetne, a Strassert játszó színész problémája, ha készülne egy film a forgatásról, készült is néhány éve Kertész Mihályról, a rendező magyar volt, sajnos ezt a filmet nem láttam.
És most egy idézet az Ön Naplójából.
BOGART
Hallotta kedvesem "A németek undorító tombolását Csehszlovákiában: legyilkolták Lidice lakosait és eltörölték a földszínéről a helységet, mert állítólag a merénylőket rejtegette. (( T.M. Napló 2. kötet 106.p.).
Természetesen ott van a Victor Lászlót alakító Paul Heinreid, aki reggel már hallott a Lidce-i mészárlásról, a település csak 10 km-re van Prágától, egy fekete szalagot tesz a száj fölé, és hangosan kiabál:
PAUL
"Aki a tetteseknek bármilyen segítséget nyújt vagy a tartózkodási helyüket ismeri, s ezt nem jelenti a rendőrségnek, azt egész családjával együtt agyonlövik."
Dermedt csend van a teremben, az egyik forgatókönyvíró felpattan,.
FORGATÓKÖNYV ÍRÓ
Megvan, akkor legyen Vicktor Lászó egy megmenekült cseh állampolgár,
KERTÉSZ MIHÁLY
Még a nevét se kell megváltoztatni,, lehet magyar csehszlovák.
HANS
- Jó, legalább ennyit ez jó lesz.
A Strasser őrnagyot játszó Hans is rágyújt egy Chesterfilds-re.
A 25 perc
Megjelenik Ingrid Bergman a filmben, nem akármilyen belépővel, egy melankolikus operettbe érzem magam, ez nem a fődal, ez csak olyan hangulat, hogy fogom sajnálni, hogy nem találok rá a dalra, pedig ismerem, és még sincs meg, úgy ismerem, mint Pestet, Prágát, a bécsi lokálokat, hol sohasem jártam, de bennem vannak, magyar vagyok, a fülem, az agyam megérzi, ha a zene pesti, és ez idevalósi zene, Közép-Európa-i, itt bele tud az ember halni ebbe a dallamba, hisz a film rendezője Kertész Mihály magyar származású. Ne nevessen ki kérem, hogy nincs melankolikus operett, de van, mert tudja hogy milyen melankolikusan lehet azt énekelni a Csárdáskirálynőből, hogy Te rongyos élet, bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz. Persze hogy a bécsi és pesti operettet érzem, nem is érezhetek mást, Maximilian Raoul Steiner osztrák zeneszerző.
Ki is öltözteti a Casablanca szereplőit?
A háromszoros Oscar -díjas Orry-Kelly, igaz ekkor még az Ausztráliából áttelepült Orry-Kellynek egy Oscarja sincs, de nem sokáig késlekedik az elismerés, mert 1951-ben az "Egy amerikai Párizsban"-ért megkapja a Oscar, úgy tűnik Párizs a filmdivatban is nagy jelentőséggel bír, és bár Ilse és Rick csak pillanatokat tölt a filmkockákon Ingrid Bergmanból párizsi lányt varázsolnak, hogy milyen is egy párizsi lány azt nem tudom megmondani, de érzem, a rúzs színétől, a sapkáján át, a kendőjéig párizsi, a jellemeztervező megoldja ha mutatnak egy fényképet Ingrid Bergmanról a párizsi részből, azonnal megmondom, hogy a hölgy Párizs-i, mint ahogy Villon ezt már több száz éve tudta, hogy egy ausztrál honnan tudja, arra nincs magyarázat, érzi, egyébként Ausztráliába francia fegyenceket is szállítottak, és nem lehetett ritkaság, hogy az utódaik közt volt úri szabó is, nálunk úri szabó utódjából még jelentős író is fakadt, állítólag senki sem tud olyan pontos ruhaleírásokat produkálni, miközben varrni nem szokott, csak szavakat használ, mint ő.Háború van, és takarékoskodni kell, nem lehet minden szereplőt, minden jelenetben átöltöztetni, korán sincs ebben a tekintetben egyenlőség, akire figyel a néző, aki érdekli, az van rendesen felöltöztetve, szerencsére itt nincs csatajelenet, mert például egy Eger ostromában a kétezer statisztából rendes töröknek alig 50 öltöztettek fel, általában a nézőnek ennyi elég is volt, hogy kiismerje magát a törökök ruhatárába, ám ha ezen az 50 törökön túl kalandozott, akkor bizony összezavarodott, mert a törökök mindenhogy kinéztek, de töröknek egyik sem látszott.Az olyan filmekben, mint a Casablanca, a ruhának nagy jelentősége van, hiszen Rick bárjában egymásnak adják a kilincset vagy éppen egyidőben vannak jelen az gymással hadban álló hadseregek katonái, nem lehet eltéveszteni, melyik a német, melyik a francia, és melyik az olasz, szerencsére senkinek sem jut eszébe, hogy a megjelenésük alapján értékelje őket. Szegény beszélő nevű Victor László, ki győzelemre született, míg mások öltözködnek, kénytelen egyetlen öltönyben, egyetlen fekete-fehér pöttyös nyakkendőben végig csinálni a Casablancát, tulajdonképpen panaszt tennék a rendezőnek. Ricket és Ingridet agyonöltöztetik, ezt a szegény cseh állampolgárt, ezzel a magyar névvel, pedig elhanyagolják, tulajdonképpen így nem lehet a néző szívét megnyerni, László vagy Rick? Egyértelmű, hogy Rick, pedig Viktor is jóvágású, magas, magasabb Ricknél. Ricknek katedra kell Ingrid Bergmanhoz, de még ez sem számít. Victor kifogástalan, úri fiú, ilyen nincs is egyébként, ha nem is kommunista, de legalább szociáldemokrata, köztársaság párit, és a néző, ez a bolond néző, mégis a rossz fiúnak álcázott, cinikus Ricket szereti, persze sajnálná, ha Ingrid őt választaná, de könnyen túl tenné magát Vicktor László kudarcán, de mondjuk meg mi nézők őszintén, hogy egy "rossz fiúnak" akarunk-e boldog, nyugalmas életet, egy kertvárosi házat, valami unalmas hivatalt? Nem semmiképp ez Viktornak való, rossz fiút szeretni, nem is lehet máshogy csak úgy, mint ahogy Victor László felesége fogja szeretni Ricket, ahogy egy soha be nem teljesedő álmot lehet szeretni. Belenyugszunk Rick döntésébe, és jól esik, hogy a két szentimentális kis gazember, akik cinikusan átlátnak a javíthatatlan világon kisétálnak a filmből, az életünkből, jól van így, mert valami más veszi kezdetét, amiről nem tudunk, egy barátság, hogy a világtörténelem merre halad majd el felettük azt nem tudhatják, nem tudják a forgatókönyvírók sem, még csak 1942 van, a néző következő filmre vár.
EGY FILMBE ILLŐ VÉGJÁTÉK 1943
A történetnek kedves Thomas Mann itt nincs vége, a Napló folytatódik, de itt lezárom, egy olyan iróniával, ami talán illő vagy nem a helyzethez, hiszen a háború befejezése még olyan messze van, elment 10 év. Fogadja úgy ezt a történetbe nem illő történetet, mint ahogy én is fogadom a József és testvéreiből kilógó figuráit, mint Vezérke Basztet-et. Holnap már visszatérek Dina történetéhez, a Mozi világa titokzatos és kalandos, jóval több van egy romantikus filmben, mint amit akkor éreztem, mikor először láttam, azért jó 59 évesnek lenni, mert máshogy látom, na ennyi magyarázkodás után elküldöm a 2023. május 11-én írt Facebook bejegyzésem, kéretik nevetni, mert álmaimban ezt egy magyar színész adja elő, valamelyik Berlin-i, vagy Pesti kabaré műsorszámaként, sajnos kevesen értik, a színész neve: Szőke Szakáll.
Pacific Palisades, 1943. március 8.,hétfő
Borgeséékkel Westewoodban moziba: In which we serve (Noel Coward), hatásos háborús film a haditengerészetről. (Napló, 2. kötet 125.p.)
Kedves Thomas Mann, ez a megjegyzése megnyugtatott, hogy időnként szokott moziba járni, így talán Bagdadi tolvaj után a Máltai sólymot és a Casablancát is látta, mindenesetre úgy teszek, mintha Ön látta volna, több olyan bejegyzést is találtam, amelyre majd később vissza fogok térni, ebbe a filmes részbe úgy érzem nem fér bele, megrendített az 1943. március 21-ei szövege az írásról, de talán még annál is jobban az 1933-as koffer-ügy, én és a többiek is, az Ön szinte valamennyi olvasója, azt hitte, hogy a kéziratok és a jegyzetek a bőröndben vannak, erre még Hildát is elküldtem az Ön kofferjával Dachauba, és akkor most 10 év múlva szól, hogy a szövegek nem is a kofferban voltak, hanem a Münchenből származó íróasztal hátsó fiókjában, én ezzel az íróasztallal korábban már foglalkoztam, csupán azért, hogy megdicsérjem Kátját, hogy mindig gondoskodik arról, hogy legyen Ön előtt friss virág. Micsoda dolog ezt nem hallgathatom el 1933-ban egyfolytában a kofferért aggódni, mikor tudja,, hogy a legfontosabb írások az íróasztalban vannak, megértem, hogy Ön ezzel a Naplóval, ha mégis megtalálják Önnél Svájcban félre akarta vezetni a fasisztákat, de később azért egy lábjegyzetben értesíteni kellett volna az olvasóit, hogy hagyják már azt a bőröndöt, ne aggódjanak miatta. Az előrehozott naplóbejegyzéseket 1943. május 23-án fejeztem be azzal a mondatával, hogy "Délelőtt elkezdtem írni a Doktor Faustus-t (Zeitblom bevezetője)". Akkor nincs vége az írásnak, remélem egyszer elolvasom azt a könyvét, négy vagy öt év múlva, de eddig is próbálok valamennyi zenei tudást magamba szedni, anélkül nincs értelme belekezdeni, elolvastam a "Doktor Faustus" az első mondatát és rettentően hosszúnak találtam, holnap, de legkésőbb holnap után visszatérek 1933-ba.
2023. május 12.
Ki is öltözteti a Casablanca szereplőit?
Ez nem egy naiv kérdés, mert a Casablanca jelmeztervezője a háromszoros Oscar -díjas Orry-Kelly, igaz ekkor még az Ausztráliából áttelepült Orry-Kellynek egy Oscarja sincs, de nem sokáig késlekedik az elismerés, mert 1951-ben az "Egy amerikai Párizsban"-ért megkapja a Oscart. Ebből úgy tűnik Párizs a filmdivatban is nagy jelentőséggel bír, bár Ilsa és Rick csak pillanatokat tölt a filmkockákon a városban, Ingrid Bergmanból párizsi lányt varázsolnak, hogy milyen is egy párizsi lány azt nem tudom megmondani, de érzem, a rúzs színétől, a sapkáján át, a kendőjéig párizsi, az ilyen fladatokat, hogy legyen Ilsa párizsi nő, a jellemeztervező megoldja. Ha mutatnak egy fényképet Ingrid Bergmanról a párizsi részből, azonnal megmondom, hogy a hölgy Párizs-i, mint ahogy Villon ezt már több száz éve tudta, hogy egy ausztrál honnan tudja, arra nincs magyarázat, ő is belülről érzi, egyébként Ausztráliába francia fegyenceket is szállítottak, és nem lehetett ritkaság, hogy az utódaik közt volt úri szabó is. Nálunk úri szabó utódjából még jelentős író is fakadt, állítólag senki sem tud olyan pontos ruhaleírásokat produkálni, miközben varrni nem szokott, csak szavakat használ, mint ő.Háború van, és takarékoskodni kell, nem lehet minden szereplőt, minden jelenetben átöltöztetni, korán sincs ebben a tekintetben egyenlőség, akire figyel a néző, aki érdekli, az van rendesen felöltöztetve, szerencsére itt nincs csatajelenet, mert például egy Eger ostromában a kétezer statisztából rendes töröknek alig 50-et öltöztettek fel. Általában a nézőnek ennyi elég is volt, hogy kiismerje magát a törökök ruhatárába, ám ha ezen az 50 törökön túl kalandozott, akkor bizony összezavarodott, mert a törökök mindenhogy kinéztek, de töröknek egyik sem látszott.Az olyan filmekben, mint a Casablanca, a ruhának nagy jelentősége van, hiszen Rick bárjában egymásnak adják a kilincset vagy éppen egyidőben vannak jelen az egymással hadban álló nemzetek katonái, nem lehet eltéveszteni, melyik a német, melyik a francia, és melyik az olasz, szerencsére senkinek sem jut eszébe, hogy a megjelenésük alapján értékelje őket. Szegény beszélő nevű Victor László, ki győzelemre született, míg mások öltözködnek, kénytelen egyetlen öltönyben, egyetlen fekete-fehér pöttyös nyakkendőben végig csinálni a Casablancát, tulajdonképpen panaszt tennék a rendezőnek. Ricket és Ingridet agyonöltöztetik, ezt a szegény cseh állampolgárt, ezzel a magyar névvel, pedig elhanyagolják, így nem lehet a néző szívét megnyerni, micsoda kérdés, hogy László vagy Rick?
Egyértelmű, hogy Rick, pedig Vicktor is jóvágású, magas, magasabb Ricknél. Ricknek katedra kell Ingrid Bergmanhoz, de még ez sem számít. Victor kifogástalan, úri fiú, ilyen nincs is egyébként, ha nem is kommunista, de legalább szociáldemokrata, köztársaság párit, és a néző, ez a bolond néző, mégis a rossz fiúnak álcázott, cinikus Ricket szereti, persze sajnálná, ha Ingrid őt választaná, de könnyen túl tenné magát Vicktor László kudarcán, de mondjuk meg mi nézők őszintén, hogy egy "rossz fiúnak" akarunk-e boldog, nyugalmas életet, egy kertvárosi házat, szépen öregedő Ilsat, valami alja kis hivatalt? Nem, semmiképp, ez Vicktornak való, rossz fiút szeretni, nem is lehet máshogy csak úgy, mint ahogy Victor László felesége fogja szeretni Ricket, ahogy egy soha be nem teljesedő álmot lehet szeretni, örökkön örökké. Belenyugszunk Rick döntésébe, és jól esik, hogy a két szentimentális kis gazember, a francia rendőrkapitány és az amerikai kalandor, akik cinikusan átlátnak a javíthatatlan világon, kisétálnak a filmből, az életünkből, jól van így, mert valami más veszi kezdetét, amiről nem tudunk. Egy barátság, hogy a világtörténelem merre halad majd el felettük, azt nem tudhatják, nem tudják a forgatókönyvírók sem, még csak 1942 van, a néző következő filmre vár.
KÉT JELENETES BLÚZ, KÖZELSÉG ÉS TÁVOLSÁG ÉS EGY KENDŐ
Jaj nem tudom, nem tudom, hogy jő-e, hogy Ingrid Bergmanon két jelenetben is ugyanaz a blúz van. Vicktor szegény próbál Ilsa-hoz közeledni, egy éjjeli lámpa fényében áll, de nem tudja a feleségét bevonzani, olyan távol vannak egymástó, és ez a fodros, nyakig begombolt blúz, azzal divatjamúlt virágos mintával, nem lenne szabad ebben a páncélingben átsétálni Rickhez, van benne valami ízléstelen, mint két férfira a férjre és a szeretőre főzni, de csak az egyikkel vacsorázni, mert a másiknak, ez esetben Viktornak azt kell mondani. - Kedvesem én már ilyen későn nem tudok enni - persze ez nem igaz, mert mire átér a szerető jelölthöz, megéhezik. Ráadásul ez a blúz olyan, mintha Viktor László egy vidéki kisvárosban vásárolta volna a feleségének, közép-európai ezzel a tulipánfélével, semmiképp se párizsi, ezt biztos nem hordta Ilsa Párizsban, mire számít, hogy ez a blúz megóvja őt attól, hogy újra Rick karjaiba hulljon, nem ez a blúz nem tud megvédeni. Rick és Ilse első közös jelenetében, amikor egy fátyol kendővel lép be Rickhez, biztosan tudom, hogy próbálja Ricket távol tartani, és azt is hogy nem mondd majd igazat, mi se tudjuk még, hogy tulajdonképpen hogy is áll ez a két ember egymással, izzik a levegő, de Ilsának el kell ezt a tüzet folytania, olyan mintha egy bibliai jelenetből előlépő bűnbánatot gyakorló, vétkes asszony, és akkor a következő jelentben mégis virágok nyílnak egy blúzon, amibe szinte bezárja magát a viselője. Rick vagy megoldja ezt a blúzt, valahogy kiszabadítja belőle Ilsat, vagy elveszítik egymást, Ilsa védekezése nevetséges, majdnem lelövi Ricket, de ez az indulat szabadítja fel őket. Jó, hogy nem látom, hogy Ilsa mintha mi sem történt volna, visszaveszi a virágos páncélinget, a szerelmi gubanc nem oldódott meg.
BÚCSÚ SZAKADÓ ESŐBEN ÉS KALAPBAN VAGY A MEGBOCSÁTÁS MISZTÉRIUMA
Egy kicsit ma is eláztam kedves Thomas Mann, május közepe van és haragszom az időjárásra, nem képes beköszönteni a jó idő, az a Közép-európai május, amire annyira vágyunk, óránként változik az idő, kellemetlenül hideg van, és néha leszakad az ég. A mi filmünkben a Casablancákban kétszer esik, mind a kétszer Ilsa miatt, egyszer mikor Rick hiába várja a párizsi vasútállomáson, haragszom Ilsara, de később kiderül, hogy azért nem jött, mert Vicktor László, akit elfogtak és KZ-táborba került, akiről azt hitte, hogy meghalt, életben van és kiszabadult. Másodjára akkor esik, amikor Rick casablancai repülőtéren meggyőzi Ilsát, hogy Victorral kell maradnia, lemond Ilsaról, fájdalmas búcsú, ez egyben megbocsátás is Ilsa számára, mert felmenti az első elhagyás bűne alól, Ilsa nem csaló, megerősíti, hogy jól döntött, ezzel mind a ketten szabadok lesznek, ez a búcsú jobban kell Ricknek, hogy tovább tudjon élni, mint Ilsanak, vége a szenvedésének, bár ez így történt, Rickre egy új élet vár, és ki tudja lehet még ez a csibész boldog, nekem eszembe jut Goethe esete Lottéval, azt hiszem Ön pontosan érti, hogy mire utalok ezzel a félmondattal, a baj abból lenne, ha a mi Ilsank 40 év múlva látni akarná New Yorkban Ricket.Rick az arany ifjú, alig öregedet, van néhány mélyebb ránc a homlokán, ki tudja lehet, hogy dús gazdag lenne, de lehet hogy egy bárban ülne, és persze abban a bárban Sam játszaná a "Múlik az időt", Ilsa bájos lányos arcán az idő szörnyű pusztítást végezne, olyan lenne, mint egy kiégett angol tanárnő, de ezen a Ricken, bár a 40 évet végig dohányozta, nem talált fogást az idő. A belépő Ilsa zavarán, a bár neve a 64. utcában egyébként Rózsaszín Elefánt, Rick segítene, most csak egy halvány szürke, viseletes zakó van rajta, végre látná a néző, hogy Ilsa egy fejjel magasabb Ricknél.- Ilsa, hogy kerülsz ide - kérdezi Rick és rágyújt. - Eltévedtem. Sam azt a régi belépőt játssza a Casablankából, ami könnyen meglehet, hogy egy Lehár dallam a Víg özvegyből. - Victor? - kérdezi Rick. - Már nincs. - Fogad őszinte részvétünk.- Mikor történt. Ilsa nem tud megszólalni, Sam már a Múlik az időt játssza, ekkor vesszük észre, hogy egy nagy kerek asztalnál ott ül a Casablanca egész stábja. Kertész Mihály felemeli a poharát.- Légy üdvözölve drága Ingrid a Mennyországban. Kicsit csodálkozom, hogy mindenkinek milyen szépen szól a magyar hangja, a társaság jókedvű.- Ilsa, kedvesem - szól Rick - vedd le ezt a kalapot -már nyúl is feléje - a Mindenhatóhoz nem szabad kalapba menni. Ilsa egy szögre akasztja a kalapját, most veszem észre, hogy ugyanaz a csehszlovák fodros blúz van rajta. - Rick látta itt valaki a Casablancát. - Mindenki látta, az angyalok megtanulták Samtől a Múlik az időt, itt is akkora siker, mint oda lennt, még karácsonykor is eléneklik. Van még egy szabad szék az asztalnál, leül. Ekkor veszi észre a kék nyakkendős férfit. - Viktor. Itt örökre véget ér a film.Persze ez nem történik meg és csak utólag költi a filmhez egy álmodozó néző. Most még ott állunk a szakadó esőben, arcunkat eláztatja egy könnycsepp, Párizsra gondolunk, hogy milyen szép Párizsban szakadó esőben közös esernyő alatt kószálni a városban...Mindenkin kalap van, a francia rendőrfőnök kalapja pont úgy dől el, mint a francia nők svájci sapkája, de szeglény Vicktor fehér kalapjának magasságát túlszárnyalja Rick fekete kalapja, Ricknek mindenkinél magasabb a kalapja, Ilsa kalapját a világ összes nője irigyli, és tudja, ha neki lenne egy ilyen kalapja akkor azt nem tudná, ha belefeszülne a tükör előtt, akkor se ilyen csodálatos szögbe beállítani, és ezzel még nincs vége a látványnak, mert Ricken ballon kabát van, a néző elmereng, hogy már 1942-ben is divat volt a bézs színű ballon kabát, ami minden férfin jól áll, vajon ez nem az a ballon, amit majd Peter Folk fog elhordani a Colombóban. Bekövetkezik a nagy jelenet, a filmművészet egy örök pillanata, ami megállítja az időt, hangtalan képpé merevedik, Ilsa és Rick egymással szemben áll, szakad az eső, két összeillő kalap, és mégsem, mégsem lesz az egészből semmi, de nekünk megmarad a kép, Ilsa és Rick egymásé.Goethe, ki tudja, hogy került a Rózsaszín Elefántba, elgondolkodva ül abban a bárban, és arra gondol tulajdonképpen szívesen megírná az újratalálkozást.
2023. o5. 13-14.
AZ ANGYALOK VÁROSA ÉS AZ APOLITIKUS EMBER
Hollywood (Los Angeles)
Valahogy le kell zárnom ezt a részt, hogy visszatérjek a József és testvéreibe, ezen gondolkodtam, ahogy kiléptem a bevásárló központból, rég vágyom egy fehér blúzra, nem fodrosra, de nem találtam semmit, fekete-fehér előnytelen ruhában voltam, egy ünnepségről igyekeztem haza, a fekete cipő, amit nagyon ritkán hordok, a sok várakozástól, hogy végre felveszem, olyan merev volt, mint egy új cipő, ez bizonyára senkit sem érdekel, még engem sem, a közös írásainkra gondoltam, hogy esetleg Ön megharagszik rám ezekért a szövegekért, az utcakép nem igen foglalkoztatott, sokáig vártam a zöldre a zebránál, a távolba nézelődtem, amikor előbújt a nap, a ház tető mellett hosszú rúdba kapaszkodva megcsillant egy aranyozott szobor, már távolról is kivehető volt, hogy a Dóczy Gimnázium melletti kisebb épület tetején látható egy puttó, vagy nevezzük angyalnak. A gimnázium valamikori tanára és tanítványa volt, a város nevezetessége Szabó Magda, de az angyal a kis épületen kapaszkodott, a mi városunk nem bővelkedik az angyalokban, ma már nem meghatározó, de régen a város megjelenésében érezhető volt, hogy kálvinisták a lakói, nem sok angyal járt erre, de ez a kis angyal mégis itt van, úgyhogy igen megörültem neki, két angyalom van a városban ez a fényes angyal a Kossuth utcán és egy másik, málladozó, térdeplő mészkőangyal a temetőben s már megint ott voltam, ahol a Casablanca született, az Angyalok városában Los Angelesben.
New York 1942. december 7., hétfő
Késői hazaérkezés. Bosszúság Werfel miatt, mert a békével kapcsolatos aggodalmak láttán fölényeskedett: "baloldali lesz, hogy szemetek, szájatok eláll." - Könnyű így beszélni, ha valakinek reakciós hajlamai vannak. Egyrészt azt érzem, hogy számomra tökéletesen mindegy, mi fog történni a nemzetiszocializmus összeomlását követően, másrészt pedig az, hogy objektíve megengedhetetlen jelenlétemben így beszélni...." TM: Napló 2. kötet 114 p.)
Ezen a bejegyzésén csodálkozom, New Yorkban találkozott Alma Mahlerrel és a férjével, Werfellel, aki igen jó barátságban volt Franz Kafkával, ezért kedves nekem, mindketten prágai, német zsidók, és mi másról beszélgethettek Önök azon az estén New Yorkban, mint a háborúról. Almának, Franz Werfelnek, Önnek is, mint mindenkinek megvan a véleménye arról, hogy meddig tart még Hitler ámokfutása.
Pacific Palisades, 1942. május 29."
A németek tombolnak Prágában. Goebbels borúlátó cikke a Das Reichben. Inti a katonákat elégedjenek meg azzal, amit kapnak, mert a hátországnak egyáltalán semmije sincs. " ( T.M. Napló 2. kötet 104.p.)
Kedves Thomas Mann elképzelhető, hogy egyenlőre nem érdemes azon gondolkodni mit jelent az oroszokkal összefogni, de végig meri ezt Werfelen kívül még valaki gondolni. Talán a Casablanca rendezője és a forgatókönyvírók gondolkodnak ezen, amikor nem tudjuk hova is tegyük Vicktor Lászlót, befogadja Amerika, el se merem képzelni mi lesz ott vele, de két epizódban is, ami nem kapcsolódik a főszálhoz közbeiktatnak egy jelenetet. Idős, valószínű, hogy zsidó házaspár megnyugodva vacsorázik Rick bárjában, megvan az útlevelük Amerikába, már majdnem biztonságban vannak, jó esetben az otthonukban ülnének valahol Európában, a falujukban, a boltjukban, a kertjükben, de most el kell menekülniük, új életet fognak kezdeni, de azért, mint néző aggódom értük, milyen életük lehet majd Amerikában, miből fognak élni, eltartottak lesznek?
1942 van, 1942. május 12-én Auschwitzban megtörténik az első tömeggyilkosság, 1200 zsidó embert visznek be a gázkamrában. (Az emberiség krónikája, 948. p.)
A másik eset a bolgár lányé, ki tudja miért pont bolgár, lehetne magyar, lengyel, horvát, szerb, orosz, német zsidó is, de a fiatalasszony bolgár, aki mindenáron útlevelet akar szerezni magának és a férjének, most lehet először megcsodálni Ricket, aki megmenti attól, hogy ez a fiatal nő eladja a két útlevélért a testét.
( Kedves Thomas Mann, most is a saját regényem izgat, talán nem helyes ide beszúrni azt hogyan mozgatja meg a fantáziám ez a két epizód, de Ön író, és megfogja ezt a zárójelbe tett tűnődést érteni. Ki lehet ez a bolgár lány és az a házaspár, hogy kerültek ide? Persze a néző azonnal tudja, hogy egy menekülő idős és egy menekülő fiatal zsidó házaspárról van szó. Talán pont odaillenek Semadar és Mordecaj Levi történetéhez- A bolgár nő Mordecaj egyik unokahúga, de lehet Canetti unokahúga is, jöhetnek Ruszcsukból ők azok akik nem mentek el Bulgáriából a 30-as években, már nem tudnak bejutni Palesztinába, a brit mandátum nem engedi a beutazást, pont most nem, egyetlen lehetőségük van, a lengyel zsidók kiírtása már el is kezdődött, elhagyni Európát, de vízum nélkül nem lehet bejutni Amerikába, itt van ez a bolgár lány, adhatnék neki nevet, lehetne Sophia a férje Nathan (Canetti: A megőrzött nyelv 18. oldal), szefárdok, és elképzelhetem az életét, amit el tudok majd róla képzelni jóval kevesebb, mint ami az Amerikába menekült magyar, bolgár, lengyel, orosz zsidók sorsa volt.)
Most hogy szeretném lezárni a filmről való gondolkodást eszembe jut még egy jelenet, Rick Casablanca-i szeretőjéé, akivel cudarul bánik, a nő mérgében német katonákkal mulat, ez csak olyan bosszú, egy nő bosszúja, amit meg is bánmmt, sei köze a háborúhoz, jogos sértettség, kollaboráns lenne. Ó dehogy, ő énekli leghangosabban a A francia nemzeti himnuszt (La Marseillaise), ami induló a harcba induló katonák számára. Rick mulatójában zenében csapnak össze a nácik és a franciák, gyönyörű ellenállás, de mégis eszembe jut, hogy a háború után milyen kivetés várt a nácikkal együttműködő kollaboránsokra, volt aki érdekből működött együtt, és voltak emberi történetek, igen szövődhetett szerelem egy francia nő és egy német katona közt, és ebből a szerelemből gyermek is születhetett. Soha sem tudom elfelejteni, a képet, ami nincs ott a filmben, de nekem minden a francia kollaboránsokról szóló történetben előjön, , egy Robert Capa kép, sokszor láttam, mindannyiszor megrendített, az a fiatal anya, akinek a haját kopaszra nyírták, a gyermekét magához szorítva menekül a megvadult emberektől, főleg nőktől, akik szidalmazzák, olyan ő mintha az a Galile-ai asszony, akit a nép meg akar kövezni, a bűnös asszony, de mi történhetett a gyermek apjával a német katonával, lehet hogy a háború vágóhídján már feláldozták, lehet hogy az a gyermek már rég félárva. ( a Robert névről már volt szó az Akiért a harangszóban, Robert Capa Ingrid Bergman titkos szerelme, követi az Angyalok városába, Capa eredeti neve, Friedmann Endre, hogy miért lett Robert, azt nem lehet tudni).
Mit gondolnak a háború utáni időről Hollywood-i filmesek, talán azt, mint Ön kedves Thomas Mann, hogy ki kell pucolni a történelem színpadáról a másokra támadó ideológiákat, a Casabalca is azt esősíti, a La Marseillaise is, hogy ez nem mehet így tovább, háborodj fel néző, gondolkodj, többet nem tehet, de amit elbír egy romantikus film azt megteszi. Rick talán egy amerikai eszménykép is, nem akar belekeveredni, de aztán mégis belesodródik a háborúba. Kertész Mihály következő filmje már háborús film, "Átkelés Marseille"-be, a főszereplője Bogart, de lehet hogy Rick elképzelt életének folytatása, nem tűnt el a ködben. Az Angyalok városa tette a dolgát a Casablancában is, nem politizált, csak mégis, mint az író a sorok közt, ha személy lehetne, akkor ő az Ön APOLITIKUS EMBERE.