A VITRIN

Abban a házban van egy vitrin Irén, / benne él a múlt,

/hogy kinyíljon kell négy kulcs, /

cserélgetem a képeket, örülök és sírok,

milyen szép, milyen jó, mi elveszett...

ÚJ LEVELEK A NŐVÉREMNEK

január 1.

Első levelem előtti levelem, tehát a nulladikat írom hozzád Irén, az idővel kezdem, ez az év az 2023-as / a dátum rendkívül jelentőséggel bír, bár Berzsenyi azt állította szárnya van,/ s hosszú távon, mit sem ér, /de maradjunk e szép képnél talán,/ nőjön angyal szárnya az időnek, /legyen akkora, mint azon az imádott vekkeren /megcsodált lobogó fekete fülek / újra előbújnak piros napozóban a játék egerek, szabadon garázdálkodik bennünk a múlt/ bekopog, s mi azt mondjuk, ha angyal vagy, / az ajtónk nyitva van.

LEVÉL NŐVÉREMNEK 1974

Ez egy levél,a boritékja kékes,a bélyeget forintért vettem.A keltezés: kelt Budapest.Na jó, na jó, legyen ez a színhely!A keltezés, legyen ez a díszlet.Ez egy levél,a keltezés '976 az évszám.Ez az az év - legyen, legyen-ez adatott.Ez egy levélA nővéremnek írom,neve: Irén,ez adatott.Éppen most tél,szokásos évszak,no jó, no jó.Ez egy levél,legyen levél,a keltezés, legyen ez a színhely,legyen ez a díszlet...

LEVÉL NŐVÉREMNEK majd 2024-ben

Drága Irén, ez egy levél, eltelt 50 év emlékszel, /valamikor 2004-ben mikor a fekete-erdő tortán a 40-es fehér gyertyák égtek/ visszaadtad a levendula színű szatén szalaggal átkötött leveleimet,/ hogy valamikor majd olvassam el,

Terápiára járok Irén, ez csak egy levél, olyasmi mint a pszichoanalízis, / kikutatjuk a múltam hogy rájöjjek kivé lettem valójában, /Elvira ez az analitika neve találta ki, / hogy a terápiára vigyünk régi leveleket vagy írjunk olyat, / amit 1974-ben írtunk.

Miért pont 74-ben,/ ravasz nő ez az Elvira, hogy ráhibázott./- Nem rokona Ön, annak a bizonyos Lux Elvirának/mondtam az első búcsúzáskor. - Az apai nagy-nagy nénikém, mondta ő. /.Eszembe se jutottak a neked írt leveleim Drága Irén, /ez egy új levél.

A villamoson történt, kint szakadt az eső, / a szél talán abban az évben kicsavarta a kezedből az ernyőt, /a hideg víz befolyt a gallérom alá, / végigfutott a gerincemen szeles ez a város, /mondta köszvényes nagyanyánk, semmi kedvem se volt, leszállni, /de megérkeztem.

Előttem egy vörös hajú lány szállt le, levendula szín hátizsákját igazgatta,/ de hiszen ennek a nőnek a haja, olyan vörös, /mint a tiéd, és akkor beugrottak azok a levelek.

Drága Irén, levendula szín szatén szalaggal gondosan összekötöttél,a beépített szekrény legmélyén.

Felbontom az elsőt, 1976 telén,/ kicsit tévedtem Irén, rajtad kék kabát van, és egy műszőrme nagyváradi sapka,/ a műszőrszálakat is kell fésülni, vedlik, mintegy macska,/ hógolyót gyúrsz és eldobod, lyukat fúr a hóba,/a sárga vizeletcsík elindul,olvasom, mint egy indián, ez nem vezet sehova.

EGY SZENTJÁNOSBOGÁR HELYZETJELENTÉSE

Kicsit antiszemita nénik, kicsit nacionalista bácsik olykor összejönnek itt, jóindulatúak, tiszták és maximálisan kedvesek, hallgatják a házfalak, repedeznek a hajszál vékony kis erek, két néma fénybogár átvészelte már a sokadik telet, s ha ébrednek fel nem foghatják, hogy a sötét árnyakat megdicsérni ennyiszer hogy lehet?

AZ INDIÁN ÉS AZ IDEGEN

( Január közepén történt kedves Irén, hogy három embert zártam azokba a vitrinekbe: Bereményit, Cseh Tamást és Petrit, minden mit írok, belőlük következik, de hogy miért történtek meg ezek a dolgok, arra nem találok magyarázatot, de valaki egyszer azt mondta, hogy az ilyen típusú szövegeket, a tangó lépéseit, nem kell megmagyarázni, nem magyarázom hát, érezni kell.)

ELSŐ LEVELEM IRÉNNEK

Mint azt látod Irén, az első képen egy ló látható, Indián rajzolta, a címe vágta az éjben, a láthatatlan hadiösvényen.

Január 11.

A ma reggeli levelem néhány véletlen találkozásra vezethető vissza, tegnap történt, mikor egy aktualitását vesztett vitrinbe, nem a vitrin vesztette természetesen el az aktualitását, hanem egy időre a benne tárolt tartalom, témára vadásztam, így jutottam el két emberhez, akik élhetnének még, mert ebben az évben lennének 80 évesek, de ez nem így van, egy költő és egy énekes, regős, az ő grafikáinak gyűjteményére akadtam.

Az arany ló vágtázik az éjben a borítón, egy kép, aminek beláthatatlanok bennem a következményei, jól ismered ezt a hatást, hisz írtál Teonak a Dürer képről, játszhatok az indiánnal és az idegennel, ezekből a képekből és benyomásokból állt össze a ma reggel, aminek mindjárt vége, világosodik, egy időre, legalább holnap hajnalig el kell búcsúznom tőlük, csak reggel tudok levelet írni.

Még eszembe jutottak a gyerekkori próbálkozások, úgy emlékszem, hogy legtöbbször macskát és lovat akartam rajzolni, egyik sem sikerült, a macskák még azelőtt, hogy az eszemet tudtam volna, ott voltak nekem, megfigyeltem őket, mégsem sikerült macskát rajzolni, a ló iránti rajongásomat minden bizonnyal az indiános regények és apánk lovak iránti szenvedélye a lovak is táplálta, azokban az években, amikor már elmúltunk 10 évesek, de még általános iskolások voltunk, lovakat rajzoltunk, álló, megdermedt lovakat, az első ló, aminek mérhetetlenül hatása alá kerültem, Franz Marc Kék lova volt, oly annyira hatott, hogy sokáig láttam még azután is, hogy találkoztam a képpel, nincs rá jobb szó, meghatódtam, mint ahogy valaki meghatódik egy Madonna vagy egy Krisztus képtől, ebben a magányos, szép élőlényben ugyanazt éreztem, mint Dali megfeszített megváltójában, a messiások fájdalmát. A nagy történelmi festmények csatajeleneteinek lovai, bár pompázatosak voltak, semmi hatásuk sem volt rám, azok a képek nem a lovakról szóltak.

PETRI GYÖRGY: Hála

Az állami ünnep elhülyült csöndje nem különbözik a katolikus vasárnapokétól.Tömeges lézengésben az emberek még ellenszenvesebbek,mint célba fogva. Most nem enyésztetem, mint szoktam,hálátlanul az ajándék szerelmet. A vákuum utcákon az menekít át, hogy emlékezem arcodra és combodra,melegedre,öled halvész szagára.Hiába kerestél fürdőszobát,az ágy kényelmetlen volt,mint egy tetőgerinc.Bőröd új szagával elvegyült a matracok rovarirtószaga. Ágyúszóra ébredtem, kerek szám éve történt valami. Még aludtál.Szemüveged, lakktáskád a földön hever, ruhádlóg az ablakkilincsen,kifordítva praktikusan.Fekete kombinéd egyik pántja lecsúszott.És szelíd világosság tétovázott a nyakad pihéin, a kulcscsontodon,míg egyre ágyúztak,s egy kibökődött fotel rugón reszketett a finom por.

MÁSODIK LEVELEM IRÉNNEK

P. Gyurit olvasom, keresgélek, milyen legyen a háttérszín, mert az eredeti koszos fehér, mi volna jó a jobb oldali vitrinbe, az lesz az övé, huzatos helyen van, majd a port kitörlöm, mindig akadnak szavak, ezek a szavak Irén bennem lakhatnak, ott rejtőznek valahol, s ha meghallom valamelyiket, mint ág reccsenésre talpra ugró fekete párduc, belerohanok saját régi éjembe, most abba az egyetlen szóba, hogy KOMBINÉ. Benéztél a szekrényembe, ott lógott a kombiné, anya vette, mamának is megmutatta, rám néztél és nevettél, hogy milyen könnyű engem zavarba hozni egy kombinéval, mert már arébb toltalak, hogy bezárjam a szekrényajtót.

- Már megint szégyenlősködsz, magad sem tudod miért, ez csak egy rózsaszín kombiné. Kicsi Lou, a hippik és az indiánok sohasem hordtak kombinét,

A kombinét azt ki nem állhatom, de mesélhetek róla,

lehet, hogy még senki se írt a kombinékról verset?

P. Gy. is csak megemlíti,

Kezdhetném Kleopátra udvarában, vagy az antikvitásban,

egy római nő ruhatárában, de én magyar vagyok,

Móricz Zsigmondra gondolok.

Talán Holics Jankára, volt egy fekete kombinéja,

de sohasem hordta, csak azon a napon,

Máriához viszont a fekete illet,

de fehérben ment át a másik partra, olyan vagyok,

mint Csibe, Mindhalálig légy jót olvasok, kockás

ing alatt női atlétában

az Arany Bikánál járok, se fehérben, se feketében,

sem a selyem zizegésben, farmerban és egy ingben,

vállfán várakozó nőiségben.

NEGYEDIK LEVELEM IRÉNNEK

Drága Irén, tudtam, hogy Gyurival rengeteg bajom lesz, apa is megitta a magáét, s ha apa ittas volt, bennem fellángolt a női ágú gyűlölet, pont úgy mint anyába és nagyanyánkba. Micsoda ötlet Gyurit a Presszóban söralátétekre rajzolni! Próbálom valamivel menteni a helyzetét, hogy szimpatikusabb legyen, mégiscsak egy élőlény. alapjáratomon konzervatív vagyok, hiányzik belőlem a művészek bohémsága, olyan nyárspolgár vagyok, mint Babits Mihály, nem szoktam én dorbézolni, a vitrinben sört reklámozni.

Mit mondjak erre, Gyuri ivott, min a görény...

86-ban Berlinben is, az üveg tetszett meg,

mert az nem olyan volt, mint a kőbányaié,

a formája érdekelt, kiöntötte a habzó sört,

számomra akkor még megmagyarázhatatlan

furcsaság volt, hogy adott egy forma,

ami üres, s máris azon töprengtem mi legyen vele,

természetesen hazaviszem, jó lesz valamire

Gyuri sorra eltüntette a lényeget, s azt mondta

ne gondolkodjak ezen, mert benne van a lényeg

csak úgy kapásból teleírta a vajsárga árnyalatú söralátétet.

A tét gondoltam, mégis csak a forma újratöltése,

Vergiliusra hivatkoztam, hogy miért nem

hexameterben írtad meg söralátétedet Gyurka,

s erre ő még mindig színjózanon közölte,

hogy a sörhöz igencsak illik Jutka,

ha változást kívánsz a véreshurka,

s ha majd Pesten leszünk, tud egy helyet,

jó mélyen, hol csótányok alusszák álmukat

a nedves falakon meghív egy nem valóságos

vacsorára az elszabadult Bodobácsba.

ÖTÖDIK LEVELEM

BARNA PAPÍRRA ÍRTAM IRÉNNEK

Kedves Irén, valami csak fog végre történni, képeket gyűjtök Gyuriról, csakhogy olyan képeket találok, amelyeken mások is vannak. Gy. néha verseket ír hozzájuk, az egész nem érdekelne, ha nem a medvékről lenne szó, Gy-nek nem sok köze van a medvékhez, ezt őszintén sajnálom, de a másik figurának, TAN/DÓRI vagy valami ilyesmi, sapkás indián, medvéket tart. Emlékszel Irén, hogy mennyire akartam egy medvét, bármelyik babát odaadtam volna egy medvéért, az első medvét E.-től kaptam, addig csak vágyakoztam, sok medvés lettem, legalább 5 medvét tartok és gondozok a lakásban. TAN/DÓRIT nem akarom most berakni a vitrinbe, de ki se hagyhatom, ha rajta van azon a képen, csak kell valamit kezdi vele, ráadásul Gyuri arcára kiült az az archaikus mosoly, ami igen ritka a XX. századi magyar irodalomban.

EZT ÍRTA GYURI T.D./NEK

Ez a mocsok / Téli mocsok / Fáznak most / A medve-bocsok.A koalák, / A koalák, / Együtt topognak / Legalább.Ha fáznak is / Nem pofáznak / Megfagynak / Vagyösszeáznak.Írtam eztet / Rosszkedvemben, / Nehéz halál- / félel-memben.Te is így vagy / Ezzel, tehát / Igyunk egy / Sötétrőttheát!Én is, te is. / Én se, te se. / Minek miértünk / Gyászmise.Miértjeinket / Lenyeljük, / Tavaszunkat / Kiteleljük

EZT ÍROM ÉN

P. GY-nek és T. D-nek

Bocs, nálam a bocsok nem alszanak téli álmot,

és ősszel sem eszik degeszre magukat,

nehogy a fenyő alattuk meghasadjon,

folyosónkon a komódon állnak,

fülükkel őrzik a hazát,

ha valaki ajtónk előtt szatyorjaival elszuszog,

illedelmesen oda brummognak,

lakótársak jó napot, mikor nagyon unatkoznak,

a T. Gy. medvékről verset mondanak,

s ha még egy versnél is hosszabb a tél,

hosszabb,mint egy pompás nyúlfarok Micimackóznak,

hallgatják a hólapátokat, hogy törik fel a jeges udvarokat,

ha a jég erősebb, a Naptól csákánysugarakat kérnek,

ha nem estek térdre, esetleg alfeletekre

jókedv költözik belétek, tavasz lesz,

akkor medvéim fáradtan aludni térnek,

hosszú, hosszú ez a tél,

az álmainkról majd nyáron mesélek.