EGY UTCÁBAN EGY KOCKAHÁZBAN
"...milyen csodás, ugrándozás, kitárt karú elájulás "
OKTÓBERI EBÉD
Ösz középen, mikor a verandánk
falán imbolyogva játszadoztak
a fények, a vörös zaftban úszó
paprikás csirkéhez felszolgáltál
egy üszkösödő vasárnapi
történetet. Hangod kétségbe esett lett,
Egy páncélszekrény mögött számoltam
a lövéseket - Féltél - mondtad és
s ránk néztél, mély női sóhajokat
küldtünk feléd. A szifonrobbanásba
némán zokogtak az asztal széli habos feketék.
Felálltál, elhagytad a kocka házat,
mint akinek fontos dolga akadt,
körbejártad a kerted, mi összeszedtük
a tányérokat, arra ügyeltünk,
ne csörrenjenek bele a néma csendbe.