A PINCE
egy amatőr színtársulat helyzetgyakorlatai és tűnődései
Tulajdonképpen ezekért az esetekért, ami számomra a színházat jelenti Franz Kafka a felelős, az egész azzal az 1912. október 24-én Felice Baurnek írt levéllel hozható összefüggésbe.
Írt nekem a színházi estéiről, ami roppantul érdekel, először is azért, mert Maga ott ül Berlinben a színházi események forrásánál, másodszor mert szépen kiválaszthatja, hogy hová menjen színházba (beleértve a Metropol Színházat is, ahol én is jártam, akkorákat ásítva, mint az egész színpadnyílás), harmadszor mert én a színházi világról semmit sem tudok. Igen ám, de mit érek vele, ha tudok is a színházi estéiről, ám nem tudom, mi volt előtte, mi történt utána, nem tudom, milyen ruhát viselt, melyik napja volt a hétnek, milyen idő volt, előtte vacsorázott-e, vagy utána, milyen helyet kapott, milyen hangulatban volt és mi okból, és folytathatnánk tovább, ameddig csak akarjuk. Természetesen lehetetlen mindezt így megírnia, de hát ha úgy vesszük, minden lehetetlen.
A próbák mindig ugyanúgy kezdődődnek, a HAROMNÖVÉR KEVÉS LEVEGŐVEL ELÉNEKLI AZ ALAPDALT, ( AZ IRINÁT JÁTSZÓ SZABÓNÉ ÁLTALÁBAN FULDOKOL)
IRINA
Nekem fogalmam se volt róla, hogy ebből mi fog kisülni, csak észrevettem, hogy Pápainé olyan furcsán figyel, olvastam valamennyit az A/3-as ügyekről, de már 40 éves esetekről volt szó, az én családom nem volt érintett, se megfigyelt, se ügynök nem volt nálunk. Nem értettem miért járt így a kolléga, mikor még csak egy fél éve dolgozott a Killer-házban. Miért büntetik, eszembe se jutott, hogy az egész Puska elvtárs hatáskörébe tartozik, és a saját síromat ásom meg vele, még azt se hallottam, hogy az ügynökök megfigyelésére is ügynököket szerveznek be, ez meghaladta az én képzelőerőmet, hosszas gondolkodás után, megírtam a levelemet a Hatóságnak és vártam a kedvező fordulatot.
Már egyedül voltam a Killer-házban, amikor egy középkorú, ballon kabátos férfi érkezett, a kabátra fel is figyeltem, mert a férjemnek is volt 20 évvel ezelőtt ilyen kabátja. Feltettem a szokásos kérdéseket. Kiderült, hogy régen járt könyvtárba, de van egy lejárt olvasójegye, szerencsére még nem töröltük ki a nyilvántartásból
.- Újraélesztem - ezt ha ilyen eset volt a nyilvántartásunkban mindig kimondtam, a férfi kuncogott, de ez nekem fel se tűnt. Hat előtt öt perccel már izgultam, mert nem mozdult, a napilapokat olvasta, abból persze itt csak egy lehetséges, a kormány oldali újság, na én aztán köztudottan nem vagyok a díszes kormánypárt oldalán, mégis rám sózták a sajtófigyelést, jól fel is hergelem magam ahányszor kinyitom azt a förmedvényt. Elindultam a könyvtár végébe, hogy lekapcsoljam a villanyt, ilyenkor általában felállnak az olvasók, még váltok velük néhány kedélyes szót, hogy ne vegyék ezt a villanyoltogatást rossz néven, de fáradt vagyok, de ez az újraélesztett nem mozdult, a lehető legbarátságosabban közöltem vele, hogy két perc múlva hat, zárok.
- Annyi baj legyen - mondta - nem lenne kedve velem beszélgetni.
- Bocsásson meg, de vár a macskám, ilyenkor már az ajtóban ül.
- Tudja mit, elkísérem egy darabon, jó híreim vannak a leveléről.
- Milyen levelemről?
- Amit Pápainé ügyében írt.
- Inkább beszéljük meg itt - kinéztem a folyosóra a nyelviskola egyik üvegajtaján még kiszűrődött a fény, a szerkesztőségből már elmentek.
- Jót akartam.
- Jót akart, leleplezte az egyik ügynökünket, ebből még nagy baja lehet.
- Miféle baj, miféle ügynök, legfeljebb nem kapja vissza a pótlékát.
- Maga repülni fog innen, Puska tombol, és ha Puska tombol, akkor magának ebben a városban annyi, egy nyavalyás szavalóversenyt se fog itt rendezni, a kis írásait berakhatja az asztalfiókba, és ha megfeszül se emelnek egy fillért se a fizetésen, maga az infláció áldozata lesz, itt fog éhen dögleni, a számláit nem tudja majd kifizetni, mint a templom egere olyan szegényen fog ebből a városból elmenekülni, meg vannak az eszközeink, hogy maga ne érezze itt jól magát, de senki se fog hinni magának, egy elmebeteg örült, aki vádaskodik, olyan egyedül marad mint az ujjam.
- Fogalmam sincs ki az a Puska.
- Majd megtudja, persze mi is segíteni akarunk, mert maga ugye végig fogja ordítozni a Facebookot, kilenc éve pofázik, macskajancsi, igazán türelmesek voltunk, egy ideig azt hittük bolond, aztán azt hogy ideggyenge, terápiára kellene járnia, mindent elkövettünk, nem vette az üzeneteinket, még az is felmerült, hogy lehet magából városi költőcske, ha megtanul viselkedni, jól jön majd egy-egy szavalóversenyen vagy kiállításmegnyitón, Kakukkné még nagy küzdelmek árán tartja magát, de lassan ki kell cserélni, olyan jót mint Kakukkné nehéz lesz találni, már hiányzik belőle a régi hév, már bele is kezdtünk a Maga megszelídítésébe, a legjobb ügynökünket kapta, feladta a hivatását, csakhogy magát észre térítse, szegény mindent végig olvasott amit írt, és akkor maga elküldte ezt az ocsmány levelet Puskának, amiben Mását leügynöközte.
A férfi előkapta a levelem és felolvasta.
Tisztelt Hatóság, azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy ügynököm értem kapott juttatását szíveskedjenek, az eredi formájában visszaállítani, tegnap döbbentem tapasztaltam, miután átsorolásomat aláírtam, ami a legnagyobb mértékben rendben volt, hogy ügynököm megfelelési és megfigyelési pótlékát gyalázatos módon képesek voltak a fizetésébe beépíteni, így jövedelme csak 15. 000 Ft-tal ugorja túl az enyémet, pedig megterhelő és fontos munkát végez.
Ő szegény nem tudta, mikor fél éve mit sem sejtve, semmiről sem tudva, belépett a Killer-házba hogy miért kap Önöktől ennyit és mire vonatkozik a pótléka, Darth Vader segédrendező úr nem közölte, hogy pótléka mire vonatkozik, máig is bizonytalan, az se tudta, hogy én mennyit keresek, honnan tudhatta volna, mesélte el nekem, s igazat is adtam neki abban, hogy ki az a hülye, akinek ha adnak valamit, és azt nem fogadja el.
Éjszaka nem jött álom a szememre, hát csak ennyit érek önöknek, még azt az 50 000 Ft-ot is sajnálják értem, mi az manapság, attól félek, hogy ilyen körülmények között az ügynökünk, engedjék meg, hogy így írjam, mert megkedveltem, nem lesz hajlandó megfigyelni engem, apró kis véletlen egybeesésekkel nem fog többé szórakoztatni, megszűnik természetes érdeklődése irányomban. Meg kell mondanom, hogy csak dicsérni tudom Mását, figyelmes, szorgalmas, jó kedvvel megáldott, derék magyar állampolgár, megjelenése minden reggel ízléses, olykor szemet gyönyörködtető, senki mással nem tudok olyan isten igazából elbeszélgetni a kendők hasznáról és titkáról, mint vele. Hajzata az enyémhez képest friss és rendezett, csupán egy alkalom volt, amit én észre se vettem, de ő megemlítette, hogy a felhordott lakktól, csákánnyal se lehet szétverni a frizuráját.
Mit ártott Önöknek egy nóta kedvelő, közmondásokban jártas ember? Soha vitába nem keveredtem vele, egyetlen alkalommal volt apró nézeteltérésünk, amikor egy Dart Vader segédrendező úrról, azt mondta, hogy szerinte művész típus, azért jár álruhában, szerintem pedig hétpróbás gazember.
Kérem, ne akadályozzák ügynököm munkáját, amiben lehetett eddig is támogattam, bár nem sokat tudtam érte tenni, legfeljebb annyit, hogy ne késse le a buszát, nem szívesen szoknék meg másik ügynököt, ha Önök ellen valamit vétett, kérem bocsássanak meg neki, én nem firtatom, hogy mi miért van, nem szeretném, ha megint terápiára kellene járnia, alig heverte ki a volt férje egykedvűségét.
Gondolják el ,micsoda megterhelés lenne számomra egy elkámpicsorodott ügynök kedvébe járni. Engem cseppet se érdekel, hogy megfigyel és játszadozik, leszarom, mondanám, ha nem róla volna szó, így csak annyit mondok, bánja az ördög, csak szabad maradjak, a szellemet még soha senkinek sem sikerült megvásárolnia.
Kapcsolatunk őszinteségét, és az empátiás készségét, velem való együttérzését, mi sem bizonyítja jobban, hogy a szája szegletében bujkáló kis mosollyal, azt hogy miképp csonkították meg jogos jövedelmét, pont nekem mesélte el, de nem tudtam kellőképp megvigasztalni szegényt, ezért marcangol is a lelkiismeretem, hol rontottam el, hogy Másenykám így megjárta Önökkel?
Még egy észrevétel az ügynököm kiválasztásáról, hasonló a hasonlóhoz tud csak hasonulni, amikor ügynököm a nyár végén megismertem, már előtte megérkezett a híre, Irina közölte , mert már találkozott vele, hogy olyan mint én, erre persze felkaptam a fejem, ebben némi csalódást kell okoznom a tisztelt ügynökségnek, alig van olyan amiben hasonlítanánk, nem járok terápiára, nem szoktam nótázni, nem díszítem fel a karácsonyt, nem szuszakolok 100 rózsát egy tepsibe, mert az szép, nem vagyok és nem is leszek olvadós nagymama, olvasni azért szoktam, nem beszélek közmondásokban, próbálom elkerülni a közhelyeket, ha beszédben nem sikerül, írásban mindenképp, máshoz sem hasonlítok, a történetbe beavatott Irinára sem, aki a háttérből figyeli hogy alakulnak a dolgok, hogy hasonlítok az ügynökömre, nem hasonlítok még Tünde asszony eltűnt árnyékára sem, nem ez a hasonlóság tisztelt ügynökség, így hiába is fáradoznak azon, hogy a hozzám hasonlót megtalálják, s általa az Önöknek tetsző irányba tereljenek, ha mindenképp akarnak egy ügynököt, akkor tartsák meg Mását, hiszen hónapokba telt míg kiképezték rám, és mindenképp fizessék meg, hogy helyre álljon a világ Önök szerinti rendje, legyen béke és március 15-e, Magyarország pedig legyen mindenek előtt, hogy polgárai tudják mi miért történik, így semmilyen áldozat sem sok, hanem felemelő.
Mi itt a teendő - kérdezték majdnem így egy nap Lenin elvtársat. Lenin elvtárs végig nézett a környék térképén. - Nagyon egyszerű elvtársak, ezt a romlott várost csatoljuk Pocsajhoz és Földeshez, de kapjon belőle Hosszúpályi is, a vidék még romlatlan, és ha jól dolgoztunk akkor elvtársak hamarosan New York is csak egy része lesz Pocsajnak.
Tisztelettel,
Lou Salomé
Maga persze nem Lou Salome - hajtogatta össze a levelem a ballon kabátos - hanem Szabóné, a Killer-házi történeteiben Irina, azt hiszi, hogy olyan hülye a hatóság, hogy nem derül ki, hogy ezt maga írta, de szerencséje van, megcsókolhatja a teliholdat, kap egy esélyt, a stílusa valamiért tetszik Puskának, megpróbáljuk irodalmi vizekre terelni a szörnyűségeit, innentől kezdve, ebben játékos hangvételben jelentéseket ír Pápainéről, hetente egyet, azt hazudozik össze, amit akar, cserébe nem rúgjuk ki.
- Pápainé tud majd arról, hogy megfigyelem?
- Minek tudna.
- Akkor nem is figyel meg.
- Miért ne figyelné meg, eddig is figyelték egymást, Puska szereti az ilyen bonyolult helyzeteket.
- És Hajdúné?
- Mármint a trióban Olga, Hajdúnét is elintézzük, neki is lesz feladata, de nem ússza meg ennyivel, jelentéseket kérünk a francia nyelviskoláról, és a szerkesztőségről is.
- De én be se járok az Épitünkbe, a nyelv iskolásokkal csak akkor futok össze, ha felmelegítem az ebédem
. - Nem érti mit akarunk?
- Nem.
- Irodalmat, ismeri Tar Sándort? Időnap előtt elmentek ebből a városból az írók, egyesek szerint Magda néni is kopik, kell valami, amivel felhívhatjuk magunkra a figyelmet, elkínlódunk itt magával, a neve innentől Lulu Taar, a legjobb lenne, ha amatőr színtársulatot alakítanának, ott kibeszélhetik magukat a helyzetgyakorlatokon, majd Darth Vader segédrendező úr tesz róla, hogy legyen témájuk, tele van az az ember ötlettel, még Puska is csak bámulja időnként. Olyankor meg is jegyzi, nem lesz ez kicsit túlzás Darszi, hogy a könyvtárosokat felváltsák a robotok, egy könyvtáros sokkal olcsóbb, mint a robotok feltöltése, így is csillagászati összegre rúg a Központi Palota villanyszámlája.
- Mikor kezdjük a próbákat?
- Természetesen munkaidő után. Hárman vannak, lehetnéne a darab címe a Haromnovér, a Csehov változat már úgyis elavult.
LEVÉL PUSKA ELVTÁRSNAK
Kedves
Puska elvtárs, nem volt könnyű az arhívum számára olyan fényképet találni magamról, ami én
vagyok, de senki sem merné azt állítani, hogy a fotó rólam készült,
megértem, hogy a személyi anyagomhoz újabban fotó is kell, ennél rám
jobban nem hasonlítót, nem találtam a családi albumban, remélem a célnak
megfelel, ekkoriban ismertem meg Zsivágó doktort a Híradó moziban, de pont nem az ő
körzetébe tartoztam. A legendás fapados mozi épületében ma a helyi tv van, a toronyház alatt, régi vágyam hogy egyszer feljutok a legfelső szintre és madártávlatból megcsodálom a várost, ez a toronyház akkora, hogy a Vekeri-tóról is látszik, arra kíváncsi vagyok, hogy a toronyház legfelső erkélyéről látható-e a zsugorodó tó. A Zsivágós kalandot kihevertem, csak a film zenéje üldöz azóta is, és a félelem, hogy a Gulág ma is működik,
Szép délutánt kívánok a vasárnapi
koszorúzáshoz.
Üdvözlettel Lulu Taar
JELENTÉS
Kedves Puska elvtárs, ezen beszámolómat kérem az előző jelentésemhez csatolni, mert néhány fontos momentumot kifelejtettem, kapkodtam, hogy még időben kiérjek édesanyámhoz a vasárnapi ebédre, nem mesélem el , hogy mi volt rajtam, míg átvágtam a nagy hídon eszembe jutott, ez bizonyára érdekli Puska elvtársat, hogy Pápainé Mása legjobb ruhája egy turkálós, tulipiros női öltöny, a 70-es évek nadrágkosztüm szabásvonalával, ez még Károlyi Csaba szerint is legalább 10 pontot érne egy Írók Boltja kvarteten, azért őt említem, az ÉS főszerkesztőjét, mert neki is a Basahalmon innen metszették el a köldökzsinórját. Az említett újság nem jár a Killer-házba, Irina takarékossági okokra hivatkozva lemondta, így el is vesztettük azt az olvasót, aki az újság rendszeres olvasója volt, s akit nem mertem megszólítani.
Pápainé Mása a konyhában, annak a helyiségnek nincs ablaka, megemlítette, hogy Hajdúné Olga irigykedik rá, hogy mindig rendesen felöltözik, de ő nem tud máshogy kilépni a lakásból, csak ha rendben van, ez az irigység, amit a ruházkodása a környezetéből kivált, s ami számos félreértést okozott már, gyermekkora óta üldözi, a háta mögött Lili bárónőnek szokták nevezik, pedig utálja az operetteket, pedig nekem a Zenés TV Színházban gyermekkorom egyik kedvenc operettje volt.
"Egy csók és más semmi" - satöbbi.
Mása mindig halálpontosan érzi Olga méregető tekinteteket, pedig Pápainé vadonatúj, márkás ruhái egy vidéki turkálóból származnak, mikor megkértem, hogy adja meg a turkáló koordinátáit, másfele terelte a szót, amennyiben Puska elvtársnak szüksége lenne arra az információra, hogy honnan öltözködik Pápainé, megpróbálom újra vallatóra fogni. Ezzel az aprósággal még kiegészítem a jelentésem.
Tisztelettel,
Lulu Taar
JELENTÉS
Tisztelt Puska elvtárs, küldöm a heti jelentést, hogy még ebéd előtt tájékozódjon a fejleményekről. "Pápainé jelenség örökké él." ez egy idézet, de nem tudom honnan vettem...
Pápainé fogsorából a hétvégén kiesett a tömés, a jobb kettesből, ezért fél pontot levontam megjelenéséből, vonhattam volna többet is, de elképesztő, hogy mennyibe kerül egy fogtömés, úgy tettem, mint aki nem látja. Pápainé megjelenését a nullától hatig terjedő skálán naponta osztályozom, pontjait a vérnyomás naplómban vezetem, így senki se láthatja Másám értékeit.
Kedden volt a legmélyebben, 2 és fél pontot ért el, a szokásosnál valamivel szakattabb volt, de úgy emlékszem, hogy volt fülbevalója, talán terepszínű, de még így is jól nézett ki, hét közepén fodrásznál volt, vajon miről beszélgetett a fodrásznővel?
Hétvégére, ez pénteken volt, öltözete magához tért, öt egész és két négyedet ért a folyosói kűrje, kár hogy nem volt hozzá népzene, de nem emlékszem miben volt.
A héten Pápainé hat óvodás csoportot fogadott, és 120 darab álarcot vágott ki, a meghívottak minden álarcot másmilyenre firkáltak össze, Pápainé azt állította, hogy az álarcgyártással különösebb célja nem volt, rosszat senkinek se akart, a maskarásokat azzal bolondította, hogy ha kolompolnak elűzik a telet, Pápainé szerzett egy kereplőt azt tekergette, majd rávette a 7 éven aluliakat, hogy sorjátékokban vetélkedjenek álarcban, a küzdelem alatt Pápainé 1287 alkalommal mondta különböző hangsúllyal azt, hogy nagyon jó.
Ez a nő nem jár bevásárolni, vagy titkos forrásból kapja a rávalót, állapítottam meg. A Közel-Keleti helyzetről nem tett említést, én se hozakodtam elő a 30 000 halottal, szerintem azt se tudja, hogy Aleppóban kimozdult a föld.
Kedves Puska elvtárs, mindig arra kér, hogyha van építő javaslatom, akkor azt írjam a jelentés végére. Arra szeretném Önöket tisztelettel megkérni, hogy Mása egyszeri fogászati kezelését a jobb kettesre, támogatni szíveskedjenek, hogy magasabb pontszámot érjen el a napi értékelőn, így nem tudja felvenni a versenyt más megfigyeltekkel. Pápainé meggyőződése, hogy az mindenkit, engem is érdekel, hogy mi van rajta, nem akarom kiábrándítani azzal, hogy engem más, irodalmi szempontok miatt érdekel az öltözék, nem pedig miatta, ne vegyük el Mása álmát, hogy ez nem így van, öltözzön, járkáljon bátran, és főleg ne fogja vissza jogos, már hibátlan mosolyát rajtunk.
Üdvözlettel, Lulu Taar
HÉTFŐ REGGEL
Olga
Már 10 óra.
Mása
Már 10 és Irina még sehol.
Olga
Lehet, hogy villamossal jön.
Mása
Már jár a villamos, de hogy jönne villamossal, mikor gyalog jár. Biztos megint jelentést kell írnia Puskának. Te írtál már neki Olga
Olga
Volt nekem időm erre, olyan rövid a hétvége, a gyereknek sikerült megtanulnia a Reményhezt.
(Mása felemeli a fejét, ma egy egyszerű Léda kalap van rajta pár pávatollal, és belekezd a versbe, tekintete a Távolba néz, körbejár, majd kiválaszt a plüss halomból egyet.
"Égiekkel játszó, földi tünemény, .....)
Olga
pszt Mása, megfordult a kulcs a zárban, aligha nem megérkezett a mi Irinánk, remélem sikerült melegen öltöznie, folyton fázik, egész nap ki se bújik a kabátjából.
Mása
Mert mindig kinyitod rá az ajtót. ( Irina belép, egy ócska kabát van rajta) Irina, már úgy vártuk, majd bele döglöttünk, írtál Puskának, na vetkőzz le, aztán olvasd.
Irina
Mindjárt, mindjárt, vissza kellett mennem, elfelejtettem bevenni a gyógyszereim. Tegnap kiment a fekete kabátomból a cipzár, még jó hogy megtaláltam ezt az ezerévest, már ki akartam dobni, ebbe kihúzom valahogy ezt a telet. Olga kedves ír ma a gyerek valamiből dolgozatot.
Olga
Megint biológiából, megőrülök attól a tankönyvtől.
Irina
Jaj, tudtam, az a biológia tanár egy istencsapás. Mit akar már megint? Miért kell minden órán dolgozatot írni szegény gyerekeknek. Miből írat?
Olga
Azt hiszem az ízeltlábuakat.
Irina
Szőrös a lábuk. (Irina megborzong) És a Reményhezt sikerült megtanulnia, mintha ma lenne, 50 éve nem tudom elfelejteni (Irina szaval )
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okosfejével
biccent, nem remél
.Én is így próbálok csalás nélkül
szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejsze suhanás játszik
a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok
Mása
Irina, nem ezt kellett a gyereknek megtanulnia, hanem a Csokonait, miért nem írod fel, hogy mit adtak fel.
Irina a táskájában kotorász.
Mása
Kézzel írtad?
Irina
Dehogy írtam kézzel, akkor nem látja meg Puska, elromlott a szép írásom, fent van Facebookon.
Olga
Hál istennek, ott van helyesírás javító.
Irina
Olga drágám bocsáss meg, hogy szólok, hogy abban a facebookos felhívásban, amit pénteken kiraktál, az alsó tagozatos egybeírva és külön írva is szerepel.
Olga
Tudom, csak nem akartam velük kötekedni. Az egyik alsó tagozatont én írtam a másikat a központ, Darszi magyar szakos, csak ki tudja javítani.
Mása
Kit érdekel, hogy írja a központ azt, hogy alsó tagozat.
Irina
Mása ugye csütörtöktől szabadságon vagy.
Mása
Rám fér már, még lesz 12 farsangom addig.
Irina
Szeretnél terápiára menni.
Mása
Szeretnék, de nincs rá pénzem.
Irina (felnéz a mobiljáról)
Na, meg is van, ez még csak olyan nyersanyag, megköszörüli a torkát)
Tisztelt Puska elvtárs, hétfő reggel van, az a bizonyos örök hétfő, négy órakor keltem, beleolvastam ebbe abba, Csehov Három nővérébe, pedig a József és testvéreit kellene olvasnom, s akkor bevillant, hogy Pápainé, a mi Másánk hét közepétől szabadságra megy, egyébként stabil, életerős alkat, mint egy kocsányos tölgy, de nehogy lelki békéje felboruljon, minden féreg mint tudjuk belülről rág, rendszeresen elvonul néhány napra önismereti terápiára, igen ám, de egy ilyen lelkierősítőnek megkérik az árát, azzal a kéréssel fordulok Puska elvtárshoz, hogy amennyiben nem áll módjában a fogorvosi kezelés költségeit rendezni, akkor legalább erre a terápiára legyen szíves egy méltányos keretet biztosítani számára. Papainé egyébként nem árulta el, hogy hova jár, de ezt derítse ki Ön.
Tisztelt Puska elvtárs elhatároztam, hogy mindenképp megdicsérem azt a piros kötött sapkát, amit mostanában visel, engem Velencére, de még inkább Firenzére, és a művészeteket pártoló Medicsiekre emlékeztet, mi itt csak egy amatőr színjátszócsoport vagyunk, bevételünk elenyésző, de Önnek grandiózus tervei vannak a helyi teátrum jövőbeni szerepéről, és ennek örülünk.
Lefekvés előtt a József és testvéreit olvastam, tudom hogy nem lehet itt előadni, Thomas Mann, ha itt élne rengeteg baj lenne vele, kuksoljon csak ott Münchenben, de mégis valahogy nekem az a csalóka érzésem támad, hogy Ön feltűnően hasonlít és itt nem a külsőségekre gondolok, Jákob ősatyára, ha Dárszi segédrendező úr egyszer túl tenne önmagán, és nem a robot színházban gondolkodna, úgy a legjobb választás az lenne, ha Ön lenne Jákob ősatya. Találkozott-e már Puska elvtárs angyallal? Amennyiben igen, kérem ne ijedjen meg tőle, ne is toloncolja ki a városból.. Amennyiben az angyal verekedést kezdeményez, ne bocsátkozzon harcba, csak szelíden vendégelje meg.
Látom Önt hivatali szobájában, ahogy fogadja az újabb és újabb delegációkat:
"Két rabszolga szolgált föl frissen mosott vászonzubbonyban, az öreg Madai és az ifjú Mahalálél, s a gyékényszőnyeg körül vánkosokra guggolva (mert Jákób ragaszkodott ehhez az ősi szokáshoz, és nem akart tudni székreülésről, amint ez a város előkelőinél a keleti és déli nagy birodalmak példája szerint járta) fogyasztották el a vacsorát: olajbogyót, gödölyesültet s melléje jó kemah-kenyeret, végül szilva- és mazsolabefőttet rézserlegekből és szíriai bort hozzá színes üvegkelyhekből. Közben vendég és házigazda közt meggondolt beszélgetés folyt, amelyet legalábbis József feszült figyelemmel követett - hol magánjellegű, hol közérdekű beszélgetés, az isteni dolgokról éppúgy, mint a földiekről, s még politikai hírekről is"
Olga
Irina drágám én ezt a József és testvérei részt kihagynám, senki se olvassa manapság Thomas Mannt, az viszont, hogy a terápiát megemlítetted helyes, Almásssy Kittit és Csernust viszik, mint a cukrot.
Mása
Nem túlzás ez a kérés, hogy fizesse ki a terápiát.
Irina
Ne legyél már ilyen szégyellős, agyon dolgoztad magad az álarcokkal, ki tudna ebből a fizetésből terápiára járni. Akkor mehet a Mentés a Facebookra.
Olga
Mehet.
.Irina
Valamit elfelejtettem.
Mása
Mit drágám?
Irina
A Cseh-Bereményi-Petri utánzatú várostörténeti verseket megemlíteni Puska elvtársnak.
Mása és Olga egymásra nevet
Mása
Te kis Csacsinszka.
Olga
Te kis nyulacska, Puska elvtárs mindenről tud, azt az oldalt is feltörték, Darszi már dörzsöli a kezét, mit gondolsz mi mit csináltunk hétvégén.
BIZALMAS JELENTÉS
JELIGE: AHAROMNOVER
Tisztelt Puska elvtárs, mint azt Ön is látja amatőr társulatunk, aminek neve a neve Három nővér lett, apróbb gondokkal küszködik, nem mindent mondok el Olgának és Másának, ezt tekintse bizalmas jelentésnek.
Társulatunk toronymagasan legtehetségesebb tagja Mása, Jászai Mari óta nem volt ekkora primadonnája a magyar színháznak, tévedésből tantóképzőt végzett, míg 30 év után, akárcsak Sziddharáta megvilágosodott a fügefa alatt, ott hagyta a pedagógus pályát, hogy nálunk építse újra személyiségét, becsületére legyen mondva az iskola azóta nem is érdekli, a pályatársak küzdelmei sem, szerény lehetőségeink között, emberek vannak itt is, már csak pedagógia problémákon gyötrődik. Most pedig néhány remek alakításának gyatra leírásával szeretném a mi Másánk színésznői vénáját Önnek bemutatni.
Augusztus vége felé jártunk Olga szabadságon volt, a gyerek könyveit fedte be, Mása aznap tűzpiros cipőben jött, s igen szívélyes volt, de ez alaptermészete, mikor váratlanul tűzjelzést kaptunk, ez engem rendkívüli módon felzaklatott, mert a riasztó-naplót Olga vezeti, s most rám bízta a füzetet, de szerencsére hamarosan megérkezett Fedotyik alhadnagy, akit mi egymás közt tűzlovagnak hívunk, Fedotyik termetre vékony, közép magas 65 év körüli, piros arcú, kedélyes férfiú, aki rögtön kiszúrta Mása tűzpiros cipőjét,
Masa, ahogy egy úri asszonytól illik az ilyesmi megköszönte a dicséretet, a lovag úgy találta, hogy jót tesz velünk, hogy máskor ne ijedjünk meg, ha itt a helyszínen elmagyarázza a riasztó berendezés működését, ami egyébként a az Építünk szerkesztőségben van a falra szerelve, valamennyien Natalja Ivanovna a francia tanárnő, Szofia a szerkesztőségi titkár ott álltunk a riasztónál, látszott hogy a Tűzlovag élvezi a helyzet, Mása okos kérdésekkel bombázta. Nekem közbe dolgom akadt és rendkívül hálás voltam, hogy Mása szépen elbeszélget a Tűzlovaggal, ekkor én mint ahogy azt kell beírtam a naplóba, hogy riasztás volt, de rossz helyre írtam, szegény Olga mikor visszajött, majdnem agyvérzést kapott, mert az egész naplót át kellett dátumoznia.Két nap múlva a lovag visszatért, majd megint. Már most mi lesz itt, tűz sincs, riasztás sincs és ez ide fog járni?Eljött az advent mire magamhoz tértem. A Tűzlovag bedugta a fejét, s azt kérdezte rosszkor jöttem. A mi Másánk felpattant a forgószékről, a hangja megtelt érzelemmel. - Maga soha nem tud rosszkor jönni - monda és elvonultak.Ugyanez megismétlődött szilveszter előtt, akkor már nem bírtam tovább. - Nős? - Nem - mondta mosolyogva Mása - egyedül él a huszonnégy emeletesben.
- Hol?
- Közép tájon.
- Oda van érted, miért nem szilveszterezel vele.
- Nem az esetem, öreg hozzám, inkább hozzád való.
Meg kell mondanom, hogy feldühített Mása kacér viselkedése, s hogy így utánam akarta hajítani a lovagot, de gondolom ez csak egy amolyan, hogy ugrik ki a nyulacska a bokorból volt Sztanyiszlavszkij módszerével, mit talán a Darszi féle dramaturgia talált ki, és várta a reakciót, Mása feltételezte, hogy nekem ez mindegy bárki lehet, és a játék hevében megsértett. Másának, mint született tehetségnek nem sok kellék kell, szinte kellék nélkül is alakít, vagy egy mobillal, a mobil mindig jól jön, jókor szól, arról nem tehetek, ha akarom, ha nem akkor is hallom legalább az egyik felett.
Mása egy régi ismerősét hívta fel, hogy felköszöntse az 50. születésnapján, azt hiszem néhány nappal korábban megsértettem valamivel Mását, de amit az lenni szokott, aki sért semmire se emlékszik, viszont a sértettben lesz egy gyógyulni nem tudó seb, amire a gyógyszer egy visszasértés. Mása kiment a telefonnal, majd boldogan visszajött, és előadta, hogy ez az ismerőse boldogtalan, nincs gyereke, próbáltam védeni a helyzetet, hogy 50 éves férfinek még lehet gyermeke, Mása, neki több gyereke is van, nekem nincs gyermekem, tovább nyúzta a dolgot, hogy annak az embernek az élete mennyire semmire se jó, értéktelen, akinek nem született gyermeke, láttam az arcán, hogy most elégtételt vett a sértésemért, nem tudom, hogy miért is kegyetlenkedett, abban biztos voltam, hogy szándékosan tette.
Ön szerint Puska úr van különbség a szándékolt sértés és a véletlen sértés között, a szándékosan kitervelt sértés, a másik meggyötrése emberi gyengeség vagy már bűn, na persze ahol három nő van összezárva ilyen megesik, vagy Mása csak úgy viselkedett, ahogy azt Darth Vader segédrendező elvárja tőle, hiszen a pótlékért mégis csak tenni kell valamit, vagy ilyenről szó sincs, részemről az egész valami túlérzékenység.
VALENTIN-NAP
JELIGE: A HAROMNEVER
Tisztelt Puska elvtárs,
Valentin nap reggelén kitört a Killer-házban a balhé, amit én okoztam, azzal hogy meguntam Mása ötleteit, hogy mivel virágoztassam fel ennyi fizetésért a pince színházat.
A két szereplős jelenetben Mása a fejébe vette, hogy nekem a pince fölötti galériát a pártfogsomba kell venni, mert Olga elhanyagolja, tele van feladattal, nincs ideje ilyesmivel vesződni, keressek fel festőket és szervezzek kiállításokat.
Másának már előzőleg is voltak jó ötletei, hogy szervezzek irodalmi klubbot, és tartsak biblioterápiás foglalkozásokat.
Puska úr, ha más nem, akkor Ön tudja a jelentésekből, a Facebook bejegyzéseimből, hogy utálom a biblioterápiát, az Utas és holdvilággal próbálkoztam, de belebuktam, másrészt kialakítottam egy olyan módszert az olvasására, ami lassan számomra is követhetetlen, nem volt még olyan irodalmi mű, amit egyszerűen megértettem volna.
Ahogy én olvasok, úgy nem is lehet olvasni, egy agyrém, amit csinálok, és Mása most azt akarja, hogy én ezt a kórságot terjesszem, nem vagyok se az írók, se a könyvek barátja.
- Másenyka - mondtam - dehogy fogok itt bármibe is, én elvagyok otthon a könyveimmel - szerintem Mása minden szövegemet ismeri - két évvel a nyugdíjazásom előtt nem kezdek semmibe.
Erre ő.
- De lerakhatnád az alapjait.
- Majd, ha fagy Mása, annyit alapozni, itt még ember nem alapozott, mint amit én összealapoztam, Darth Vader segédrendező úrnak pedig az az elhívása ebben az amatőr színtársulatban, hogy felszámolja az alapokat, szétrúgja, megszüntesse, maholnap helyettem egy fehér színű, Irina nevű robot fog az olvasókkal foglalkozni.
Azt hittem Mása leszáll végre rólam, de nem, újrakezdte a galériával, hogy azt nekem kellene csinálnom, csakhogy nekem a Facebookon saját galériám van, Van Gogh, Rembrandt, Marc Chagall képekkel, csak nem fogom az időm elfecsérelni.
- Tudod ki csináljon itt Dárszi segédrendezőnek galériát, aki 50. 000 forintos pótlékot kap kedves Mása.
Elismerem, hogy ez kegyetlenség volt, de ez az igazság, Mása különbön is azt hangoztatja, hogy az embernek ki kell állnia magáért, nos kedves Puska elvtárs úgy gondoltam, hogy kiálltam magamért, még olyanokat mondtam, hogy 2 év múlva, ha megszabadulok Darth Vader segédrendező úrtól, akinek fővárosi kapcsolatai vannak, akkor előszedem és rendezem a dolgaim, de ameddig ebben a pincében rohadok, szó sem lehet róla, senki soha nem kapcsolhatja össze az írásaim Darth Vaderrel, mert itt minden általa történik, még valaki azt hiszi, hogy nekem a gonoszság, a sötétség, ez a hatalom a mentorom.
Mása is kizökkent tölgyfaságából és valami olyasmit mondott.
- Hogy akiben annyi gyűlölet van, mint bennem, az gonosszá válik.
Ezen aztán jól felhúztam magam, Mása képtelen eligazodni a helyzetben, és más bőrére játszadozik, hirtelen megvilágosodott számomra miért pont Mása a partnerem, hogy mi köze van Darth Vaderhez, annyira felháborodtam a történteken, hogy meglehetősen feldúlva és az egész Killer-házat a pokolba kívánva mentem be ezen a bizonyos február 14-én a pinceszínházba.
Mása már bent volt, Olga a helyén ült, a termet már berendezték, mert Mása óvodásokat várt farsangozni, de még előtte kihallgatást kért Olgától, hogy rendeződjön az előző napi duettünk, de most egy hármas improvizáció kezdődött.
Olga nem volt a helyzet magaslatán, mikor a pince végéből Mása előbukkant és ahogy hozzánk ért, én ott álltam a pultnál, és a két horgolt tacskó kutyát rendezgettem a pulton, igen hatásosan azt mondta.
- Most már én érzem rosszul magam a pótlék miatt, azt se tudtam, hogy ti mennyit kerestek, fogalmam sincs, hogy miért kaptam.
Mása elmondta a történet előzményét, hogy keresték meg, ki értesítette, hányszor telefonáltak neki, hogyan fogadta Darth Vader a megszokott jelmezében, halásznadrágban és Darth Vaderes pólóban, hogy kérdezte meg, hogy mennyit szeretne itt keresni.
- Tőlem ezt a segédrendező még sohasem kérdezte meg, mennyit szeretnék keresni, pedig 38 éve egyik pincéből a másikba dugnak, Mása pedig csak most ébredt tudatára, természetesen Mása olyan tehetséges, mint a nap, de nekem van egy színész 3-s diplomám, ami Másának nincs, de természetesen ezt be fogja pótolni, a diplomám semmit sem ér. Olga rendkívül megértő volt. Mása történetének végén azt találtam mondani, mert ez rég piszkált, hogy a történetnek ez a része valószínű, hogy igaz, de lenni kell egy háttértörténetnek is, hogy ez miért alakult így. Mása erre sírni kezdett, hogy ő világéletében becsületes ember volt, nem tudja, hogy ezek a dolgok miért történtek, ő az egészben vétlen, megkérték, hogy mondja meg mennyi a fizetési igénye, Darszi segédrendező nem adott annyit, csak ennyit.
Én pedig dühömben elkezdtem sorolni magamban a színjátékainkat, hogy hányszor kaptam rajta Mását, ha egy írással elkészülök, akkor évek óta mindig azt írom a Facebook bejegyzésben megjegyzéshez, onnan tudom, hogy rendben a szöveg, hogy KÉSZ.
- Tudod Mása, ezt az egészet el is hinném, ha nem minden nyugtát úgy írnál alá, hogy KÉSZ - ez kibukott belőle.
Nem különösebben lepődött meg, mert azt mondta, az a neve. Valóban az, ha összeolvasom a kezdőbetűit KÉSZ.
Sikerült, amit Darth Vader segédrendező úr kifundált, összeugrasztott minket, elegünk volt egymásból. Délutánra a társulat lenyugodott, bár a díszletbe megint beleütöttem az orrom, a verskör előtt, Valanetin napi versekkel és novellákkal készültek, szóltam, hogy talán mégis jobb lenne a hét bohóc álarc háttér nélkül verseket mondani.
- Mit csináljak csak ez az egy termünk van - csattant fel Olga, én pedig nevettem,
Mása pedig leszedte a bohócokat. A Tűzlovag talpig jegeskékben megint megjelent, rá se néztem, Mása is zordan fogadta, szegény ember próbált valami kedvet vinni a délutánba, de bennünket nem lehetett kiolvasztani.
A verskörből semmit sem hallottam, csak egy verset a Reményhez-t, ekkor megint felröhögtem, amikor volt egy kis szünet Thomas Mann József és testvéreiből olvastam az NÉV részt, nem tudok elszakadni attól a szövegtől, megint annyi izgalmas dolog bukkant elő, majd megírom, Puska elvtárs is elolvashatja.
Az este végül is már majdnem szép volt, Mása felszabadultan a verskört vezető, már nyugállományú, nagy művésznővel, az árnyék mentorával, a pinceszínház valamikori vezető primadonnájával, Kakukknéval kölcsönös frizura és öltözet dicsérgetésekkel, mint kik ezer éve ismerik egymást, elhagyták a Killer-házat
.Arra gondoltam, tojok én erre az egészre, ha otthon Thomas Mannt olvasok, valaki pedig, talán egy fordító, mintha Eörsi lenne a neve, azt súgta volna, ne törődj te ilyesmivel Irina, ezek látszat dolgok, a hatalom ócska színjátékai, foglalkozz a Pandora szelencéjével, én akkor erre az Eörsire néztem, de hisz csak a Remény maradt benne, a fordító pedig bólogatott, igen a Remény, olvasd el, nem kell hogy a barátja légy.
Szép napot Puska elvtárs, ez jól sikerült,
LULU TAR
AHAROMNEVER
helyzetgyakorlat
IRINA
(Szabóné) egyedül van egy a pince egyik előszobájában, ahonnan ajtók
nyílnak, de mindegyik ajtó zárva van, a polcokon akták vannak, régi
iratok, a címkéjük látható, jelentések, statisztikák, munkatervek. Irina
nézelődik, leolvassa a címkéket.
Attól frászt kaptunk, amikor Darth Vader segédrendező úr, februárban is halászgatyában azzal állt elő, hogy helyzetgyakorlat lesz, és egyenként felszólított minket, hogy beszélgessünk a ház szellemével, Mása és Olga persze felmentést kapott, mert nem a vajszín városban laknak, bemutatták a lakcímkártyájukat.
Na
Irina, akkor kezd el a mesét - a segédrendező engem gyötört,
szerencsére valami fontos ügyben berendelte Puska, úgyhogy elhúzott.
Tárgyalják a mannát, az alig ha lesz akkora, mint a tavalyi, de Darszi majd kimagyarázza, hogy kevés mannáért is tudunk játszani, sőt
manna nélkül is, itt Darth Vader Jézus csodálatos kenyér szaporítást
szokta bemutatni papírtányéron, egyszer volt egy magányos performansza a
városháza előtt vízen járt, de elsüllyedt.Régi ez a pince, 1907-ben
ásták ki, akik most az utcán járnak semmit se tudnak róla, azt se
tudják, hogy alattunk egy pince van, két órán át bombázták a várost, 300
halott volt, de Killer bútorkereskedő háza megúszta, a zsinagógát és az
állomást lebombázták. Mása szerint a terápiára helyre zökkenti az
embert, ez a színjátszókörösdi is csak egy próbálkozás, nem hiszek
benne. Mása szabadságon van, mind a hárman köhögünk, mint egy csorda
szamár, Mása köhög a legjobban, Olgának dolga van, nincs kivel játszani.
Irina
benyit az egyik szobába, egy férfi ül az írósztalnál, körülötte
szótárak, zöld éjjeli lámpa világít, a falakon bohóc jelmezek, a comedia
dell arte szereplőinek ruhái.
FORDÍRÓ
Hogy halad a darabbal Éva?
IRINA
Ó, tudja a nevem, azt hittem Irinának fog szólítani
.FORDÍTÓ
Az csak egy szerep, maga imádja az álruhákat, haza megy és máris beleképzeli magát valakinek a szerepébe, azt hiszi, hogy az a szabadság, ha nem azonos önmagával, majd mások megküzdenek a gonosszal, a kisujját sem kell mozdítania.
IRINA
.Az egyszerűség kedvéért, maradjunk ennél a névnél, csak jelzem, hogy Jákobnak is legalább két neve volt.
FORDÍTÓ
Mi is volt a másik
IRINA
Megküzdött az angyallal és az új neve, Izráel lett. (A jelmezeket nézi) Igen, a darab, amit most fordít, arra gondol. Hogy is boldogulok? Nehezen, megszerettem Lou-Salomét.
Lou
Andreas-Salomé Szentpéterváron született 1861. február 12 én, meghalt
Göttingenban, 1937. február 5. orosz pszichoanalitikus és írónő. Széles
érdeklődési körének köszönhetően barátságot kötött számos nyugati
gondolkodóval, például Nietzschével, Freuddal, Rilkével. Ilyen
pedigrével kevesen rendelkeznek, Lou vagy Lulu igazán jó téma, mivel
feldolgozhatatlan, szét lehet törni, a kis tükördarabokba bele lehet
nézni, egy aprócska tükörcserép már elég egy előadáshoz, de sohasem
lehet összerakni, nincs teljes kép, csak töredék.
FORDÍTÓ
Eljátszaná?
IRINA
Ön eljátszaná Schwarzot, a festőt, hogy megfesse Lout. Maga azt hiszi, hogy mert fordít, mert verseket ír, hogy rögtön pszichiáter is, egy Freud professzor. Frank Wedekind a szerző, aki miatt most ott görnyed az asztalánál egy amatőr szichodráma csoportnak veszélyes, ez a folytonos játék a feketével és a fehérrel, ahova nézek Mása, Olga, a francia tanárnő, az Építünk Szonyecskája fekete-fehérben van, utálom ezt a két színt együtt, fehér és fekete, tudja ha összeszámolom, hogy nekem ez a Lou, aki ebben a darabban szerepel hány darabra tört szét, akkor máris 5 -nél tartok, és ez még csak a kezdet.(Irina a jelmezeket nézi, a Pierrot leveszi)- Lulu, tehát fehér, csakhogy Pierrot, férfi, máris megsértettünk egy szabályt, hogy Pierrotot férfinek kell játszania, női Pierrot akar, nézze csak meg Picassót, na és a festő neve, aki megfesti a Pierrot ruhába bújt Lulut, a darabban Schwarznak hívják, ez már magában megvisel engem. A festő fekete. Túl sokat tudok Pierrotról, aki ennyit tud, az nem játszhatja el önfeledten, aki ismeri Capek darabját a Végzetes szerelem játékáról, az nem akar Pierrot lenni, nem akar a szerelembe belehalni, micsoda képtelenség, hogy Lulu legyen Pierrot.
FORDÍTÓ
Jó, próbálja el mondani mi zavarja a szövegben.
IRINA
Nem
bírom, ha a művészet hasznáról, vagy értelméről beszélnek nekem,
meguntam, haljon bele az ember, mint egy bohóc, abba hogy fest, zenét
szerez, ír?
FORDÍTÓ
Az Ön olvasatában Lou Salome belehal.
IRINA
Nem.
FORDÍTÓ ( feláll)
Akkor mi történik?
IRINA (leveszi a Pierrot jelmezt)
Kizárja a külvilágot, megteremti a saját világát, de én Szabóné vagyok, mint azt tudja, semmi közöm a művészethez, Pápayné naponta elmondja, hogy terápiára jár, de nincs az a terápiára, nincs az a színház, ami rajtam segítene, innen csak a halál szabadít ki, vagy ha kibírom azt az időt, míg nyugdíjas leszek. 12 évet kibírtam, hátha kibírom még ezt a kettőt, és akkor Darth Vader semmit sem tehet, hiába akar pszichodrámát, hiába teremt helyzeteket, hiába provokál.
FORDÍTÓ
Felveszi. (hozzávágja a jelmezt)
IRINA (eltűnik a paradicsommadaras spanyolfal mögött.
FORDÍTÓ (Egy részt próbál a szövegből. Hangosan olvas)
IRINA (Lulu) bekiabál a spanyolfal mögül.
FORDÍTÓ
Ma már komplett kosztümben táncolják őket.
IRINA (Lulu)
Természetesen. Tartson velünk. Öt percen belül színpadon kell lennem. Én szerencsétlen.
FORDÍTÓ
Egészen elfelejtettem - mi a balett címe?
IRINA (kuncog)
Dalai láma
FORDÍTÓ
Azt hittem, a bolondok házában van.
IRINA (Lulu)
Ön Nietzschére gondol.
FORDÍTÓ
Igaza van. Mindig összetévesztem a kettőt. Talpra állítottam a buddhizmust.
IRINA (Lulu)
Talpáról ismerni meg a költőt. A Coricelli lány úgy táncolja az ifjú Buddhot, mintha a Gangesz partján pillantotta volna meg a napvilágot.
FORDÍTÓ
Amíg az anyja élt, a lábával táncolt.
IRINA(Lulu)
Amikor felszabadult, az értelmével táncolt.
FORDÍTÓ
Most a szívével táncol.
Irina kilép a spanyolfal mögül.
FORDÍTÓ
Ha ezt Schwarz le tudja festeni, ez inkább Picassó ecsetjére való.
IRINA (Lulu)
Ne
okoskodjon annyit, Pierrot is legyek, Buddha is legyek, Lou Salome is,
ez van, máskor bújtasson csadorba, úgy egyszerűbb lesz. Majd máskor
meggondolja, hogy mit fordít le, és milyen szavakat gyömöszöl a számba,
én nem tehetek arról, hogy időnként bizonyos részeket kiemelek egy
szövegből, és megjegyzem őket. Hol a sminkasztal? Járt már Berlinben?
FORDÍTÓ
Jártam.
IRINA
Mikor
FORDITÓ
1984 -ben
IRINA
Nyugat-Berlinben, ( a fordító bólogat). Akkor látta Gorkij Nyaralókját, és a nyírfaligetes színpadot.
(részlet a darabból)
FORDÍTÓ
Nem láttam.
IRINA
Engem persze nem ez érdekel, hanem azok a 20-a és a 30-as berlini évek.
FORDÍTÓ
Mit akar tudni?
IRINA
Nem tudom kifejezni, valami hangulatot, hogy beleéljem magam a szerepbe, szeretném tudni, hogy mit akart Erika Mann és Kalus Mann.
FORDÍTÓ
Thomas Mann gyermekei, nekik mi közük a darabhoz?
IRINA
Erika
Mann 1905-ben született Münchenben, apja kedvence, érettségi után
Berlinbe megy, hogy színészetet tanuljon, kisebb darabokban is fellép,
többnyire botrányos előadásokban, 1926 - ban férjhez megy annak ellenére
hogy Pamela Wedekindbe szerelmes, igen jól hallja, a lányka apja Frank
Wedekind, akinek a darabját Ön éppen most fordítja. Klaus Mann 1906-ban
született, tehetséges, de kezelhetetlen, Berlinbe akar menni, a
szülők ellenzik, hogy Klaus is belekeveredjen a színház-i világba,
Thoma Mann szerin Berlin olyan, mint Szodoma.
FORDÍTÓ
Felesleges összefüggések. Egyébként túloz, nem hiszem, hogy Thomas Mann ezt mondta.
IRINA
Klaus
Mann mégis a nővére után megy Berlinbe ugyanezt a lányt, Pamela
Wedekint 1926-ban Klaus eljegyzi, de Klausról ekkor már köztudott, hogy
homoszexuális, és Erika is.
FORDÍTÓ
Pamela
Wedekind nem lehetett könnyű helyzetben, de gondolom a papája nem
befolyásolta a Lulu után a lánya kicsapongásait, egyébként a két
Mann-nak semmi köze az egész darabhoz, hacsak a hatását nem sózzuk a
nyakukba.
IRINA
És Kafka.
FORDÍTÓ
Mi van Franz Kafkával, túl sok dolog van felettünk.
IRINA
Csak egy könyvtár. Kafka 1912. február elsején látja a darabot Prágában, Lulut Wedekind felesége játssza. "
Az asszony tiszta, éles, metszett hangja. Keskeny, holdsarló formájú
arc. A nyugodt, álló helyzetben oldalra elágazó comb. A darab tisztasága
visszatekintve is, úgyhogy nyugodtan és öntudatosan megy haza az ember.
A nagyon is szilárd alapozás és a mégis hidegen hagyó idegenség
ellentétes benyomása." Berlinben betiltják a darabot, Thomas Mann benne
van abban a bizottságban, amelyik szavazat többséggel a darabról dönt, a
betiltás ellen szavaz.
FORDÍTÓ
Ezt
a darabot most adjuk elő. Érti? Most. Semmi köze hozzá Lou Salomének, a
homoszexuális Mann testestvéreknek, és Wedekind Pamela nevű lányának,
és az is mindegy hogy szavazott Thomas Mann.
IRINA
Akkor nem tudom, nem tudom eljátszani Lulut, látnom kell Berlint!
FORDÍTÓ
Ha már ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy lásson valamit, akkor talán eltévesztette a helyszínt, mert mint Irinának Moszkvába kellene vágyakoznia.
KIS JELENET
IRINA megint ott áll a pincelejáró előterében Pierrot jelmezben.
A hétvégén beleolvastam a Három nővérbe, de minden összekeveredett a fejemben, most ha valaki belenézne olyan, mint egy kaleidoszkóp, ha megrázom a fejem változik a kép.
Pénteken megérkezett a központból Andrej, fütyült és rendebe hozta Mása forgószékét és megnézte a zárakat, de ennek így semmi értelme, Csehovot összekeverni Wedekinddel, nem is ismerték egymást.
Darth Vader tehát megbízta Andrejt, hogy fütyöljön, mit tehet szegény Andrej, alkalmazott, ha Darth Vader azt mondja, hogy fütyüljön, akkor fütyül, csakhogy Csehov tisztán és világosan megírta, hogy Mása fütyöl, de ma Mása nem fog fütyülni, mert szabadságon van.
Szabóné/Irina a kosárból, tele van bábokkal, kiveszi a három fejű sárkányt, a kezére húzza és köszön a fejeknek- Jó reggelt Mása, Jó reggelt Olga, szervusz Irina. Kezdjük egy kis Csehovval, a ma reggelt. Megengeditek, hogy Süsünek hívjalak benneteket. (A három fej biccent, és ahogy a birkák szokták azt mondják meeeeeeeeeeg). IRINA, mint egy leckét felmondja a szöveget.
Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 21. szám
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: KÉT BEMUTATÓ
(Három nővér - Az új rokon)
A Vígszínház parádés szereposztásban és rendezéssel színre hozta Csehov drámáját. Három moszkvai lány, három tábornok-árva története, ki vidékre kerül, egy helyőrségi városba, ott csöndesen elszárad, kiábrándul, megöregszik. És? Olga tanítónő, aztán igazgatónő. Mása, egy gimnáziumi tanár felesége, beleszeret az őszülő ezredesbe, kit áthelyeznek. Irinának, a postáskisasszonynak párbajban megölik vőlegényét. És? A katonák, kikkel csókolóztak, gitároztak, ozsonnáztak, elmennek. És? Az élet is elmegy, a fiatalság. Minden elmúlik, változik, semmi sem oldódik meg. És? Az írónak nincs más mondanivalója, sem az, hogy ez helyes, sem az, hogy ez helytelen, semmiféle állítás, vagy tagadás, védelem, vagy vád.
KILLER HÁZ
Irina a számítógép előtt ül és ír.
Olga rendet akar csinálni, az első lépés, hogy a raktárból egy iszonyúan zörgő kocsin, aminek olyan a hangja, mint amin régen a szülészeteken az újszülötteket szállították az anyjukhoz, égtelenül zörög, kitoljuk a folyosó végére a leselejtezett könyveket.
A hangra Natalja a francia tanárnő felkapja a fejét az irodában, én pedig ahogy tolom a kocsit, mindig megdöbbenek, hogy nem az ül az irodában, akit megszoktam ott, nem a gazdasági összekötő, és nincs az ablakban egy éhes macska, akit etetett.
A Killer-ház udvarára időről időre betéved egy kóbor macska, mi ketten M-el, így hívták az összekötőt, nem bírtuk elviselni az éhes macskákat. Az Építünk szerkesztőség elé érek, itt elfog a rossz érzés, de felkapcsolom a villanyt, nincs nekem semmi közöm az ajtón túli világhoz, a törölt könyveket az asztalra pakolom, nincs semmiféle rendszerem, feleslegesen törődnék azzal, hogy hogyan pakolok, mert ahogy eljövök, Olga azonnal hátrajön és újra pakolja a könyveket, próbáltuk megfejteni Másával, hogy ezt miért csinálja Olga, de nem jöttünk rá.
- Lehet, hogy Olgának mániás depressziója van, ami a pakolásban és egy ezüst színű ollóban ölt testet, Olga mindennap megnézi, hogy megvan az ezüst színű ollója, ha nincs a harmadik fiókban, akkor kétségbe esik és kinyomozza hova lett, én például rá se merek nézni Olga ollójára, Olga annyira imádja ezt az ollót, hogy észre se veszi, hogy kilazult benne a csavar, szinte használhatatlan.
Olga dönt a könyvek sorsáról, Mása pedig kitépi a lapot, amint a könyv vonalkódja van, és beleüti, hogy törölve, időnként szól.
- Gyere Irina, nézd meg, hátha találsz valamit.
Vissza kell fogni magam, otthon nem férek a könyveimtől, néha Mása odahoz valamit a munkaasztalomhoz, elég jól eltalálja, hogy minek fogok örülni, megkapom Eco a Nyitott mű könyvét és a Csúf történetét, azt a könyvet, amitől tartottam, én húztam ki a kupacból: az a címe, hogy A lélek színháza: A pszichodráma és az önismeret útjai.
Nem akarok semmi ilyesmibe belefolyni, de hazavittem, felraktam a polcra, de csak annyi jutott eszembe, hogy két hete nem töröltem le a hideg szobában a port., nem tudom fűteni, majd ezt a könyvet is belepi.
Egyébként jól elvagyunk, senki nem szól egy szót sem, csak a Törölve bélyegző hangja, jól oda kell sózni vele a lapra, hogy látszódjon, töri meg.
Olgát a kutyás könyvet érdeklik, Mását a néptánc és a faragott tulipánok.
B. bejött egy délután, két éve nyugdíjas, ritkán jön, Olgával ültünk a pultban, s azt mondta, hogy a könyvtár 20 éve költözött a Piac 68-ba, kellene valami megemlékezés. Olga bólogatott, B. rám nézett, olyan hülye vagyok, mint mindig, felajálnkoztam, mint egy vágóhídi birka, hogy majd összeszedem az anyagot.
Olga annyit mondott, hogy az ilyen feladat, mint a visszaemlékező kiállítás a kreatív kollégáknak való. Nyakig vagyok a Killer-házban, Killer Edében, a bútorboltjában, Pavlovits Károly építész úr ismeretlen életében, és akkor még itt van Irén története, ami nagyjából az én gyerekkorom, nekem lila gőzöm sincs a pszichodrámáról, Mása jár terápiára, de soha meg nem kérdezem, hogy mit csinálnak vele egy csoportterápián, én csak szeretek történeteket kitalálni, de ez nem terápia, írok, mostanában ez a divat, szeretem a szereplőimet beszéltetni, néha születik valami, olyasmi mintha színdarabot írnék, de kit érdekel Killer Ede és Pavlovits Károly története, és az én gyerekkorom Antoinnel és Desirével, persze szeretném ezt az egészet megformálni, rendet rakni, mint Olga, csakhogy amit eddig írtam, azt át kell szerkesztenem, a Killer-ház története hízik, akár egy operett, amit tönkre vág az első világháború, ezen nem sokat kell javítanom, de a másik vonalat teljesen át kell dolgozni, eddig Irén keveset beszélt, pedig azt képzelem, hogy Irén bátor, Irén képes megváltoztatni az életét, kilép ebből az egészből és itt hagyja ezt a várost.
Kicsi Lou olyan mint én, a Killer-házat meséli, Irén a gyerekkort, mind két folyamnak megvan a maga zenéje. 20 év fotóiból kiválasztani valamit, szédülök az egésztől, újralátni azokat a pofákat, a hazugságuk miatt jöttem el a Killer-házból, időnként felállok, kinek volt az az iszonyatos ötlete, hogy visszadugott itt, persze Darszinek, és Darszi helyettesének, a kígyónak, levegőt kell vennem, nem akarom újralátni őket, egyébként nem szoktam rájuk gondolni, nem érdekelnek, ez a képnézegetés erőszak is lehetne, micsoda empátiája van B-nek, sokadjára, hogy 20. évfordulós ünneplést akar, én mit ünnepeljek ezen a házon. Kár volt kinyitni a lélek színházát, Freuddal le akartam zárni a kalandozásaimat a tudattalanba, nem vágytam többet tudni, se Irénről, se Louról, se a Killer-házról, se a csodálatos 20 évükről, ezen röhögni kell, röhögök is, a rengeteg majom fotón, Kakukkné kétezredik fotóján, milyen új hacukája van, és ez a kontyos tyúk frizura, nem értem hogy miért pont én vagyok erre kiszemelve. Mégis mire akarnak pszichoterápiát, írónak tartom magam, nem kliensnek egy terápián.
Kakukkné továbbra is úgy csinál, mintha mi sem történt volna, mintha semmi felelősség sem terhelné, bizonyára ezt hitette el magáról magával, sőt még barátságosságot is mímel, már meg se hallgatnám, hogy mi történt, nincs rá szükségem, nem akarom tudni mi volt, hogy volt, lezártam, a 20 évet is, az élet másban fontos, ki nem törölhetem, de nem is akarom újraélni, nincs érzelmi közöm ahhoz a múlthoz, így pszichodrámát sem lehet belőle kreálni, nincs miből kigyógyulni
.Mása megmutatja, hogy kell a rövid hajat úgy fésülni, hogy ne lapuljon le.
- Mása - mondom neki - nekem ott forgóm van.
Erre Mása a feje négy pontjára mutat, hogy annyi helyen van forgója, de két tükörrel hátul is be tudja fésülni a frizuráját, ha két tükörbe nézem magam összezavarodok, szédülök.
- Nem azért lapul le hátul - próbálom védeni a fejem - mert forgóm van, ha olvasok a falnak támasztom a fejem - ezzel arra is utaltam, hogy szerintem Mása keveset olvas, azért áll így a haja.
Egy nevet olvastam a pszichodráma könyvben, Ophélia Avron, de nem találtam róla semmit az interneten, ki ez az új Ofélia?
Meghalt Inna Csurikova, most olvastam. Még ez is! Tarkovszkij megrendezte a Hamletet, Csurikova Ofélia is volt és Gertrúd is, a Háromnővérben, Irina.
Nem hasonlítok Csurikovára, de Irinát játszom, ennyit a pszichoanlízis nagy tükréről.Mit tartok a pszichoterápiáról, hogy azzal az alapállással, hogy csak én hadd legyek boldog végtelen önzésre buzdít, hamis képet ad a páciensnek, aki kegyetlenül leszámol a környezetével, mint ahogy C. tette akkor, C-re tilos gondolni, ez olyan, mint mikor a számítógépen megjelenik a vírus üzenet, hogy kártevő veszélyezteti a gépet. Addig járt terápiára, míg sikerült legyilkolnia a vélt ellenségeit, akiknek esze ágában sem volt vele foglalkozni. Veszem az üzenetet, hatástalanítom a kártevőt, C. kitiltva.
Mása otthagyta a férjét, semmi együttérzés sincs benne a sorsa iránt, kényelmetlenül érzem magam a történetétől, kilépett az életéből, a férj magára maradt, de sohasem fog terápiára járni, az élet bölcsei a terápián elhitették Másával, hogy csak így lehet önmaga, a férje volt az akadály, átállították a személyiségét, megrettenek ahányszor az elhagyott, a családját elvesztett férjre gondolok, arra a szerencsétlenre, aki egyedül tölti az estéit, és nem tudja mi történt, ez lenne Mása életének a megoldása, hogy karban tartsa magát időről időre terápiára kell járnia, mert különben kizökken, ott pedig addig nyomják a fejébe, hogy valósítsd meg önmagad, ne törődj senkivel, ha szükséges légy kíméletlen, értékes ember vagy, míg Mása gyerekesen kipakolja az asztalára, hogy naponta megerősítse önmagát, hogy értékes vagyok, ez olyan mint ha kiírnám a tükör szélére, hogy 20 kg súlyfeleslegem van, de azért rendkívül karcsú és csinos vagyok, önbecsapás, a pszichoterápia sok esetben pont nem a helyes, a valóságos önképet alakítja ki, hanem azt amit egy pszichiáter elképzel, míg a páciens úgy érzi, hogy felépítette önmagát, mint egy buldózer romba dönti a múltját, én hadd legyek boldog, nem tetszik, egyáltalán nem tetszik, döbbenetesnek tartom, a pszichiáter alkotásai hasonlítanak a kimosott agyú vezetőkhöz, a politikusokhoz, mint akik valami miatt megbolondultak, és most minden erkölcsi aggály nélkül, mert van valami céljuk, és kaptak hozzá hatalmat, a többieken átgázolnak. Mint külső szemlélőt érdekel a drámapszichológia, ugyan mit csinál a lélekkel, Dosztojevszkijnek nem kellett gyilkosságot elkövetni ahhoz, hogy megírja Raszkolnyikovot, elég volt végig gondolni egy gyilkosság lélektanát, hogy mióta lebzsel ez a pszichológia irányzat körülöttem, arra annyit mondhatok, hogy a kezdetektől, erőszakosak, sokszor ostobák, mérhetetlenül kegyetlenek, folytonos konfliktusokat provokálnak, visszataszítók, mint akik harcot indítottak, mint egy Mefisztó a lelkemért, de nem adom, soha, semmikor nem kaparint meg magának a pszichoterápiára, annyi gonoszságot elkövettek már, hogy csak a bolond kezdene bármit is velük, elhibázott, rossz alkotásnak, megtévesztésnek, ott van szegény Mása esete, aki nincs tudatában annak, milyen játékszere egy Darth Vader-i játszmának, mire használták fel, mit tettek vele.
Senkihez egy ujjal, de még szóval sem kellett hozzáérnem, a vérszomjas Dárszi szépen elintézte őket, elégtételt vett helyettem, kit karácsonykor, kit máskor rúgott lentebb, nekem ez már semmit sem jelentett, a mester történet, hogy legyen akkor a Killer-házban pszichoterápia, Mása lett, a titkos pótlékát kiszivárogtatta, majd visszavonta, várta a botrányt, tőlem hiába, itt nem lesz pszichoterápia, csak szöveg, de az igen rendesen, ha azon ügyködtek, hogy mű legyen, akkor az ilyen lett, ha én írom, felőlem megírhatja máshogy más is, se Mását, se Olgát nem tekintem életem egyetlen fontos pontján sem mérv adónak, nem tudnak befolyásolni, és remélem én se vagyok számukra semmi, nem okozok semmit, mert nem alakítom az életüket sehogy sem, mert ki az aki belemászhat egy másik, tőle távol álló személy életébe?
Március 15-ei jelentés
A március 15-e könyvtári foglalkozást fennakadások nélkül megtartottuk Pápainéval, ellenállást nem tapasztaltunk, egy tanuló viszont megtagadta a nemzeti színű galamb kiszínezését, őt félre ültettük, hogy akkor hallgassa a Kossuth nótákat.